2. rész

 - Hallo!

 - Szia barátosném! Azt ne mondd, hogy még aludtál? - kérdezte viccesen a vonal túlsó végén Eszti.

 - De, éppenséggel! Tudod, álltalában az emberek varásnap...öö... - gyorsan felpattant, megnézte az órát és elképpedve tapasztalta, hogy még csak 5 óra van. - 5-kor még alszanak! - "Mit akarhat ez hajnali ötkor?! Megölöm!"

 - Igen, az átlagos ember még ilyenkor alszik. De akik a Ringre készülnek kimenni, azok már rég fennt vannak! De úgy látom rád nem lehet hatni! - sóhajtott egyet lemondóan barátnője.

 - Úristen! Teljesen kiment a fejemből! Mikor jössz, vagy én menjek? - Jule az előbbi szavak hallatán azonnal felébredt és már pattant is ki az ágyból.

 - Inkább gyere te, ha nem gond. Szerintem 8-ra jöhetsz!

 - Oké, megyek, szia!

 - Helló!

Jule azonban még túl fáradt volt az este miatt, és úgy gondolta, nem lehet baj, ha még fél órát visszapihen. Így bevágta magát az ágyba és vissza is aludt. 5 perc sem telt el, már Júlia jött be lányához.

 - Jule, ébresztő! Eszti az előbb hívott, hogy biztos visszaaludtál és keltselek fel. Úgy látom jobban ismer már, mint én! - erre már a még mindig kómás Jule is elmosolyodott.

 - Oké, már fennt vagyok. De Anyu, csinálnál kaját, mert még pakolnom kell, és 8-kor indulunk!?

 - Persze! Ha felöltöztél gyere kajálni! A piritós jó lesz? - érdeklődött édesanyja már az ajtóból.

 - Aha! - ahogy Júlia kiment, Jule levetkőzött és bedobta magát a zuhany alá, hogy hátha az felébreszti. Mikor végzett, magára kapta eredeti Ferraris pólóját és sapkáját, majd elindult lefelé. Tudniillik Jule eddig csak a Ferrarinak drukkolt, mindegy volt neki, hogy melyikőjük nyert, csak az számított, hogy a Scuderia álljon a dobogó legfelső fokán. De a tegnapi "incidens" után jobban megkedvelte Felipét, mostmár inkább neki szurkol a Ferrarin belül. Gyorsan megette a neki szánt piritósát, megfogta a cuccait és beültek Garnettel a kocsiba.

 - Hugi, szereznél nekem egy autogrammot Raikkönentől? - kérdezte kedvesen Garnet.

 - Ja, majd Esztivel hozatok egyet! - váloszta unottan a legfiatalabb Wyatt, és inkább az ablakon bámult kifelé.

 - Mi bajod van vele? És legfőképpen neked mi bajod van? - Garnettet kezdte egyre jobban érdekelni a téma. - Tettszik?

 - Haggyatok már vele békén! Sven is állandóan vele baszogatott tegnap este óta! ELEGEM VAN!!! - már szinte kiabált Jule, mikor észrevette, hogy ismét túllőtt a célon - Bocs, csak nem...tom mi van velem. Csak ha valaki még a nevét is kimondja, tiszta ideg leszek! És 1. vele minden bajom van. Ő egy hímsoviniszta seggfej, aki nem viseli el a vereséget. 2. Még annyi gerinc sem volt benne, hogy gratuláljon, tegnap mikot legyőz... - itt gyorsan elhallgatatott, mert senki sem tudta, hogy illegális versenyekre járnak.

 - Mi??? Már megint gyorsulásikra jártok?? Az oké, hogy Sven vezet, na de te? - Jule érezte, hogy nővérében kezd egyre jobban felmenni a pumpa, ezért nem szólt semmit. - De legalább nagyon megverted? - kérdezte mostmár mosolyogva Garnet.

 - Miazhogy! 5,8 mp-cel előtte értem be a célba! Csak mikor kiszállt még a pénzt se adta ide, mert meglátta, hogy egy lány győzte le, és elviharzott! De lényeg, hogy legyőztem a világbajnokot, csak azt nem értem, hogy hogy lehet vb! - mesélte lelkesen Jule, miközben odaértek barátnője házához. De hamar elkomorodott, mert eszébe jutott, hogy milyen hamar nyugtalan lesz, amikor szóba kerül Kimi. "Talán beleszerettem?...Neeem! Az nem lehet, Jule ennyire nem lehetsz hülye, nem létezik szerelem első látásra! És ,ha létezne is, akkor meg ízlésficamod van! És nem is tettszik...vagy igen?? Hát ritka határozott ember vagyok, az hétszentség!" - gondolkodott el Jule. Eszti már kinnt állt az ajtóban, de amint meglátta őket, rögtön odarohant.

 - Szasz csajszi! Mi van veled? Nem is örülsz? - érdeklődött meglepődve Eszti barátnőjétől. De Jule olyannyira belefedkezett gondolataiba, hogy nam válaszolt. - Hahó, Jule, jelentkezz! - de semmi. - Mi baja van? - kérdezte immáron Garnettet.

 - Csak szerelmes. - válaszolta mosolyogva.

 - És ki az a szerencsétlen? - Eszti kiváncsisága tetőzött az előbbi szavak hallatán, de választ már nem kapott, mert Jule kipattant a kocsiból és odalépett.

 - Szia Eszti! Indulhatunk?? Vár a Hungaroring! - kiáltott fel boldogan Jule. A többiek nem értették a hirtelen hangulat változás okát, de vállrántva beültek Garnet Audi Q5-ösébe, és elindultak a Magyar Nagydíj helyszíne felé.

Eközben Kimi lázasan készülődött lakásán. Csak felkapta a legszükségesebb dolgokat, és indult is a boxokba, mert elaludt, megint. Csak bevágta magát imádott Enzojának ülésébe, és száguldott is tovább. Mikor bejutott a Ferrari Motorhome-jába, totál kipurcanva, először Mark szemrehányó nézésével kellett találkoznia.

 - Na mi van Jégember, hosszú volt az éjszaka? - kérdezte gúnyosan.

 - Fogd be! Ha kitudódik, hogy hol voltam, nagy balhé lesz! - vonult be dühösen öltözőjébe Kimi Markkal egyetemben.

 - De ők nem arra gondolnak, mint mi! - villantotta meg fogsorát Mark kaján vigyorral egybeöltve.

 - Hülye! - végre egy mosolyt lehetett felfedezni morcos Iceman-nünk arcán.

Ezután Kimi gyorsan felvette overallját, és sisakját, majd beült álmainak tárgyába: a tűzpiros F2008-asba, és hallgatta egy ideig mérnökeinek érvelésiet, amikor 2 lányon akadt meg a szeme a box előtt. Az egyiket ismerte, ő volt Jule. És ekkor egy furcsa  érzés kerítette hatalmába, és gondolatainak átadta egész lényét. Már mérnökeit sem hallotta. "Istenem, de gyönyörű! Anyám borogass! Kimi, térj észhez nem hozzád való, túl fiatal, és ráadásul ő győzött le, nem emlékszel?? De, de akkor is jól néz ki, igaza van Marknak! A fene! Még a pénzt sem adtam oda!" - emlékeztette magát Kimi, és gyorsan kikászálódott a kocsiból, és levette sisakját. Előkotort farmerjának zsebéből 500 Eurot és odasietett Julehoz, mert látta, hogy elindultak másfelé.

 - Várj! - kiáltott utánnuk, mire Jule azonnal megfordult, és egy gyönyörűen kék szempárba ütközött. Végtelennek tűnő másodpercekig, csak nézték egymást, és Jule is elmosolyodott, de észbekapott és hátrébb slisszolt.

 - Minek köszönhetem a nagy Kimi Raikkönen jelenlétét? - tette csípőre a kezeit, és kérdezte ironikusan Jule.

 - Csak szerettem volna gratulálni a győzelmedhez, nagyon ügyes vagy! És bocsánatot kérni is, mert bunkó voltam, hogy csak úgy eljöttem, ja...és itt a nyreményed! Mégegyszer bocs! - adta oda a pénzt Kimi egy kérlelő nézés kíséretében.

 - Kösz! És ami azt illeti, tényleg bunkó voltál! - állt meg normálisan Jule, és így pont Kimi szemébe tudott nézni, aki felhúzta a szemöldökét, és épp szólásra nyitotta volna a száját, de Jule megelőzte. - De semmi gond! - mosolygott a férfira kedvesen, aki viszszamosolygott. Így álltak még egy ideig, mikor az idillt Eszti károgása zavarta meg.

 - Ja, ő itt az én kedves barátnő, Eszti. - mutatott rá.

 - Hello, Eszter Kiss. Ja és adnál egy autogrammot?

 - Eszti! - bökte oldalba barátnőjét Jule.

 - Miért bántod a rajongóimat, hé? - kérdezte Kimi vigyorogva.

 - Áhh, ő nem a rajongód, csak azért kell az aláírásod neki, hogy eladja a suliban! Néha nagyon sunyi tud ám lenni! - Jule próbált komoly lenni, ami nem nagyon ment, mert Kimi megint rámosolygott.

 - Te is kérsz? - nézett Kimi Julere.

 - Aha, az egyik barátnőm meg van érted veszve.

 - Vagy inkább te? - szállt bele Eszti is a szurkálódába. De röktön megkapta a választ ami egy bokán rugád volt. - Héé, most mivan? Én csak az igazat modtam!

 - Fogd be! - Jule már teljesen zavazban volt.

 - Oké lányok, van egy ajánlatom! - vetette fel Kimi, erre mind a két lány teljes figyelmét rászentelte. - A Ferrari boxból nézhetitek végig a futamot, ha ezt abbahagyjátok. - Jule és Eszti egy percig se kételkedett válaszában:

 - Oké!

 - Akkor gyertek utánnam. - engedelmesen követték a világbajnok pilótát a boxba, ahol bemutatta őket Marknak, akivel később jól elbeszélgettek. - Na, lányok, azt hiszem ti jól ellesztek itt, mert nekem mennem kell a rajtrácsra. - mutatott a kinti emberekre.

 - Jó, menj csak, mi szurkolunk neked! - mosolygott Jule mostmár kedvelt pilótájára. Kimi csak beült a Ferrariba, és a visszapillantótükörben még látni lehetett, hogy őket nézi, aztán int egyet, és kigurul a pályára.