1. rész

- Hé, Jule, új vendégünk van, mutasd meg neki!

- Oké - bólintott Jule, majd éjfekete haját szorosan hátrafogta. Amikor elindították őket, tövig taposott a gázba. Nagy fölénnyel nyert. Kiszállt. Becsukta a Boxster ajtaját és...

- Kimi Räikkönen? - kérdezte csodálkozva. Az illető bólintott.

- Ez nagyon nem volt szabályos...amikor...te lány vagy?! - kérdezte mérgesen, majd elviharzott.

 

- Hát ennek meg mi baja?! - kérdezte mogorván a bátyját, Svent.

- Nem tudom. De ideje lenne hazamenni. Tudod, hogy mekkora balhé lenne, ha anya megtudná, hogy mi ketten gyorsulási versenyekre járunk.

- Igen, igen, és pláne ki lenne akadva, ha tudná, hogy...

- Illegális - fejezték be egyszerre. Majd egymásra néztek és beültek Sven kocsijába. Jule agya azonban még mindig Kimin járt: "Hogy lehet ilyen bunkó valaki? Biztos ki van akadva, hogy az időmérőn csak hatodik. Na, tessék, úgy kell neki, miért van azon kiakadva, hogy..."

- Jule! - figyelmeztette a bátyja.

- Mi van? - kérdezte az érintett mérgesen. Majd előrenézett és még idejében kapta el a kormányt, ugyanis a forgalommal szemben haladt.

- Ittál? - viccelődött Sven.

- Veled ellentétben nem - mondta Jule nyugtalanul.

- Jól van, na! Most mi bajod van? Tiszta ideg vagy a verseny végétől kezdve!

- Ne haragudj, csak....felidegesített Raikkönen, hogy lehet valaki ilyen bunkó? Olyan lenéző volt, ki van akadva mert megvertem!! Hímsoviniszta díszfasz! - mérgelődött Jule, miközben bekanyarodtak a házuk elé.

 - Tettszik, mi? - vigyorgott bátyja.

 - Te hülye vagy??? Már hogy tettszene? Utálom! Annyira nagyra van magával, hogy ő világbajnok és legyőzhetetlennek hiszi magát! És közben még egy nőt sem tud megverni, és még ő van felháborodva, hogy nem nyert, meg...

 - Jól van Jule, nyugi! Nem kell ennyire felhúzni magadat miatta! Csak ki van akadva az időmérő miatt, meg biztos nem mindennap szokott nők ellen versenyezni. - próbálta nyugtatni hugát Sven, nem sok sikerrel.

 - Bazz, már te is az ő pártját fogod?! Amúgy meg az 500 Eurót se adta ide, majd ha találkozol vele leperkálod, jó? - váltott kedvesebb hangnemre Jule.

 - Én?? Hát te mész ki Esztivel a Ringre nem én! Majd szépen elkéred tőle, és ennyi! Téma lezárva! - mondta Sven ellenvetést nem tűrő hangon, mire Jule csak bólogatott. - Na, gyere, mert még anyu gyanakodni kezd!

Ezután mindketten némán ballagtak volna fel a szobáikba, mikor Júliát vélték felfedezni a kanapén ülve.

 - Hol voltatok hajnalok-hajnaláig? - kérdezte mérgesen Júlia két eléggé meglepődött gyerekét.

 - Szia Anya! Hogy-hogy te még fennt vagy? - Jule kedvesen próbálta leplezni meglepődöttségét, és félelmét.

 - Kislányom, ne terelj témát! Jól ismerlek már! Hol voltatok? - az anyjukba kezdett egyre jobban felmenni a pumpa.

 - Hát...

 - Nyugi Anyu! Csak elvittem Julet egy kicsit kikapcsolódni. Tudod nagyon megviselte szegényt a Gabival való szakítás. - húzta ki mindkettőjüket a csávából Sven.

 - Igen, tudom! Jól van, már azt hittem, hogy gyorsulási versenyen voltatok. - mosolygott kedvesen édesanyjuk. - Na, de mostmár menjetek aludni, mert Jule neked holnap menned kell Esztivel a...mittudoménhova!

 - Hungaroringre megyünk! Tudod, F1?!

 - Ja, igen! Na, spuri, jó éjt!

 - Jó éjt! - köszöntek al édesanyjuktól. Mikor felértek a szobákhoz Jule sóhajtott egy nagyot.

 - Huhh, már azt hittem, hogy lebukunk, ha megtudná, hogy vezettem, akkor örök szobafogság lenne!

 - De ne várd, hogy mindig én húzzalak ki a szarból, állj végre egy kicsit a saját lábadra! És álmodj a szőke hercegeddel! - már megint az a kaján vigyor jelent meg Sven arcán, amit Jule rögtön le is törölt egy párnával.

 - Értsd már meg, hogy U-TÁ-LOM! És amúgyis nős, nem kezdenék nős pasival! Vili? - az idősebbik Wyatt már megint mosolyog hugára, aki készíti a következő párnát.

 - De a kettő nem zárja ki egymást! Na, jó-jó! Abbahagyom, nyertél, utálod, oké! De akkor is tettszik! - rohant ki nevetve Sven az ajtón, Jule pedig már csak az ajtót találta el a párnával. Néha olyanok, mint az 5 évesek. Letusolt, átvette az alvó-cuccát, ami egy 2 számmal nagyobb póló, és egy boxer volt, és bedőlt az ágyba. De képtelen volt elaludni, mindig Kimin járt az agya. " Hogy lehet valaki ekkora tuskó-bunkó? Felkapta a vizet, mert nő vagyok, vagy mi? Nem is tudom, hogy hogy nyerhette meg a vb-t, ha Hamilton nem hibázik biztos ő nyert volna! Meg hogy tudja elviselni a felesége, ha egyátalán még nem válltak el?! De azt meg kell hagyni, hogy elég jól néz ki...NEEM! Jule térj észhez, utálod, nem tettszhet, egy bunkó, arogáns seggfej!" - figyelmeztette egy hang a fejében. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal a fejében aludt el.

Közben Kimi odasietett Markhoz, a személyi edzőjéhez és egyben nagyon jó barátjához.

 - Láttad, az egy...egy..

 - Egy lány volt aki legyőzött?

 - Csak kicsivel, és ha lett volna még 10 méter, akkor tuti leelőzöm! - mondta a dühös Jégember és beszállt a fekete Ferrari Enzojába, Mark társaságában.

 - Esetleg 10 km, ha szerencséd van! - viccelődött edzője.

 - Na, ne, már te is mellette vagy?! Hát ez kész röhej!

 - Tettszik.

 - Mi? -értetlenkedett Kimi.

 - Tettszik.

 - Ki kinek?

 - Hát Jule neked. - mondta Mark nemes egyszerűséggel.

 - Így hívják?? Tettszik a halálnak! Majdnem kilökött, egyátalán nem volt szabályszerű!! - indította be a motort a felbőszült Iceman.

 - Drága barátom! Ezt még te sem gondolod komolyan! Teljesen jogosan nyert, csak éppenséggel ezt te nem akarod tudomásul benni! - váltott szigorúbb hangnemre Mark. Kimi nem szólt semmit csak beindította a V8-ast, és száguldottak vissza a szállodába.