37. rész

-Ez gyönyörű -álltam s néztem Budapestet a szálloda tetejéről. Egyébként is imádtam a kivilágított várost, de innen még gyönyörűbb.

-Kimi- fordultam meg, de ott térdelt előttem

Megfogta a kezemet.

-Hozzám jössz feleségül?- kérdezte csillogó szemekkel s egy gyönyörű fehér arany gyűrűt tartott előttem

Néhány pillanatig csak gondolkodtam. Nem azon, hogy mit válaszoljak. Egyszerűen nem hittem el, hogy ez velem történik meg. Annyira édes, hogy ezt így megszervezte s, hogy pont itt.

-Igen, igen, igen- ugrottam szó szerint a nyakába

-Várj- tolt el magától

Értetlenül néztem rá. Megfogta kezemet, majd felhúzta az ujjamra a gyűrűt.

-Szeretlek- csókolt meg

Ebben a pillanatban többen jelentek meg s mind egyszerre kiabálták, hogy Gratulálunk.

-De, hogy?- néztem Kimire, hisz mindenki itt volt az ő szülei, anya a barátaim, s edzésről is páran.

-Az titok, de Mark sokat segített- megöleltem őt is majd szép lassan mindenki gratulált s tudtam beszélni pár szót mindenkivel.

Jól éreztem magamat nagyon. A legtöbbjüket már jó rég nem is láttam. S a balesetemnél is csak e-mailben és telefonon tartottuk a kapcsolatot. Anya is annyira jó, hogy itt van. A vendégek nagy része hajnali egyre elpárolgott. Azokkal indultunk a lift felé, akik a szállodába maradnak. Annyira jó volt anya is marad. Mindenki bejött a szobánkba még beszélgetni egy picit.

-Uh a francba- kaptam a fejemhez

-Mi történt?- néztek rám

-Várj valamit mondott a doki

-De Mark azt mondta jól vagy- pattant fel Kimi

-Persze, jól vagyok-, kotorásztam a táskámba, mire megtaláltam a kis dobozt, amit vettem

-Akkor?- türelmetlenkedett Kimi

-Tessék- nyújtottam felé a dobozt

-Tán nem te is meg akartad kérni a kezét?- röhögött Rami, Tonival az oldalán

Paula szúrós szemmel nézett rájuk így hamar csöndbe maradtak.

-Mi ez?- fogta a kezében Kimi

-Ha kinyitod, megtudod-, mosolyogtam rá

Elkezdte kicsomagolni a kis dobozt. Nagyon izgultam, hogy mit fog hozzá szólni.

Mikor láttam, hogy belenézett a dobozba még hevesebben vert a szívem. Nem reagált semmit csak leült s meredten bámulta a dobozt. Nem tudtam, mit gondoljak.

-Kimi jól vagy?- kérdeztem félénken

Nem válaszolt semmit. A többiek is értetlenül bámultak rá hisz ők annyit se tudtak, mint én.

-Apa leszek- pattant fel üvöltve

-Tessék?- döbbent meg RAmi

-Apa leszek, végre, - lépett oda Ramihoz s tovább üvöltött

-Fiam jól vagy?- nézett rá érdekesen Matti

-Soha nem voltam még ilyen boldog, apa leszek- ismételte továbbra

Oda rohant hozzám s össze visszapuszilgatott.

-Engem is ide engedsz?- lépett mellé anya

-Persze- állt félre Kimi

Anya megölelt majd szép sorba mindenki gratulált. Mivel majdnem két óra volt így magunkra hagytak. Kimi megmutatta Pauláéknak a szobájukat így addig letusoltam. Mire visszaért már el is aludtam.

-Szeretlek titeket- adott egy puszit mikor befeküdt mellém

A motoszkálására már előbb felébredtem így felé fordultam. Nem mondtam semmi, csak adtam neki egy puszit.

-Igen, de nem baj- mosolyogtam

-Mióta tudod?- itt megfogta a hasamat. Annyira édes.

-Ma mondta a doki, négy hetes a pici, az orvos azt hittem, hogy tudom

-De jó most annyira boldog vagyok

-Én is, bár picit félek- ismertem be

-Komolyan?- döbbent meg

-Persze, azért óriási felelősség

-Az,- gondolkodott el - de tudod, mit- fogta meg a kezem-, majd együtt megküzdünk vele

-Imádom, hogy ilyen vagy- bújtam oda hozzá

A hónapok nagyon gyorsan teltek. A szezon vége után volt az esküvőnk. Nem akartuk két futam közé besuvasztani. Már látszott a hasam, de nem nagyon érdekelt. Kimivel mindent megosztottunk, ami a kicsivel kapcsolatos. Időközben kiderült, hogy ikreink lesznek. Egy fiú és egy kislány. A diploma átadáskor már hét hónapos terhes voltam szóval elég nagy volt a pocakom, de imádtam az egész terhességemet. Na jó a hányós részek annyira nem voltak jók.

Megszülettek a csodálatok kisbabáink. Az volt az utolsó év, hogy Kimi versenyzett. Meg tudom érteni, hisz szerette volna látni, hogy nőnek fel a gyerekei. A rajongók először nehezen fogadták el, de akik igazán szerették, azok megértették a döntését.

Az évek múlásával az újságíró karrierem egész szépen alakult. Amíg a gyerekek picik voltak addig olyan cikkeket írtam, amiknél megnéztem otthon a sporteseményt s írtam róla. Pozitív visszajelzéseket kaptam.

 -Nem fogod elhinni?- léptem be nevetve a házba

-Anyu, anyu- rohant oda két csöppség, akik most 5 évesek

-Sziasztok- öleltem meg őket- apu merre van?

-A konyhába- vágták rá egyszerre, majd visszaültek, a tv elé s nézték a mesét

-Mit nem fogok elhinni?- lépett be a nappaliba

-Beszéltem a főnökkel

-Tényleg, mondtad, hogy valami jó hírt akar mondani

-Jaja- mosolyogtam- bár a mi helyzetünkbe vicces

-Ezt nem értem

-Tudod sky sport, aminek az oldalára írtam cikkeket

-Az utóbbi időben a F-1-ről is írtam, s nagyon tetszett nekik

-Ők közvetítik, s azt szeretnék, ha riporter lennék, s készíthetnék interjúkat

-Huuu- ennyi volt a reakciója

-Mit szólsz?

-Nem tudom, tudom, hogy nagy lehetőség, de nagyon sok utazással jár alig lennél itthon

-Tudom, de azt mondta a csatorna, hogy az európai futamok lennének az enyémek, úgy meg nem vészes

-Ez igaz

-De addig nem válaszoltam, amíg nem beszéltem veled

-Aranyos vagy- ölelt meg- de itt neked kell döntened, mindenben támogatlak, s szerintem vágj bele.

-Imádlak -ugrottam a nyakába

A következő években a F-1-ben dolgoztam. Imádtam. S az emberek azt mondták jó is vagyok. Kimi össz-vissz kétszer vagy háromszor jött velem. Mindig azt mondta, hogy az ő élete lezárult a F-1-ben s most az enyém kezdődött el. Támogatott s segített mindenben s így nevelgettük a gyerekeinket.