34. rész
34. rész
-Mi?- döbbent meg Kimi, de teljesen el is fehéredet
-Ez várható volt- mondta a doktor
-Nekem miért nem mondta- förmedt rá Kimi
-Nem volt még biztos addig nem akartam megijeszteni
-Oké- vágtam közbe- akkor ez most végleges?
Kimi is elhallgatott, s az orvost figyelte.
-Nem, vagyis ez magán múlik
-Ezt, hogy érti?
-Úgy, hogy az egyik csigolyája körül, folyadék van, ez fel fog szívódni pár hét alatt, de addig nem szabad elhagynia magát, s tornáznia kell, ami nagyon fog fájni, mind lelkileg mind testileg.
-Értem, de ez megér ennyit
-Mindenki ezt mondja, de higgye el nekem tényleg nagy kitartásra lesz szükségre
-Ne aggódjon, harcolni fog s mindenben segítek neki- jött oda Kimi
Jól estek a szavai, mert nagyon megijedtem én is. Kimi kiment az orvossal, mert pár papírt alá kellett írnia. Ez alatt egyedül maradtam a szobába. Elég ijesztő volt a helyzet, de elhatároztam, hogy küzdeni fogok.
Kimi teljesen magába volt zuhanva. Megrázta, ami történt, s nem értette miért pont Hannaval aki a világon senkinek se ártott. Mind emellett magát hibáztatta. Épp indult vissza Hanna szobájához mikor Mark is megérkezett.
-Hogy van?
-Nem tud járni-, mondta halkan Kimi
- Mi?- döbbent meg Mark
-Nem tud járni- ismételte meg, de akár hányszor kimondta olyan volt, mintha egy kést forgattak volna meg a szívében
-Hol van?
-Ez az ő szobája- mutatott az ajtóra
Mark már nyúlt a kilincshez, de visszafordult.
-Még is, hogy a fenébe képzelted ezt- kezdett el kiabálni- bíztam benned, hogy vigyázol, rá erre elengeded a piás haveroddal, mondhatom szép
Már épp elaludtam mikor hangos kiabálásra lettem figyelmes. Ismerős volt a hang hamar rájöttem, hogy Mark az.
-Tudom-, mondta csöndben Kimi
-De most komolyan- folytatta tovább Mark-, mindig buliztál de, azt hittem rá vigyázol
-Az istenit Mark tudom, hogy az én hibám- kiabálta el magát Kimi
Ezen meglepődtem, hisz egyáltalán nem így gondolom. Valamit csinálnom kellene, mert ez így nem jó, de hát fel nem tudok állni.
-Befelé- üvöltöttem el magam már amennyire telt tölem
A két fiú meglepetten nézett egymásra majd bejöttek.
-Jól vagy??- rohant oda Mark
Kimi az ajtóba állt s onnan nézte, mi történik.
-Jól vagyok, a lábamtól eltekintve, de beszélnem kell veletek-, mondtam komolyan
-Gyere, ide kérlek- nyújtottam Kimi felé a kezemet. Oda sétált hozzám s leült az ágy másik oldalára. Megfogtam a kezét, s úgy kezdtem a mondókámba.
-Nem szeretném, hogy egymással veszekedjetek, barátok vagytok. S azt hiszem mind a kettőtök segítségére nagyon nagy szükségem lesz ugyan is feltett szándékom, hogy újra járjak.
-Igazad van, bocsánat Kimi nem gondoltam komolyan csak nagyon megijedtem- mondta Mark
-Nem igazad volt minden az én hibám- állt fel Kimi s elindult az ajtó felé
-Ne merészelj kisétálni ezen az ajtón-, mondtam dühösen.
Elég hatásos lehetet hisz Kimi megtorpant az ajtóba.
-Magatokra hagylak- állt fel Mark
-Gyere, ide kérlek-, mondtam kedvesen. Teljesítette kérésemet. S leült mellém.
-Szeretném, ha ezt a marhaságot kivernéd a fejedből. Nem tehetsz semmiről. Senki nem tehet róla max az, aki belénk jött.
-De én â026
-Kimi kérlek, nem te vagy a hibás ezt hidd el-, néztem mélyen a szemébe
-Oké- mondta s reméltem őszintén
-Szükségem van rád, segítened kell
-Persze, hogy segítek- ölelt át.
Itt maradt velem egész éjszaka. Pár napig még bent tartottak, de most már haza engednek.
-Kimi haza szeretnék menni?
-Megértem- ült le az ágyam szélére- anyukád biztos jobban tud rólad gondoskodni
-Kimi- ültem, fel s megsimogattam az arcát- Svájcba haza
-Szeretlek- ölelt át- de, nem lenne jobb, ha itt maradnánk
-Nem otthon szeretnék lenni, kérlek
-Ahogy akarod- csókolt meg
Nagyon rossz volt most először kellett bele ülnöm a tolókocsiba. Nagyon félelmetes volt. Mark a tegnapi géppel repült haza, hogy mindent előkészítsen. Jó volt újra itthon lenni, persze a reptéren megrohantak az újságírók, de Kimi nagyon csúnyán elküldte őket. A házba a lenti vendégszobát rendezték be.
-Nem kell itt maradnod, menj fel nyugodtan-, mondtam Kiminek
-Nem, amíg nem tudsz újra járni ez lesz a szobánk-, mondta s egymás karjaiba aludtunk el.
|