32. rész
32. rész
Kimi otthagyott minket, hogy nyugodtan beszélgessünk, bár azért halló távolságon belül maradt.
-Ha te is le akarsz idiótázni, ne fáradj-, mondtam
-Ne kérlek, várjatok- szólt utánunk
-Tessék?- fordultam vissza
-Szeretnék Hamilton nevében elnézést kérni tőled
-Ezért nem neked kell, de nem haragszom rá igazából, nem érdekel, mit mond
-Örülök, hogy nincs benned bosszú
-Nincs, elintézte ő magának, ugyan olyan leszek vele, mint eddig. Közömbös.
-Csak ezt szerettem volna â013 indult el
-Ron, viszont lenne egy kérésem
-Mondjad?
-Lewis nem érdekel, de az apjával csinálj valamit, mert őt nem vagyok köteles elviselni
-Miről beszélsz?
-Nem dicsekedett vele- kérdeztem gúnyosan
-Mivel?- kérdezte érdeklődve
-Elkapott a boxutcába s ő is felvázolta, hogy mekkora egy idióta vagyok, s, hogy Kimi mekkora szerencsétlen és, hogy csak mellette szerepelek.
-Erről nem tudtam, de ígérem el, fogok vele beszélgetni
-Köszönöm
-Nincs mit, mert bár az egy dolog, hogy Kimi átment a Ferrarihoz, de attól nem beszélhet így róla. S te se tettél semmi olyat.
A beszélgetés befejeztével tényleg elváltak az útjaink. Kiminek azért jól estek Ron szavai. A reptérre érve egy kicsit várnunk kellett. Az út nagyon hosszú volt. Kimi elaludt, én, pedig megpróbáltam megírni a kötelező cikkünket a versenyről. Elég nehéz volt elfogultság nélkül. A végére egész jól belejöttem így át is, küldtem rögtön a tanárnak. Lassan sikerült elaludnom. Arra ébredtem, hogy figyelmeztetnek, hogy nemsokára leszáll a gépünk. Ahogy hazaértünk mind a ketten bedőltünk az ágyba. Másnap jó sokáig aludtunk szerencsére nem kellett ma bemennem a suliba. Megnéztem az oldalt s az cikkem került fel. Nagyon örültem ez már a második volt, ami megjelent.
-Hát te mit csinálsz?- jött be Kimi
-Tanulok- válaszoltam fancsali képpel
-Ilyenkor, menjünk ki sétálni annyira jó az idő
-Sajnos ez most nem fog összejönni, jövő héttől vizsgáim lesznek, tanulnom kell
-Biztos?
-Igen
Kimi elment így Ajaxal sétálni. Késő délután volt mikor hazaértek. Még mindig a nappaliba ültem egy nagy bögre kávéval.
-Megjöttünk
-Szia- köszöntem, de fel se néztem a könyveimből
-Beszélnünk kéne- ült le velem szembe
-Mondjad- de továbbra is a könyveimet bámultam
-Oké, szóval Toni hívott, hogy páran meglátogatnának meg lesz itt hoki meccs
-Jó
-De nem akarom, hogy zavarjunk, ahogy látom rád, fér a nyugalom
-Édes vagy, de engem nem zavar- néztem fel most először
-Szuper vagy- kaptam egy puszit, majd folytattam tovább
Elég húzós vizsgáim lesznek. Hajnali egyig tanultam, bár lent a nappaliba aludtam el. Reggel arra ébredtem, hogy Kimi egy gőzölgő kávét tett le mellém, s hagyott egy cetlit, hogy kiment a reptérre. Gyorsan lezuhanyoztam, reggeliztem, s ott folytattam, ahol tegnap abba hagytam. Az utazgatások miatt eléggé el vagyok maradva a tanulással, s a másik baj velem, hogy annyira nem dobnak fel a 2-sek.
-Szia- jött be
-Sziasztok- köszöntem nekik
Beszéltem pár szót velük bár leginkább két mondat közben. Letelepedtek körém, s úgy beszélgettek.
-Tudjátok mit, fel megyek a szobába-, szedtem össze a cuccaimat
-Nem akarunk zavarni inkább miâ026.- mondta Toni
-Fiúk nyugi, én tanulok, ti meg érezzétek jól magatok- indultam fel az emeletre-, ja és rendeltem kaját nektek fél óra és itt lesz
-Imádunk-, mondták egyszerre
Erre csak egy mosoly volt a válaszom. A következő pár nap nagyon egyformán telt. Reggeltől tanultam ameddig csak bírtam. A fiúk is haza mentek. Lassan elértem a szerdához, ahonnan kezdődnek a vizsgák. Megérte a tanulás hármasnál rosszabbat nem is kaptam.
-Sikerült- léptem be kiabálva a házba
-Ügyes vagy- kapott fel Kimi- ezt meg kell ünnepelni
-Oké
-Pakolj, megyünk Finnországba
Jó döbbentem néztem rá.
-A srácok úgy döntöttek szerveznek neked egy bulit
-Komolyan?
-Persze, gyerünk
Nagyon jól esett. Annyira jó fejek a haverjai. Gyorsan összepakoltam s már indultunk is. A gépünk leszállt. Kimi Helsinkiben lévő lakásába mentünk, hogy lepakoljunk, s átöltözzünk s már indultunk is a buliba. Eléggé fergetegesre sikeredett. Mindenki nagyon jól érezte magát.
-Haza viszem őket- mutatott Kimi az egyik csoportra
-Oké, én meg megyek Tonival, otthon találkozunk
Toniba is volt már egy kis pia, de a kocsiban lévők közül még is ő volt a legjózanabb. Ugyan kevesebbet ittam én is, de a várost egyáltalán nem ismertem. Egyszer csak valami fényességre lettem figyelmes, egy nagy csattanást s mérhetetlen fájdalmat éreztem. A többire nem is emlékszek minden elsötétült.
|