30. rész

A délutáni sajtótájékoztató volt az első, ahol már is részt vehettünk a dolgokba. Egyértelmű, hogy Kimi is ott volt. Az volt a feladatunk, hogy mindenkinek fel kellett tennünk egy kérdést.  Amíg nem érkeztem el Kimihez nem is volt probléma. A boxutcába sétálva láttam egy érdekes dolgot.

-Láttam, hogy mind a hagyományos mind a ki lyukasztott orrkúpot elhoztátok, mitől függ melyiket, használjátok?- furcsa volt így neki feltenni a kérdést

-Mind a kettőt kipróbáljuk az edzésen, s majd eldől

Tényleg nem kivételezik velem az fix. Na de nem is baj így az igazi.

Este ezen már egész jót nevettünk. A másnap elég átlagosan telt, most valahogy nem kerültem össze Kimivel, nem is nagyon sajnáltam. Szombaton az időmérő edzés után egy exlúzív interjúnk lett volna élőbe Heikki-vel.

-Szia- köszöntem neki

A riporter épp kezdte volna, mikor észrevette, hogy a jegyzeteit az asztalon hagyta a büfében.

-Elnézést, mindjárt jövök-, nyomta Heikki kezébe a mikrofont

Bambán néztük egymást egyikünk, se értette ilyen, hogy fordulhat elő élő adásban. Ennyire felkészületlen nem lehet valaki, hogy a papírjai nélkül ne tudjon elkészíteni egy interjút. Az operatőr meg engem kezdett el bökdösni, hogy valamit kéne csinálni. Nem volt mit tenni.

-Visszakérhetem-, mosolyogtam Heikki-re.

-Persze- nyújtotta felém a mikrofont majd egy rögtönzött interjút készítettem vele. Ahhoz képest nagyon büszke voltam magamra. Életemben nem csináltam még ilyet. A riport végére a riporter is megérkezett.

-Kezdhetjük- állt meg mellettem

-Nincs rá szükség, már befejeztük-, mondta az operatőr

-Sajnálom-, mondta a pasi, - de tényleg véletlen volt

-Mindenkivel előfordul-, mondtam bár elég szánalmasnak találtam, de mivel vele kell még dolgoznom, talán ezt nem osztom meg vele.

-Hallom nagyon ügyes voltál- csókolt meg Kimi már a szállodába

-Honnan tudod?

-Beszéltem Heikkevel, felhívott

-És még a nők a pletykásak- mondtam nevetve

-Ugyan ő csak elmondta, mennyire talpraesett a barátnőm- ölelt meg

-Ennek örülök

-Amúgy most komolyan tényleg jól megy. Másoktól is hallottam, hogy nagyon jó kérdéseid vannak.

-Komolyan?- döbbentem meg

-Teljesen, örülök, hogy tetszik, amit csinálsz- puszilt meg- lehet nem is utálnám annyira a riportereket ha olyanok lennének mint te,

Elég érdekesen néztem rá.

-Most komolyan- folytatta- milyen az már, hogy egy papír nélkül nem tud kérdéseket feltenni

-Szánalmas, de azért ugye engem nem utálsz?

-Dehogy, te vagy a kedvencem- húzott magához, - a kivétel erősíti a szabályt

Vasárnap már a verseny következett. A tanár is megdicsért, hogy jól oldottam meg ezt a váratlan szituációt. Elég sok dolgunk volt, de azért szakítottam időt rá, hogy Kimihez is oda menjek s ne úgy, mint egy riporter, sőt a rajtrácson is a riportok után volt még pár másodpercem. A verseny egészen a boksz kiállásokig jól ment. Ott történt olyan, amit soha nem tudtam volna elképzelni. Hamilton belement Kimibe hátulról. Csak egy kis idő elteltével tudtam oda menni Kimihez hisz a többiekkel, néztük a versenyt, bár ez nem is baj.

-Bejöhetek?- kopogtam az ajtaján

Nem mondtam neki semmit, hisz ilyenkor hülyeség bármit is csak leültem mellé és megfogtam a kezét.

-Nem hiszem el, hogy lehet ilyet csinálni- csattant fel

-Nem tudom, elég gáz- öleltem meg, de csörgött a telefonom. A tanár volt, hogy mennem kéne.

-Most mennem kell, de ha akarod, maradok?

-Dehogy menj, csak meg leszek- mosolyodott el

Gyorsan rohantam vissza a többiekhez. A versenyt is leintették. A sors furcsa fintora, hogy pont Hamiltonnal kellett interjút készítenem.

-Mit gondolsz a büntetésedről?- kérdeztem

-Tudod mit, elegem van, hogy lehet ilyen hülye kérdéseket feltenni- kezdett el velem üvöltözni,- csak egy idióta kérdezz ilyeneket szerinted?

Eléggé meglepődtem rajta, de nem érdekel, nem hagyom, hogy így beszéljen velem, de az is biztos, hogy nem fogok leállni vele ordibálni.

-Akkor még egyszer- mondtam nyugodtan-, mit gondolsz a büntetésedről?