28. rész
28. rész
Ezután haza felé vettem irányt azért egyszer sikerült rossz helyen lefordulnom egyszer, de haza találtam.
-Szia- mentem be a házba
-Szia- jött Kimi és adott egy puszit- hányszor tévedtél el?
-Egyszer se- mondtam sértődötten s elvonultam a konyhába
-Nem úgy gondoltam- ölelt át hátulról
-Ez egyszer megbocsátok- kapott egy puszit, majd leültem a konyha pulthoz
-Hogy ment a suli?- kérdezte Kimi
-Egész jól már szereztem barátokat is
-Ez gyorsan ment- mosolygott
-Ja és gyanítom, hogy az egyik Kimi fan- nevettem
-Köszi, de még is honnan veszed?
-Felismerte a kocsidat
Kimi csak nagyokat pislogott.
-Ne nézz így rám, de legalább utána miután összehaverkodtunk
Csöngettek közben.
-Csak a pizza- mondta Kimi s már ment is az ajtóhoz.
Megvacsiztunk, összeszedtem a cuccaimat holnapra s lassan le is feküdtünk aludni. Másnap reggel elmentem Katehez s már indultunk is a suliba. Az óráink elég érdekesek voltak. Nem az a tipikus elméleti oktatás, csoportokba dolgozunk feladataink, lesznek. A tanár fel akarja mérni kinek milyen a stílusa így a ma esti hoki meccsről egy cikket, kell írni.
-Megjöttem?- léptem be az ajtón
-A nappaliba vagyok- hallottam Kimi hangját
-Szia- csókoltam meg
-Jó, hogy itt vagy- húzott az ölébe
-Mikor lesz a meccs?- néztem az órát
-Fél óra múlva? Miért?
-Kell róla majd írnom egy cikket
-Arra kíváncsi leszek- mosolygott
Csináltam gyorsan kaját, majd veszettül rátapadtam a képernyőre, figyeltem s közben pár érdekességet is feljegyeztem. Meccs vége után elkezdtem írni egész könnyen ment egy óra alatt kész is lettem.
-Hogy haladsz?- jött le a lépcsőn Kimi
-Kész- csuktam le a laptopomat
-Ügyes vagy. Elolvashatom?
-Persze- bólintottam s oda adtam neki
Letelepedett mellém a kanapéra s olvasni kezdett. Figyeltem a reakcióit, de elővette a jégember feelingit így semmit, nem tudtam róla leolvasni.
-Na?- kérdeztem
-Ez ez szuper- mondta mosolyogva
-Biztos?- néztem rá félénken-, nem csak azért mondod, hogy megnyugtass?
-Dehogy, megmondanám, ha nem lenne jó
-Tuti?
-Igen, de ez szuper, tényleg
-Ennek örülök
Már elég későre járt. Másnap a suliba tanárnak is tetszett. Azt mondta, hogy nagyon jó a stílusom. Kicsit oda mondogatós de nem bántóan.
-Mikor mész Belgiumba?- kérdeztem reggel Kimit
-Holnap délben- mondta Kimi
-Ha akarod veled, mehetek
-Persze, hogy akarom- derült fel az arca- de, nincs suli?
-Nem most pénteken nincs, csütörtökön, pedig fél egyig van órám
-Ez szuper, akkor érted megyek, és úgy megyünk
-Oké, - ezek után gyorsan bepakoltam. Jó Kimi cuccait is nekem kellett elpakolnom. Az egyik szomszédot, pedig megkértük, hogy vigyázzon Ajaxra. Így minden készen állta a holnapi indulásra.
Reggel Kimi elvitt a suliba.
-Akkor majd jövök, szia- kaptam egy csókot majd rohantam is be a suliba.
A nap elég gyorsan eltelt. Tetszettek órák. A többiekkel együtt indultunk el kifelé. Nevetve léptünk ki az épületből.
-Kit keresel?- kérdezte Mark
-Kimit ő jön értem
-Nem ő az ott- mutatott Jess egy ferrari felé
-De- mosolyogtam-, majd elköszöntem tőlük s már mentem is
Gyorsan beszálltam majd indultunk is. Jó rég nem voltam már futamon. A pletyka, pedig az óta is ment. Egyenesen a pályára kellett mennünk. Szép idő volt de eléggé fújt a szél. Kimi viszonylag gyorsan végzett. Este valami partira voltunk hivatalosak. Hát eléggé unalmas volt.
-Ezt nem hiszem el-, dobtam az asztalra a mai újságot
- Mi a baj?
-Nézd meg- de, már kínomban nevettem
Kimi csak a szemét meresztette.
-Ugye mennyit változtam egy éjszaka alatt- álltam fel s körbe fordultam
-Ekkora idióták tényleg nem lehetnek- nevetett Kimi is
Kimi és az én telefonom is egyszerre csörgött.
-Anya, nem, szóltam volna, igen csak a sajtó, persze szia- tettük le Kimivel egyszerre a telefont.
-Anya volt- mondtuk, egyszerre majd elmosolyodtunk
Az újságcímlapján Kimi és én voltunk, ahogy kézen fogva sétáltunk. Egy ruhába voltam, amibe a szél belekapott s úgy néztem ki, mintha terhes lennék. Persze a kedves pletyka lapok rögtön kombinálni kezdtek.
-Na így jó leszek?- álltam meg Kimi előtt egy testhez simuló felsőbe és egy farmer szoknyába
-Nagyon- jött oda és átölelt, majd puszilgatni kezdte a nyakam
-Kimi, neee, menned kell- toltam el magamtól
-Oké, de este bepótoljuk- jelent meg egy sunyi mosoly az arcán
A fotósok rendesen rám tapadtak, de nem különösebben érdekelt a dolog.
|