26. rész
26. rész
-Mi baj?- kérdezték mikor egy ideje már nem szóltam
-Bele ment a szemembe- válaszoltam miközben próbáltam törölgetni- ne röhögjetek, már tudjátok mennyire, csíp
-Képzeld, tudom-, mondta kedvesen Kimi
-Tényleg- mondtam mosolyogva
-Gyere, segítek-, fogta a kezébe az arcom s a töröközővel próbált segíteni
10 perces procedúra után sikerrel is járt s már nem fájt. Gyorsan elmentem zuhanyozni.
-Velünk jössz ugye?- nézett rám olyan tekintettel, amire nem lehetet nemet mondani
-Persze
A többiektől elköszöntem, hisz ők az éjszakai géppel már mennek is haza.
-Hova megyünk?- kérdeztem a fiúktól már a kocsiba ülve
-Titok- mondták egyszerre
-Naaaa- mivel hátul ültem, elkezdtem Kimi nyakát puszilgatni
-Így nem tudok vezetni- mosolygott a visszapillantó tükörbe
-Elmondod?
-Kimi tartsd magad- szólt rá Toni
-Tudod milyen nehéz- vágott szenvedő fejet
-Ez nem ér â013 dőltem hátra
Kis autókázás után meg is érkeztünk a kikötőbe.
-Itt is vagyunk-, állította le a motort Kimi
-Mit akarunk mi itt ilyenkor?
-Gyere-, fogták, meg a kezem s elkezdtek húzni
Egy ideig így mentünk.
-Csukd be a szemed- szólt rám Kimi
Megtettem, de azért lestem közben.
-Hééé, hééé ez nem ér- néztek rám a fiúk
Kimi a hátam mögé lépett és a szememre tette a kezét, Toni pedig karon ragadott s így vezettek.
-Óvatosan- mondták, mikor felléptünk a hajóra
-Meglepetés- engedte el Kimi a szememet
Kimi jó pár haverja jelen volt, akiket már elég jól ismertem hisz Kimi buliját is együtt szerveztem velük.
-Gratulálunk-, jöttek oda
-Köszönöm- fogadtam a gratulációkat
-Induljon a buli- kiabálta el magát Toni
-Megnézhetjük a kupát?- kérdezte az egyik srác
-Persze, de a kocsiba van
-Már nincs â013 jött vissza Kimi kezébe a trófeámmal
-Jó páros mind a kettő világbajnok- nevetett egy másik srác
-Ilyen jó barátaink vannak, mindig világbajnoki címet kell ünnepelnünk- kiabálta egy másik
A buli eszméletlenül szuper volt. Nagyon jól éreztem magam. Kimi barátaival nagyon jóba vagyok szerencsére. Másnap vissza repültünk Svájcba.
-A te életed és nem is akarok beleszólni, de találtam valamit- mondta feszengve Kimi már a svájci házba
-Mondjad nyugodtan
-Szóval annyira jó lenne, ha itt lennél velem mindig és erre lenne egy megoldásâ026..
-Mire gondolsz?
-Keresgéltem a neten és találtam egy ösztöndíjat a sulidban és itt is lehetne tanulni
-Tudom-, mosolyogtam
-Szóval tudtad- szomorodott el-, nem akarsz ide költözni, lehet korai, lenne még, hogy együtt lakjunk, de szeretlek annyira, hogy ezt megpróbálnám?
-Már beadtam a jelentkezésemet
-Komolyan?- vidult fel újra
-Igen, a napokba kell, hogy megjöjjön az eredménye
-Annyira remélem, hogy összejön, olyan jó lenne
-Ne éld bele magad, ezért is nem szóltam róla, csak 5 ember nyerheti el
-Biztos benne leszel- ölelgetett tovább, de a telefonom csörgése zavart meg
-Szia- vettem fel mikor láttam, hogy anya az
-Bontsd ki- mondtam neki hisz megjött az ösztöndíjnak az eredménye
-Na?- kérdeztem izgatottan
-Komolyan?- döbbentem meg
-Köszi- mondtam majd letettem
Csak bambultam magam elé s nem szóltam semmit.
-Ki volt az?, Történt valami?- kérdezte Kimi
-Megjött az eredmény- mondtam röviden, hisz még mindig nem fogtam fel
-És???,- nézett kérdőn rám
-Elnyertem- mondtam ki
Nem mondott semmit csak felkapott s elkezdett pörgetni.
-Mi a baj nem örülsz neki? Megbántad?- kérdezte mikor letett végre
-Nem dehogy- adtam neki egy puszit- csak annyira hihetetlen, hogy annyi ember közül kiválasztottak
-Azért mert jó vagy- mondta nevetve, s most már kezdtem én is felfogni.
E-mailben is megkaptam az értesítést, ahol már a konkrét időpontokat is el tudtam olvasni.
-Mit csinálsz?- jött vissza a konyhából Kimi
-Felhívom a repteret és foglalok jegyet
-Már haza kell menned?
-Muszáj, egy hét múlva már az itteni egyetemre kell bemennem
-Ohhhh az jó, akkor menj nyugodtan, sajnos most nem tudlak elkísérni
-Semmi baj- adtam neki egy puszit-, felhívnád a repteret, megyek pakolni
-Persze- mondta, de ekkor már a lépcsőn szaladtam felfelé
Az esti gépre kaptam jegyet így gyorsan össze kellett kapnom magamat. Kimi vitt ki a reptérre. Rossz volt elbúcsúzni tőle, de tudtam, hogy alig egy hét és mindig együtt lehetünk. Anya várt a reptéren. Szomorú volt, hogy egy másik országba költözök, de örült is, mert tudta, hogy Mark és Kimi vigyázni fog rám. Elmeséltem neki a terveimet és mindenben támogatott. A következő napokba jó sokat kellett rohangálnom. Voltam a főiskolán, beszélnem kellett az edzőmmel is. T alán ez volt a legnehezebb a csapatot volt a legfájóbb itt hagyni. Az edző jó fej volt talált egy svájci csapatot, akiket ismer, oda lejárhatok bunyós edzésekre a többit, pedig Mark elintézi s továbbra is az ő színeikben, fogok versenyezni. Összekellett pakolni az cuccomat.
-Szia- vettem fel, mert Kimi hívott
-Hogy haladsz a csomagolással?
-Jól fura, hogy már csak a kupáim vannak szinte a szobába
-Azokat nem akarod hozni?- kérdezte megdöbbenve
-de néhányat igen de nem az összest
-Hozd, mindegyiket kitesszük az enyémekhez
-Oké, de most akkor mennem kell, ha azokat is be kell csomagolni
Ezek után a kupáim csomagolásához kezdtem. Két óra alatt végeztem is vele. Mivel holnap reggel indul a gépem így lementem az utolsó edzésre, hogy elköszönjek a többiektől. Rossz volt őket itt hagyni nagyon. Edzés után még beültünk pizzazni így hajnal kettő felé értem haza. Másnap kilenckor keltem. Anya kivitt a reptérre. Elbúcsúztam tőle talán ez fájt a legjobban. Ahogy felszállt a gépem éreztem, hogy megváltozik az életem. Innentől kezdve önálló életem lesz Kimivel.
|