21. rész
21. rész
Elmentük Kimivel kajálni hisz már nagyon éhes voltam. Megmutattam neki a várost. Aranyos olasz kisváros volt. Megint jó sok képet készítettünk.
-Jössz velünk?- kérdeztem Kimit már a szállodába, ajtóba
-Ha nem baj
-Nem beszéltem az edzővel, meg egyébként is van hely
-Akkor persze, de várj, add ide a táskádat
-Elbírom, tényleg- mosolyogtam rá kedvesen. Átöleltem s így mentünk le a buszig.
-Végre itt vagytok-, mondta az edző
-Nyugi, ahogy láttam, Dani még csak most pakol
-Gondolhattam, volna-, mondta lemondóan s visszaült a helyére
Kimivel leültünk persze egymás mellé hátra a buszba. Örültem, hogy egész jól kijön a többiekkel is így rendesen ment a poénkodás. Végre Dani is befutott így indulhattunk is.
-Hanna megkért Pisti, hogy az ő csapatába indulj, mivel nálunk nem jön össze a lány csapat
Elég megdöbbent fejet vágtam.
-Nem tudom, mit akar vele, de ha van kedved hajrá
-Végül is- húztam a számat
Alig 10 perces volt az út. Leszálltunk a buszról gyorsan előszedtük a táskáinak.
-Ismerem ezt a kocsit-, mondta Kimi miközben elsétáltunk egy Ferrari mellett- de, nem értem ő miért lenne itt
-Kire gondolsz?
-Luca-ra a Ferrari elnökére
Amikor a többiek beléptek őket is megdöbbentette a látvány úgy, ahogy engem is.
-Ezt nézd-, mutattam Kiminek- megvan az ok
Tele volt a csarnok Ferrari reklámmal.
-Sziasztok- jött minket üdvözölni Fernando a verseny szervezője s a legjobb olasz klub edzője
-Szia- köszönt ő is
-Itt meg mi történt?- kérdezte az edző tőle
-A sportszergyártó és a Ferrari társult
-Értem
-Hallom Hanna, hogy te indulsz Pisti csapatába
-Igen- bólogattam
-Mindjárt jövök-, súgta oda Kimi
Odament egy idősebb férfihez gondolom ő, lehet Luca. Felmentük a lelátóra s lepakoltunk. Mondták, hogy mivel Pisti csapatát is ez a sportszergyártó cég támogatja így új csapat ruhájuk, van így keressem meg. Ahogy lementem a küzdőtérre Kimi bemutatott Lucanak.
-Hallottam, hogy te is indulsz, ma- mondta
-Igen, épp azt az edzőt keresem, mert nem a saját klubommal indulok
Közben Fernando is megjelent.
-Tessék Hanna, ez a ruhád, Pistiék már megkapták
-Köszi- mondtam s már ment is tovább
Elkezdtem kibontani a szatyrot, amibe megkaptam.
-Olyan lesz a ruhátok, mint Kimiék verseny overálja
-Ezt nem hiszem el- csattantam fel, hisz eddig is furcsa volt miért hívott meg a csapatába Pisti, de már mindent értek
-Nem tetszik?- kérdezte Luca
-A ruhával minden oké, de most megyek és megölök valakit- azzal ott is, hagytam, őket s megkerestem Pistit. Szerencsére nem tartott sokáig.
-Nem indulok, tessék- adtam oda a ruhát
-Miért?
-Engem azért ne vegyél be a csapatba, mert Kimi a barátom, és mert a Ferrarinál versenyzik
-Honnan veszed ezt a hülyeséget?
-Ne nézz hülyének, egy hónapja még nem tudtam semi-ni most már, tudok?
-Nem értem- mondta, bár nagyon is tudta miről beszélek
-Akkor gondolkozz- ott is, hagytam. Ahogy dühősen mentem Kimi fogta meg a kezemet, akik valószínű az egészet végig nézték.
-Mi történt?
-Nem indulok
-Miért?- kérdezte Luca
-Engem senki ne használjon ki
-Hanna min veszekedtetek, mert csak a nevemet értettem, meg hogy Ferrari
Mind a ketten kérdőn néztek rám így kénytelen voltam elmondani.
-Csak azért akart bevenni a csapatába, mert be akart nálad vágódni- néztem Lucara
-Biztos?
-Ezer százalék, egy hónapja azt mondta, hogy nem tudok semi-ni, egy hete, pedig amikor feladtam a versenyt odajött, s kedvesen azt mondta, hogy látom neki, van igaza, megmondta, hogy ez nekem nem megy. Egy hét alatt megtanultam???
-Ezt tényleg aljasság- mondta Luca
-Az, de őszintén nem érdekel, utálom az egész semi-t megvagyok nélküle, meg Pisti nélkül is
-Ja utálja, de azért junior világbajnok belőle- mondta nevetve Kimi
-Nem azt mondtam, hogy nem megy, hanem hogy nem szeretem-, nevettem
-Ez a beszéd- mosolygott Luca is
-Nekem most mennem kell, mert azért a srácokkal még indulok
-Várj, megyek én is- jött utánam Kimi
Elkezdődtek a csapatversenyek. Az első két csapatot simán vertük. A harmadik nehezebb volt, de döntő ígérkezett a legnehezebbnek. A mi csapatunk döntőzött Pistiék csapatával. A felállás három fiú egy lány volt. Kicsit meglepő volt hisz mi inkább light-osak vagyunk, de végig egál volt, én voltam az utolsó két pont hátránnyal indultam. Feszült egy meccs volt. Az utolsó pontot az utolsó másodpercben ütöttem be. Persze Pisti vitatkozott a bírókkal, hogy az nem ért pontot, de döntöttek s ezt el kell fogadni, mi pedig megnyertük. Ez volt legnagyobb elégtétel a délutániért. Kicsit ünnepeltük, de nem vittük nagyon túlzásba hisz holnap korán kezdődnek a versenyek.
|