19. rész

A lányok már bent vártak. Beszélgettünk, átnéztük az órákra az anyagot majd mentük suliba. Lassan teltek a napok. Főleg, hogy nemsokára érettségi s most duplája a tananyag főleg, hogy tovább is szeretnék tanulni így jól kéne, hogy sikerüljön az érettségi, bár annyira nem félek tőle. Még van egy hónap írásbeliig. Ami most fontosabb hétvégén, a hétvégén világkupa itt Magyarországon. Bár már kijutottam a világversenyekre azért jó lenne ezt is megnyerni. Akármilyen kis versenyről legyen szó, bár ez elég nagy lesz benne, mindig teng a versenyszellem. Csütörtök este mentünk le a verseny helyszínére. Este lemérlegeltünk majd irány a szállás. Sétáltunk a városba s kerestünk valami ehetőt. Szerencsére hamar véghez vittük ezt a tervet. Másnap korán kellett kelni. Ma nem versenyzek, hisz a semi- felnőtt verseny van meg a picuriké. Ezt is szeretem.

-Szia- vettem fel a telefont

-Hogy megy?- kérdezte Kimi

-csak holnap fogok versenyezni, de a törpék nagyon cukik és ügyesek, neked?

-Egész jól, remélem jó hétvége lesz

-Fu, most mennem kell, majd hívlak-tettem le, mert az egyik kis srác mögé be kellett állni az edző helyett.

Mikor már kicsit nyugisabbak voltak a körülmények visszahívtam Kimit így már tudtunk beszélni. A másnap elég jól kezdődött a sorsolásom egész jónak ígérkezett. Megbeszéltük Kimivel, hogy majd este beszélünk, mert ma neki is, nekem is hosszú napunk lesz.

A nap további rész már nem volt olyan jó. A legelső meccs volt az enyém. Papírforma szerint nekem kellett volna nyernem, de szerintem fél perc nem telt el a meccsből s akkor ütést kaptam, hogy le is ültem tőle. Szerencsére nem volt semmi komolyabb bajom, de az orvos nem hagyta, hogy tovább menjen a verseny, mert a dobhártyám megrepedt.

-Akkor ennek a hétvégének ennyi- jött oda az edző

-Holnap se indulhatok? Lehet, jobban leszek.

-Nem az egészséged az első, nincs szükség arra, hogy ki is szakadjon

-Jó rendben- álltam fel elszontyolodva

-Semmi búsulás, jövő héten Olaszország az fontosabb

-Igazad van- s eszembe jutott valami, ha már így alakult- nagy gond lenne, ha elmennék

-Végül is nem úgy se tudsz már itt semmit tenni

-Oké, akkor gyorsan összepakolok, s megyek is

-Hova ilyen sietős?- nézett rám nevetve

-Monacóba- mosolyogtam

Tudta miről van, gyorsan átöltöztem s egy óra alatt vonattal Esztergomba is voltam. Gyorsan haza szaladtam a jegyekért, a táskámból, pedig kiszedtem a kick-bokx cuccokat. Anyának gyorsan elmondtam mi történt, megijedt, de megnyugtattam, hogy jól vagyok. A fülem még nem fájt, kaptam gyógyszert, de tudom, hogy amint elmúlik a hatása igen is fájni fog. A reptérre is időben érkeztem így 4-kor a gépem már le is szállt Monacóba. Úgy döntöttem meglepem Kimit így fogtam egy taxit és kivitettem magam a kikötőbe. Szerencsére a jegyek között a hajó nevét is megtaláltam, amit kibérelt. Fél óra bolyongás után sikerült is megtalálni a yachtot. Felhívtam Kimit.

-szia, épp most akartalak hívni-, vette fel a telefont

-megelőztelek-, mosolyogtam, de miközben beszéltem vele láttam, hogy kijött a fedélzetre

-Hogy ment?

-Hanyagoljuk a témát, de gyere inkább a korláthoz

-Honnan tudod, hogy kint vagyok a fedélzeten

-Csináld amit mondtam- s láttam, hogy lassan elindult

-Meglepetés- kiabáltam a telefonba mikor megláttam

-Te, te, hogy kerülsz ide?- beszélt Kimi még mindig a telefonba

-Várj, lemegyek-, mondta, s letette a telefont

-De jó, hogy itt vagy- ölelt meg majd kaptam egy csókot

-Hiányoztál-, mosolyogtam

-Te is nekem, de neked nem versenyed van?

-Az van, de történt egy s más- mondtam fancsali képpel

-Gyere, inkább menjünk be-, fogta meg a kezem, mert közbe fotósok jelentek meg körülöttünk

Gyönyörű volt a hajó. Amint felértem láttam, hogy Kimi nincs egyedül. Kiderült, hogy a szülei és a testvére is elkísérték. Bemutatott mindenkinek, nagyon aranyosak így első benyomásra.

-Szóval most már elmondod mi történt? â013 kérdezte Kimi mikor leültünk

-Hát, nem az én napom volt, az első meccs volt az enyém és fél percig se tartott- mondtam szomorúan

-Mi történt?- kérdezte érdeklődve Paula

-A csajszi könyökkel fülön vágott

-Szabad ilyet?- nézett Kimi

-Nem le is léptették, de nem sokat értem vele, mert nekem meg megrepedt a dobhártyám

Mindenki elég fájdalmas arcot vágott.

-Nem annyira vészes jobb mintha kiszakadt volna

-Végül is- mondta mosolyogva RAmi

-Ez nagyon veszélyes- nézett rám komolyan Kimi

-Mert amit te csinálsz az maga a biztonság- mondtam gúnyosan

-Igaza van-, mondta Paula-, de azért Hanna tényleg veszélyes, de legalább most Kimi is átérzi milyen nekünk végig néznie egy versenyét

-Az teljesen más- vágta rá

-Már miért lenne?

-Mert körülöttem, van egy kocsi, ha 300-zal neki megyek a falnak, akkor és egyben szállok ki

-Lehet, de nekem meg van kezem és lábam, amit nagyon is jól tudok használni, pluszba végig rajtam múlik minden

-Ezt hogy érted?

Amíg mi itt beszélgettünk a többiek nagyon jót, mosolyogtak rajtunk.

-Úgy, hogy végig rajtam múlik minden, még te a végén már csak tehetetlen utas vagy várod, hogy neki csapódj a falnak, én sose teszem fel a kezem, hogy gyere, üss meg

-Jól van mind a ketten épp elég veszélyes sportot, űztök- szólt közbe Matti

Erre mind a ketten elnevettük magunkat.

-Meddig maradsz?- kérdezte Kimi

-Kedden kell csak suliba mennem

-Az jóóóóóó- ölelt meg s kaptam egy puszit

Az este folyamán még beszélgettünk egy kicsit. Sok mindent megtudtam Kimi gyerekkoráról. Neki annyira nem tetszettek a gyerekkori sztorijai, amit Rami nagy lelkesedéssel adott elő.