18. rész
18. rész
-Komolyan?- döbbent meg
-Persze- s már át is dobtam a táskámat
Kimi csak nézett.
-Jössz?- néztem rá már a kerítésen ülve
-Megyek- kapott észbe s már fel is mászott, de megcsúszott és a másik oldalon leeset
Hangos nevetés közepette másztam le a kerítésről s mentem oda hozzá.
-Jól vagy?- kérdeztem
-Igen, de nem volt szép, hogy kinevettél
-Oh dehogy nem- nevettem tovább s fel segítettem, de kis gonosz volt s lerántott majd megcsókolt.
-Így már oké- állt fel
Csak pislogtam a földön.
-Jössz már?- nyújtott a kezét
-Megyek-, ráztam a fejemet
-Gyere Mark, ha akarsz nevetni-, hívta az ablakhoz anya
Onnan nézték végig az egészet. Bár anyánál ez már megszokott volt, hogy így közlekedek, de ügyesebb szoktam lenni.
-Sziasztok- léptünk be az ajtón s mentünk a nappaliba
Mikor beértünk még mindig egymás mellett álltak s nevettek.
-Mi ilye vicces?- kérdeztem
-Szép esés volt Kimi- nézett rá anya
-Hanna tanítsd már meg esni- nevetett tovább Mark
Gyorsan bemutattam anyát Kiminek.
-Máskor csengess nyugodtan- nevetett még mindig anya
-Rendbe- mondta Kimi de már ő is nevetett
Kicsit beszélgettünk még majd Mark felállt.
-Kimegyek a táskákért-, mondta
Kimi kérdőn nézett rá.
-Itt maradunk,- mondta s már ment is ki, hisz anya és Mark mindig is nagyon jóba voltak
-Nem baj, hogy én is itt maradok?- nézett anyára Kimi
-Nem, dehogy- legyintett- gondolom nem gond, ha Hannánál alszol
-Nem- mosolyodott el bár kicsit zavarba érezte magát, de tetszett neki, hogy Hanna anyukája ennyire jó fej. Igaza volt Marknak, hogy nem kell tőle félni.
Mark behozta a táskákat majd anya, megmutatta neki a szobáját, hisz már későre járt.
-Hagytam vacsorát a hűtőbe-, mondta anya
-Köszi
Felmentünk Kimivel a szobába.
-Hol tudok letusolni?- nézett rám
-Ott- mutattam az ajtóra
-Itt van a szobádba?- lepődött meg
-Ja, apa úgy gondolta, hogy könnyebb lesz így nekik, amíg kicsi vagyok, de én is jól jártam vele- kacsintottam
-Tényleg jó
-Megyek, hozok kaját-, mondtam
Gyorsan megsütöttem a szendvicseket s mentem is fel. Amikor beléptem a szobába Kimi épp a érmeimet nézte.
-Jó sok érmed és kupád van- nézett rám
-Gondolom, te se panaszkodhatsz- mentem oda hozzá
-Hát nem- ültünk le az ágyra s ettünk
-Jók azok a fényképek- mutatott az egyik falamra, amin egy parafa tábla van teli fényképekkel
-Mind olyan kép, ami sokat jelent valamiért. Apropó- ugrottam ki az ágyból
-Mi történt?- nézett rám
-Mosolyogj-, ültem vissza mellé az ágyra s készítettem egy képet, rögtön ki is nyomtattam és kitettem
-Így ni- tűztem fel
Hamar elaludtunk hisz engem eléggé kifárasztott a verseny. Azt hiszem elég pörgős hónapok elé, nézek. Reggel elég sokáig aludtunk. Az egész napot együtt töltöttük Kimivel. Megmutattam neki a kedven helyeimet a városba. Nagyon sokat nevettünk.
-Meddig maradsz?- kérdeztem haza felé
-Sajnos reggel indulnunk kell, Ausztriába lesz valami közönségtalálkozó féleség
-Kár- bújtam oda hozzá s így folytattuk az utat
Este gyorsan átolvastam még a holnapi órákra az anyagot, szerencsére kevés volt.
-Kész is vagyok-, csuktam be a füzetet
-Már?- nézett rám csodálkozva
-Ja nekem az a piszok nagy mázlim, hogy hamar tanulok
-Ez a tiéd- nyújtott át egy belépőt és jegyet Kimi- a hétvégére Monacóba
-Versenyem lesz-, mondtam szomorúan
-El is felejtettem, de tudod, mit tartsd meg- adott egy puszit
Beszélgettünk még majd szép lassan el is aludtunk. Reggel nem volt első órám így kicsit tovább aludhattunk. Fél óra alatt el is készültem.
-Ezt nem hiszem el- állt hitetlenkedve Kimi
-Hát ez van de, haladjunk- indultam az ajtó felé â013 oh a francba a füzetem- rohantam vissza a szobába
A két fiú csak nevetett rajtam.
-Elviszünk-, mondta Kimi
-Oké- mondtam majd beszálltam a kocsiba, mert persze én ismerem a várost, de nem vezethettem
-Ott fordulj be balra
-Itt jó lesz- állt meg Kimi
-Persze, úgy is ide megyek előtte- mosolyogtam
Mind a ketten döbbentek néztek rám.
-Hisz ez egy kocsma-, mondta Mark
-Nem az a tipikus meg különben is reggelente mindig itt találkozunk a csajokkal
-Ez jó- nevettek
Elbúcsúztam tőlük majd kisszálltam. Elindultam befelé, de Kimi még rám dudált.
-Tessék?- mentem vissza
Nem mondott semmit csak az ujjával mutatta, hogy hajoljak közelebb. Meg is tettem ő meg megcsókolt.
-Most már mehetsz- mosolygott
Ezek után tényleg elmentek. Rossz volt nézni a távolodó autót, de hát ez van. Nem gondolkodtam tovább, ezen megráztam a fejem és bementem.
|