17. rész
17. rész
A szokásos módon folytak a nap eseményei. Ami engem igazán érdekelt az a light- contact volt. Szép lassan bemelegítettem s lassan kezdődött is a verseny. Sajnos a semi- contacttal kezdtem. Szépen ki is estem az első fordulóban. A light- küzdelmek csak a szünet után kezdődnek szóval kimentem kicsit sétálni és megnyugodni. Egy padon ültem a terem előtt. Mintha Kimit láttam volna egy kocsiba, de el is hessegettem a gondolatot.
-Várj, kiszállok-, mondta Kimi Marknak-, ott van Hanna
-Oké- állt meg- meglátogatom Katit, majd ott találkozunk
Kimi kérdőn nézett rá.
-Hanna anyukája
-Oké, oké- pattant ki Kimi a kocsiból
Elindult a pad irányába, ahol Hannát látta.
-Szia- huppant le Kimi mellém
-A frászt hoztad rám- ijedtem, meg mert elég elmélyültem a gondolatimba- egyáltalán, hogy kerülsz ide?
-Köszi a fogadtatást- mondta gúnyosan
-Jól van, csak meglepődtem, nem kell durcizni
-Egy valamivel engesztelhetsz ki-, játszotta még mindig a fejét
-Nos?- néztem rá nagy szemekkel
-Nincs ötleted- erre meg csókoltam
-Na?
-Jó, de még kérek- nézett rám boci szemekkel
Újra megcsókoltam.
-Szóval, hogy kerülsz ide?
-Nincs versenyem nekem meg igen, gondoltam megnézlek
-Jó ötlet- öleltem meg- egyedül jöttél?
-Nem Markkal, de ő elment anyukádhoz, tényleg ő hogy-hogy nem jár a versenyeidre?
-Jobb az így, ő nem bírja nézni én, meg nem szeretem, ha itt van, aggódik meg minden
-Értem, átérzem a dolgot- mosolygott keserűen
-Te, hogy-hogy itt kint?- kérdezte
-Próbálok megnyugodni, miután kapásból az első körbe kiestem
-Sajnálom, de akkor már nem is fogsz versenyezni
-de- csillant fel a szemem- még csak most jön a light ami, igazán lényeg, de ideje bemenni- mondtam, ugyanis láttam, hogy azok épp pakolnak, akik csak semi-ztek.
-Akkor menjünk- állt fel Kimi s megfogta a kezemet s úgy sétáltunk be. Páran megnéztek minket, de nem kell aggódni, mindig ezt teszik. Odamentünk a csapathoz. Ott bemutattam Kimit a többieknek.
-Segítesz?- kérdeztem Kimit
-Persze, de mibe
-Tessék- adtam a kezébe két kesztyűt
-Gyere, menjünk ki- kimentünk a folyósora, jó volt, mert lehetet mindent hallani, azonban volt hely is
-Szóval?- nézett rám
-Vedd fel, segítesz nekem beütni
-Biztos jó lesz? Nem csináltam még ilyet. â013 olyan cuki volt
Gyorsan megmutattam neki, hogy melyik ütéshez, hogy tartsa a kezét.
-Szóval változtasd melyik ütésre, teszed fel a kezed, és mozogjunk közbe-, mondtam miközben, felvettem a kesztyűt.
Na egész jól ment neki a dolog. Ügyes volt ő is.
-Elég lesz, köszi- álltam meg
-Fuuu, jó nagyokat ütsz-, mondta, miközben levette a kesztyűt
-Köszi- mosolyogtam aranyosan
Visszamentünk a csarnokba az edzőm szólt is, hogy most már én következek. A meccs jól ment simán nyertem. A következő két meccs már kicsit nehezebb volt, de azért azt is hoztam. A döntő viszont egyáltalán nem volt könnyű, jó hajtós meccs volt, de a végén azért szerencsére nyertem. A utolsók közt versenyeztem, így gyorsan lezuhanyoztam persze az öltőzőbe a csajok letámadtak Kimi miatt. Oh ha azt hallották volna az emberek.
-Itt is vagyok- mentünk vissza nevetve a csajokkal
-Mi ez a vidámság?
-Semmi- ültem le mellé és kapott egy puszit
Pont kezdődött az eredményhirdetés. Megkaptam, az érmet s kaptam egy szép kupát is.
-Hova megyünk?- kérdezte Kimi
-Haza?- néztem rá mosolyogva, mert mikor kiléptünk a csarnokból már rég besötétedett
-Oké- majd kézen fogva egészen hazáig sétáltunk.
A ház előtt már láttuk Mark kocsiját. A kapu előtt megálltunk s elkezdtem keresni a kulcsomat.
-Na nézett rám?
-Itt van valahol, láttam mikor pakoltam, de nem találom, de már megszoktam, meg kéne varrni a zsebet-, mosolyogtam
-Ilyenkor mit szoktál csinálni?
-Kerítést mászok-, mondtam teljesen természetesen
|