14. rész

Csak bambultam magam elé. Nem bírtam felfogni. Nagyon boldog voltam, de még nem bírtam kimutatni. Amikor hirtelen visszazökkentem a valóságba láttam, hogy Kimi felállt s az ajtó felé tartott.

-Kimi- nyúltam a keze után

Mikkor hozzá értem vissza fordult én meg felálltam.

Nem mondott semmit csak kérdőn nézett rám. Nem tudtam, mit mondjak így egy hirtelen ötlettől vezérelve megcsókoltam. Ebben minden benne volt, amit el szerettem volna neki mondani.

-Próbáljuk, meg- mondtam mikor elváltak ajkaink, de a homlokunk még összeért

Kiminek szinte felderült az arca. Annyira jó volt boldognak látni s én is boldog voltam.

-Annyira boldog vagyok- nevetett

-Én is- bújtam oda hozzá

-Hisz te, még mindig remegsz, gyere, menjünk be

Ahogy beértünk leültem a kanapéra.

-Kérsz valamit inni?

-Nem köszi, de jeget elfogadnék.

Kérdőn nézett rám.

-A szemem

-Ja persze- ment s szedett ki a hűtőből, de mire visszaért elaludtam. Nagyon kimerültem ettől a naptól. Elég hosszú volt. S nagyon rossz.

-Hanna ennyiâ026.- de amint meglátta, hogy halszik el is hallgatott.

A jeget visszatett a hűtőbe majd leült Hanna mellé. Csak nézte. Úgy érezte, hogy most boldog. Hanna a puszta jelenlétével fel tudta vidítani. Adott egy puszit a lánynak, betakarta majd ő is ment lefeküdni.

Másnap mikor reggel kinyitottam a szememet nem tudtam, hogy álmodtam e a történteket vagy ez tényleg a valóság. Felültem s körbe, néztem, s rájöttem, hogy Kimi szobájába vagyok szóval ez tényleg megtörtént. Mosolyogva ültem a kanapén.

-Jó ilyen vidám arcokat látni reggelente.- jött ki álmosan a szobából Kimi

-Köszi, te viszont elég álmos vagy

-Hé, nem piszkálódunk kora reggel

-Mert?- néztem rá kihívóan

-Megbánod- kezdett el nevetni

-Mit akarsz csinálni?- kezdtem félni

Nem mondott semmit csak elkezdett csikizni.

-Kérlek, ne- nevettem

Mintha meg se hallotta volna. Kiszabadítottam magam a karjaiból s megcsókoltam.

-Ha így kérsz bármit, megteszek- mosolygott rám

Erre most én kezdtem el csikizni.

-Itt meg mi folyik?- jött be Mark

-Semmi, semmi- mosolyogtunk Kimivel mint a vadalma

-Azt látom

Átmentem a szobámba lezuhanyoztam, meg gyorsan felöltöztem majd visszamentem Kimiékhez.

-Na mi volt?- kíváncsiskodott Mark

-Megpróbáljuk-, mondta Kimi boldogan

-Örülök, hogy boldognak látlak- ölelte meg Kimit

-Mi folyik itt srácok?

-Semmi, mehetünk?

Kimivel kézen fogva indultunk el. Megbeszéltük, hogy senki előtt nem fogjuk titkolni a dolgot, mindenki azt vesz észre belőle, amit akar.

-Tessék a belépőd- nyújtotta át Kimi

Bementünk persze egyből mindenki megrohamozta Kimit így én Markkal inkább előre mentem. Jó fél óra volt mire megszabadult az újságíróktól Kimi addig Mark jó pár embernek bemutatott.

-Sok minden megváltozott- álltam Mark mellett a box hátsó részében

-Régen voltál kint- mosolygott

-Az biztos- nevettem

-Bocsi, hogy csak úgy ott hagytalak â013 jött oda Kimi immár átöltözve

-Ugyan semmi gond, feltalálom magam

-Most mennem kell- indult a kocsi felé, de előtte még kaptam egy puszit

-Min mosolyogsz?- fordultam Mark felé

-Szerintem is, bár nehéz leszâ026

-Tudom, Kimi is tudja, de hidd el, ezt nem vállalná fel, ha nem hinne benne

-Akkor jó, mert én is komolyan gondoltam

Markkal együtt néztük a szabadedzést utána Kimi is előkerült így hármasba ebédeltünk. Utána következett az időmérő. Jól ment Kiminek megnyerte a pole-t közben Mark elmondta az új szabályokat. Tényleg sok minden változott mióta nem láttam. 5 fele indultunk vissza a szállodába.

-A francba bent hagytam a telefonomat-, mondta Kimi mikor már a kapunál voltunk-, mindjárt jövök itt a kulcs addig

Így Markkal folytattuk az utat a kocsihoz, de neki csörgött a telefonja.

-Bocsi ezeket a papírokat le kell még ma adnom, jövök mindjárt

Szuper mindenki itt hagyott. Na mindegy addig is beülök a kocsiba, s a rádióba keresek valami értelmes zenét.

-Szia cica- szólt utánam egy srác

Nem szeretem, amikor így próbálnak felszedni. Így tovább mentem.

-Várj-, kiabált s megfogta a vállam

-Mit akarsz?- fordultam meg

-Nem lehet melletted elmenni, â01E a napra lehet nézni, de rád nemâ01D- bókolt s meghajolt közbe

-Bocsi, de ez nálam nem jön be- indultam, volna tovább

-Ugyan ez minden lánynál bejön

-Na haver a kivétel erősíti a szabály-, veregettem hátba s most már tényleg elindultam

-Nee, honnan ismered Markot?

-Azt hiszem nem sok közöd, van hozzá, de nagybátyám

Végre odaértem a kocsihoz, s be akartam szállni, de rá tette a kezét az ajtóra.

-Engedd el

-Mond meg a neve?

-Nem, és engedd el

-Ha nem mondod, meg nem engedem el

-Hidd el jobban jársz- néztem rá mérgesen

-Oh, de szeretem az ideges lányokat, csak ezért hagylak most is

Majd mosolyogva félre állta az útból én, pedig beszálltam.

-Szia cica- köszönt vissza

-Fordulj fel-, mondtam magamba

Vártam még 10 percet majd a srácok is megjöttek. Visszamentük a szállodába, este Kimivel kettesben vacsoráztunk majd elmentünk sétálni. Másnap, pedig ismét ki kellett menni a pályára hisz következett a verseny.