13. rész
13. rész
-Igen, vagyis nem- ráztam meg a fejem
-Most melyik?
-Helyzettől függ
-Részleteznéd?- türelmetlenkedett Mark
Nem tudom miért ilyen fontos de, hát legyen.
-Ebben az esetben örültség, a pasinak van egy lánya, igaz nem él együtt a feleségével, de a másfél éve a válást se adta be plusz a csaj többet panaszkodik, mint amennyit boldog
-Értem- mondta csöndesen Kimi
-De- itt viszont felcsillant a szeme- egyébként semmi bajom az ilyen kapcsolatokkal, nem a kortól függ a dolog
Próbálták titkolni, de mind a két srác szívéről egy hatalmas kő esett le. Bár tudták, hogy nem szabad előre örülniük hisz nem tudják, mit érez Hanna.
A szállodához vezető út egy óra volt. Az arcom kezdett egyre jobban fájni volt egy szép mokkám szóval most legjobban egy jeges zacsinak örülnék. Azonban el is aludtam.
-Megjöttünk?- szólt hátra Kimi
Kezdtem ébredezni.
-Jót aludtál?- nézett rám mosolyogva Mark
Csak mosolyogtam rá s kiszálltam a kocsiból. Rendesek voltak felhozták a bőröndömet. Késő volt én, pedig már nagyon álmos voltam. Mark hozott nekem jeget, utána, pedig bekentem a szememet. Már épp elaludtam mikor Mark rontott be a szobába.
-Mi történt?- néztem rá a sötétben
Erre felkapcsolta a villanyt.
-Neeeeeee- kiabáltam
-Gyere mutatni, akarok valamit- jött az ágyam mellé
-Most????- néztem rá álmos szemekkel
-Igen, sürgős- húzta le rólam a takarót
Nagy nehezen kimásztam az ágyból, ötletem sincs, hogy mi lehet olyan fontos, hogy hajnal egykor ki kell rángatni az ágyból.
-Remélem valami komoly-, pufogtam miközben mentem utána
-Nyugi már
Megálltunk egy ajtó előtt. Kérdőn néztem rá.
-Menj be
-Miért?
-Menj már be-lökött be az ajtón, majd becsukta mögöttem
-Mark- fordultam vissza, de ekkor valaki felkapcsolta a lámpát.
-Mi folyik itt?- kérdeztem mikor Kimi állt velem szemben
-Gyere
-Ugye tudod mennyi az idő
-Tudom, tudom, de mutatni akarok valamit- indult el az erkély felé
-Ezt ma már hallottam- álltam még mindig az ajtó előtt
-Hanna kérlek- jött oda hozzám-, gyere
Annak nem lehetett ellenállni, ahogy rám nézett. Így elindulta az erkély felé.
-Ez ez ez csodálatos- mondtam, mikor kiléptem hisz tele volt minden virágokkal és gyertyákkal
-Reméltem, hogy tetszeni fog- s tényleg megkönnyebbült, amikor látta Hanna arcát. Most már csak remélni tudta, hogy a lány is azt érzi, amit ő s meg is próbálja vele. Hisz Kimi tudta, hogy nem lesz könnyű az életük. A válása óta, pedig egáltan nem bízik se, magában se a nőkbe s csak reménykedik, hogy ezúttal nem fog csalódni.
-De miért?- álltam megilletődve
-Szeretnék veled beszélni, gyere, üljünk le- kísért a két székhez, ami itt volt
-Miről?- tényleg ötletem nem volt róla elég furcsa volt
-Várj, hisz te fázol- nézett rám jó tényleg elég rendesen, remegtem bár nem csoda, hisz egy válogatott póló és rövid naci volt rajtam
-Hát- néztem fel rá- nincs meleg
Ideadta a pulcsiját majd visszaült.
-Köszi- mosolyogtam rá
-Szóval sokat gondolkodtam az utóbbi időben- kezdett bele itt már csak remélni, tudtam, hogy azt akarja kihozni a dologból, amire gondolok- valami nagyon megváltozott bennem- itt már egyre jobban kalapált a szívem, de láttam, hogy Kimi is keresi a szavakat s nagyon izgatott- olyat, érzek, amit nem gondoltam, hogy valaha is fogok, azt hiszem, szeretlek-, mondta ki végül
Szerettem volna, hogy ezt mondja, de ez most teljesen ledöbbentett.
-Tudom, hogy a mi kapcsolatunk, nagyon bonyolult lenne, sok emberrel kellene megküzdenünk a korkülönbség miatt, de úgy érzem veled boldog, lehetek, azt is tudom, hogy a sok utazás a te és az én versenyeim is bonyolítanák a dolgot meg, hogy két külön országba élünk.
Néztem rá és hallgattam, de nem tudtam még felfogni. Szinte a gondolataimat mondta el. S ez elég ijesztő volt ugyan akkor jó is, de megijedtem s kell egy kis idő, hogy feldolgozzam a hallottakat, mert úgy jöttem ide, hogy többet érzek barátságnál, s nehogy észre vegyék.
-Egyszóval- mondta közben Kimi- szeretném, ha megpróbálnánk, de azt is megértem, ha nem
Kimi várta a válaszomat, de még nem fogtam fel. Így Kimi felállt s elindult a szoba felé.
-Megértem- mondta csalódottan és mérhetetlenül szomorúan. Úgy érezte, hogy itt volt az esély a boldogságra, de ő ezt valószínű nem érdemli meg.
|