6. rész

-Sziasssztok- álltam meg előttük

-Hát te?

-Hogy kerülsz ide?- döbbent le a két fiú

-Oké, ha így fogadtok el is, mehetek-, tetettem a sértődöttet megfordultam és elindultam

-Várj- jött utánam Mark- nem úgy gondoltuk, de azért jogos a kérdésünk. Nem?

-Az- bólogattam- osztálykirándulás

-Miért nem szóltál?

-Meglepetés- mondtam nevetve

-Hát az ugye Kimi?- kérdezte Mark a barátját, aki még mindig egy helyben állt.

Kimi saját magát se értette, de mikor meglátta a lányt, melegség öntötte el a szívét. Örült, hogy újra itt van. A lány az itt eltöltött hét alatt olyan szinten képes volt egy kis életkedvet önteni belé, amire a barátai fél éve nem képesek, pedig Hanna semmit nem tett csak kedves volt vele.

-Ja igen az- rázta meg a fejét zavartan, de végre oda jött

-Gyerünk, be kell fejezni a futást-, mondta Mark

Kimi és Mark egyszerre indultak el, én meg sétáltam utánuk.

-Te nem jössz?- fordult vissza Kimi

-Ja nem, jobb nekem a séta

-Utál futni- kommentálta a dolgot Mark

-Igen is utálok, mi a jó abban?

Egyikük se válaszolt.

-Na látjátok ti, se tudtok rá válaszolni

-Nem baj, de akkor is, muszáj, jó lesz tőle a kondid, s téged speciel nem vernek agyon a páston

-Köszi- mondtam gúnyosan- de akkor is sétálok attól is jó lesz a kondim

Mark súgott valamit Kiminek ami nekem egyáltalán nem tetszett. Összemosolyogtak és elindultak felém.

-Mit akartok?- kezdtem el hátrálni

-Semmit, ne aggódj-, mondta Kimi

Mikor odaértek megfogták, a kezemet s elkezdtek húzni.

-Meg akartok ölni?

-Nem épp azért csináljuk, hogy ne legyen semmi bajod -mondta Kimi

Jaj de jó, hogy így felbátorodott már ő is. Lehet jobban tetszett, amikor még nem beszélt ennyit.

-Jaj de jó nekem, hogy így vigyáztok rám-, vágtam képeket

-Nem kell megköszönnöd- mosolygott Mark

Így futottuk végig a távot. Ami még 2 km volt. A legrosszabb, pedig az volt, hogy az ő tempójukba kellett futnom.

-Végre- dőltem el a fűbe mikor megálltunk

A fiúk csak nevettek.

-Ez nem vicces

-Jól van,- jött oda Kimi- tényleg nem az ügyes voltál, hogy végig futottad

-Köszi- mosolyogtam végre őszintén jól eset, amit mondott én is így gondoltam

-Srácok vissza kéne menni-, mondta Mark

-Mondjátok, hogy nem gyalog jöttetek, nem bírok vissza sétálni a városba

-Azzal jöttünk, gyere-, nyújtotta a kezét Kimi belekapaszkodtam s felhúzott, de közben rálépett egy gallyra s el is estünk. Az arcunk nagyon közel került egymáshoz csak néztük egymás szemét.

-Itt meg mi történt?- jött vissza Mark

-Semmi- pattantunk fel

-Ja persze- mondta de szinte csak magának. S egy gondolat kezdte egyre inkább foglalkoztatni. Amitől elsőre picit megijedt, de mire elértek a kocsihoz már tetszett is neki. 10 perc alatt vissza is értünk a városba.

-Együtt vacsizunk?- kérdezte Mark

-Még hívlak, lövésem sincs mi a program mára

-Hogy-hogy?- szólalt meg most először Kimi

-Egy hete még azt se tudtam, hogy Svájcba jövünk, nem túl gyakran vagyok iskolába

Erre mind a ketten elmosolyodtak.

-Köszi srácok, majd hívlak még

Gyorsan felszaladtam a szállodába. Volt 30 percem, hogy elkészüljek.

-Veled meg mi történt? â013 kérdezte Zsani

-Találkoztam Markkal, meg a haverjával- fintorogtam- s az ucsó 2 km velük futottam

Zsani már ismert annyira, hogy nem kellett jobban részleteznem a dolgot. Tudta, hogy ez számomra mit jelent. Épp leértünk a buszhoz, amivel bementünk Zürichbe. A buszon megtudtam, hogy két napig leszünk csak itt utána, felmegyünk a hegyekbe síelni. Ennek örültem. Síelni nem tudok, de a snowboard az jól megy. Lejártuk a lábunkat, de Zürich nagyon szép. Este szabadfoglalkozás lesz így írtam is Marknak. Megbeszéltük, hogy este találkozunk.

-Szia- ültem be mellé a kocsiba

-Szia, mehetünk?

-Persze, Kimi nem jött?- kérdeztem csalódottan.

-Sajnos nem Cris a versenymérnöke van itt, és át kell beszélniük pár dolgot

-Értem- nem gondoltam volna, hogy vártam, hogy itt legyen

Egy hangulatos kis étterembe mentünk. Jól elvoltunk. Mikor visszaértünk a szállodába a többiek is épp akkor érkeztek meg.