4. rész
4. rész
-Ahogy látom, nem nagyon szeretsz vásárolni!
-Hát nem
-Ígérem nem fog fájni-, mosolyogtam
Amíg el értünk a supermarkethez átlagos dolgokról beszélgettünk valamint még mindig meg volt rökönyödve Kimi, hogy szeretem a jégkorongot.
-Hozz te is egy kocsit-, mondtam
-Ne nézz rám ilyen ijedten-, nevettem
Tuti nem értette, minek kell még egy, de mind egy is. Megkerestük az alap dolgokat. Sőt én még két könyvet is vettem magamnak.
-Nagyon unod?- kérdeztem
-Háááát
-Tegyük érdekesebbé, versenyezzünk- kacsintott rám
-Itt?- nézett furán
Persze ebbe a sorba szedj össze csokit, amit szeretsz én meg chipseket, úgy, hogy felállsz a kocsira.
Nagyon sokat nevettünk, s neki is egyre jobb kedve lett. A végén már túl nehéz volt a kocsi s elcsúsztam, Kimi el akart kapni, de magammal rántottam. Én estem a földre Kimi meg rám. Szerencsére nem túl sok ember volt a boltba.
-Jól vagy?- nézett ijedten
Megszólalni már nem tudtam, csak nevettem. Kimiből is kitört a nevetés. Pár percig így voltunk majd mind a kettőnk kicsit kényelmetlenül érezte magát így Kimi feltápászkodott.
-Gyere-, nyújtotta a kezét
-Köszi- mondtam, s már tudtam beszélni
Nevetve indultunk el a pénztár felé.
-Akarsz valamit enni?- néztem kérdőn Kimire
-Lenne valami, de sajnos nem tudom megcsinálni
-Szívesen elkészítem, ha akarod
-Komolyan?- döbbent meg- te tudsz főzni?
-Tudok-, mondtam büszkén-, sőt szeretek is
-Csupa meglepetés vagy
-Mondtam, hogy nem vagyok átlagos-, mosolyogtam
-Önbizalom az van
-Inkább mond, mi kell hozzá, s egyáltalán mit szeretnél?
-Egy finn süti
-Értem, szóval mi kell hozzá?
-Azt nem tudom
-Kimiiiiiii
Csak nézett rám.
-Mindig csak ettem.
-Akkor tudsz valakit, aki tudja?
-Anya
-Felhívod? Vagy várjam meg az isteni sugallatot, hogy mi kell hozzá
-Hívom, hívom-, vette elő a mobilját
Gyorsan tárcsázott is. Az anyukája elkezdte diktálni a receptet, mi pedig mentünk a hozzá valókét.
-Na jó ez így nem fog menni! Van tollad?- nézett rám
-Van- ritka alkalom de, épp volt nálam- papír viszont nincs
-Akkor most mi legyen.
-Mondjad, mi kell-, s elkezdtem a kezemre írni. Egy egész recept volt a két tenyerembe.
Mikor lerakta, a telefont s elkezdtük összeszedni a hozzávalókat elég vicces, lehettem, ahogy a tenyeremből böngésztem ki. Gyorsan fizettünk s el is indultunk haza. Beletelt egy kis időbe mire mindent behordtunk, s a helyére raktunk.
-Kezdjük-, kezdtem el böngészni a tenyeremet
-Komolyan meg akarod csinálni?
-Persze- vágtam rá
Nem volt nehéz. Csak össze kellett keverni az alapanyagokat a tetejére, pedig csoki máz került. 30 perc és kész is lesz.
-Kész is vagyok- vettem ki a sütőből
-Nagyon jó illata van- jött oda Kimi
-Remélem az íze is jó-, mondtam s tényleg reméltem, hogy finom lett
Gyorsan fel is vágtam.
-Tessék- tettem Kimi elé
Elkezdte enni, de az arcáról semmit nem tudtam leolvasni.
-Nos?- kérdeztem izgatottan
-Nagyon finom- mosolyodott el- egyél te is
Megettünk jó párat. Tényleg finom lett. Büszke voltam magamra.
-Tényleg köszönöm- állt meg előttem Kimi- régen nem készített nekem ilyet senki
-Szívesen- s magam se tudom miért de, megöleltem nem tudom annyira elhagyatottan állt előttem. Látszott rajta, hogy szinte teljesen egyedül van. S nehéz dolgokon ment keresztül.
-Hát itt meg mi folyik?- jött be Mark
|