8. rész

Reggel, amint kinéztem az ablakon meg kellett állapítsam, hogy nagyon jó az idő. Vikivel valami programot kellene tervezni, hisz ma szabad vagyok. Rendben vegyük át mit lehetne csinálni:

1. Mehetünk gokartozni, viszont nem akarom, hogy újra végigsikítsa ott nekem azt a pár kört.
2. Mehetünk vidámparkba, viszont akkor számolni kell azzal a sok bámészkodóval, akik nagy szemeket meresztenek rám, gondolom megnézik, hogy én is emberből vagyok-e.
3. Mehetünk múzeumba, viszont ott mindketten eléggé elunnánk magunkat.
4. Maradhatunk a hotelben, és bámulhatjuk a tévét.

Egyik ötlet sem tűnt valami szimpatikusnak. Persze azért mondjuk vidámparkba szívesebben mennék, mint múzeumba. Na, mindegy is, mikor felkel majd elmondja mi legyen. Viszont addig…sietve előkaptam a laptomomat és megnéztem az üzeneteimet. Jé, van egy új üzenet is.

Elza! Te jó ég, hisz általánosban voltunk osztálytársak. Ő volt a legjobb barátnőm. Rajta kívül mindenki furcsának találta az angol nevemet. Utoljára Elzát már vagy két éve láttam.

     Ezer éve nem láttalak! Tudod mennyi időbe telt mire ráakadtam a mail-címedre?! Na, mindegy is. Szóval, hát nem is tudom hol kezdjem. Megvan. Először is, megkaptam az állást, még másfél éve, és elő vagyok léptetve! El tudod ezt hinni? Gondolom. Szóval másik dolog, hogy itt vagyok Kanadában, és szó szerint lecövekeltem a hoteled előtt, mivel az a tojásfejű portás nem akarja elhinni, hogy ismersz, te meg ezer éve ki se lépsz már onnan! Tehát átmentem egy másik hotelhez, és most onnan írok a laptomomról. Ha jó neked, mondjuk holnap fél háromkor, akkor elmehetnénk valahová. Hívj fel, gondolom tudod még a számom, mert én a tiedet fejből nem tom, és véletlen kitöröltem:S na szal, akkor majd hívj!

Szegény Elza! Tényleg ezer éve találkoztam vele. Előkotortam a mobilomat. Megtaláltam a számát, elég hamar, mivel Abruss Elzának hívják. Kicsöngött. Ötször, mire felvette:

-          Pillay! De jó, azt hittem el se olvasod az e-maileidet, olyan nagyon fontos ember lettél és amúgy is azt olvastam, azt hiszem a … miben is? Jaj, nem tudom, mindegy! Mesélj!

Na, igen, Elzának volt olyan idegesítő szokása, hogy „Pillay”-nek hívott. Cserébe én Elzee-nek neveztem el. Megnéztem az összes e-mail-címemet (egészen pontosan öt van: egy a barátaimnak, egy családomnak, egy a „publikus” egy a médiás, egy pedig a spam-es) Csögött a telefonom. Villámnyorsan felkaptam:

-          Pilar Vanderrfsott- mondtam. Csak ennyit tudok mondani egy beszélgetés elején, ugyanis nem tudom, hogy milyen nyelven szólnak hozzám. (végre megtaláltam a hátrányt, ha valaki négy nyelven beszél)

Mikor kel már fel Vik? Már majdnem tíz óra. Bementem a szobájába. Az ágyában senki sem volt. Te jó ég! Hol lehet? Egy kócos fej emelkedett fel az ágy mögül. A hátát fogta, fájdalmasan nyögött.

Sietett is. Felvette ami először a kezébe került. Eredmény: egy magas nyakú pulóveres, rövidnadrágos, felemás zoknis, kócos tizenegy éves húg.

Előkotorásztam az utazótáskájából egy fehér pólót és egy farmer rövidnadrágot. Szorosan befontam a haját (mivel ő mindig kiengedve hordja, az én hajgumim segített neki), és leszedettem a zoknit a lábáról.