- Tyű, de ideges vagy.... – lépett hozzám valaki. Meglepetten néztem fel. Michael Schumacher. Gondolhattam volna, hisz Stefano mondta, hogy jönni fog.

- Nem vagyok ideges. – válaszoltam vonakodva.

- Tényleg? Milyen furcsa, ha én minden felszerelésemet tiszta erőmből vágom a sarokba, akkor általában nem vagyok nyugodt. – mosolygott.

- Jó, nem vagyok valami, hej, de jó kedvemben, de azért nem vagyok ideges. Csak…

- Fáradt – fejezte be helyettem – tudom, hogy sosem vallanád be, de az vagy.

- Talán igaza van.

- Persze, hogy igazam van.

- Hű. Tiszta furcsa, hogy tizenéves koromban öntől szerettem volna autogramot, most meg már szinte minden futamon beszélgetek önnel.

- Kimivel is így volt, nem?

- De, ön után neki szurkoltam. Az igazat megvallva talán egy kicsit előtte is…

Megint mosolygott.

-          Elhiszem. Nekem is szimpatikus. De, szóval nem értem. Kapcsolgattad a TV-t a futamok meg valami szappanopera között vagy hogy?

-          Áh, arra akar kilyukadni, hogyhogy lány létemre meg voltam őrülve az autósportokért?

-          Nagyjából. – vonta meg a vállát.

-          Hát, nem tudom. Mindenesetre sohasem néztem szappanoperákat. Utálom őket. Kapcsolgattam az igaz. MotoGp, Formula1, Labdarúgás…

-          Hű! Szereted a focit?

-          Igen, de az autósportokat jobban.

-          Ki a kedvenc focistád?

-          Michael Ballack!

-          Német.

-          Igen. De az összes focistát szeretem.

-          Akkor nézted az eddigi Vb-ket és Eb-ket, meg Bajnokok ligájá-kat?

-          Ki nem hagynám! – mondtam lemondóan.

-          Láttad a Bajnokok Ligája - bajnokságot… mondjuk két éve?

-           2008? Igen, az első gólt a Manchesteres Cristiano Ronaldo rugta a huszonhatodik percben…

-          … a másodikat pedig Lampard a Chelseaból a negyvenharmadikban! 2006- Vb?

-          Olaszok – Franciák, tizenegyesekkel…de Zinedine Zidant kiállították, mert…

-          … lefejelte Materazzit! Pontosan!  - csodálkozott – soha eddig nem találkoztam olyan nővel aki focit nézett volna…- mondta, majd kisvártatva hozzátette – illetve, aki tudta volna egyáltalán, hogy kik játszottak Vb-t, Eb-t, Bajnokok Ligájá-t, vagy hasonlókat. Ja, igen! Lesz egy kis rendezvény, majd Hockenheimben. Szeretném, ha ott lennél.

-          Mert néztem a meccseket? – kérdeztem viccelődve.

-          Nem, nem…bár…jó pont… teljesen máshogy képzeltelek…- vallotta be.

- Melyik hotelben szállt meg?

-          Valami kimondhatatlan nevű. Egy templom előtt van.

-          Jó, én is ott vagyok. Nem sétálnánk el odáig?

-          De. és a családod?

-          Nagyon hiányoznak. – vallottam be – de nem szeretném mutatni.

-          Figyelj, huszonnégy éves vagy…normális, hogy…

-          Huszonkettő.

-          Tényleg? Akkor huszonkét éves vagy, normális, hogy hiányzik a családod. Van egy húgod is, nem?

-          De. Viki. Tizenegy éves.

-          Csak nem ő a teniszező - kislány?

-          Öhm, de. Valami Matildával játszott tegnap előtt, de fogalmam sincs ki lehet az.

-          Láttam. Matilda Mylowski. Lengyel. A tavalyi Junior világbajnok.

-          Minden sportot ilyen figyelemmel néz?

-          Nem – nevetett – de az én gyerekeim szeretnek teniszt nézni. És a húgodnak szurkolnak.

-          Kanadába hozza őket magával. Jön az én húgom is. Gondolom, ellesznek a Ferrarinál.

-          Rendben, jó ötlet. Most bocsáss meg, de nekem vissza kell mennem tesztköröket futni – mondta a hotel bejáratánál. Majd elsietett.

-          Miért nem mondta, hogy ott kell maradnia?- ordítottam utána.

-          Mert nekem is most jutott eszembe! – kiabálta vissza.

A hotelben átnézegettem a tervrajzokat, egy kávé mellett. Majd csörgött a mobilom. A zsebemben van, ok, de melyikben? Miután végigkutattam a zsebeimet, és megtaláltam az ágy alatt, gyorsan felvettem:

- Hallo? Pilar.

- Szia. – köszönt magyarul az egyik unokatesóm.

- Szia! – ordítottam boldogan. – Mi van veled, Mat?

- Mondtam már, hogy ne angolosítsd el a nevem.

- Jól van, na. Jól vagy?

- Igen, képzeld! Berlinben vagyok.

- Mi a jó eget keresel te ott?

- Meccsem van, Pil.

- Ja igen. El is felejtettem, hogy a család minden tagja sportember.

- Nem is. Csak te, én meg Viki. Jó kis meccs volt Matilda ellen, nem?

- Biztos. Nem néztem.

- Ne már! Na mindegy. Tudom milyen focimeccsem lesz még az évben?

Az elkövetkezendő két órahosszát nem részletezném…