22. rész: We’ll see, what will happen…
2008.02.27. 21:05
Jenni fejfájásra hivatkozva, hamar hazament, Rami pedig félre hívta öccsét némi „cseverészésre”.
- Kimi, mi van veletek? – kérdezte Rami
- Ezt hogy érted?
- Jennivel. Korántsem harmonikus a kapcsolatotok, ha jól veszem észre.
- Jah! Hát ja… Jól látod. Sokat veszekszünk. Túl sokat.
- De mi az oka?
- Az, hogy elegem van belőle – fakadt ki Kimi – Unom, és idegesít ha a közelemben van.
- Idegesít???
- Igen. Nem szeret, ezt a vak is látja. Soha nem is szeretett, ezt viszont én nem láttam. De mára már tisztán látom, és az az igazság, már ő is hidegen hagy engem. Beleuntam, hogy mindig én teperek, hogy én akarok a kedvében járni, ő meg nem tesz semmit, mintha semmi köze nem lenne ehhez a kapcsolathoz, csak játssza a dívát.
- Értelek… Hát erre nem tudok mit mondani. És mint kapta fel Jenni annyira a vizet, az anyának szánt ajándékodon?
- Hallottad nem? – lökte oda Kimi flegmán
- A „rajzolós csaj” miatt?
- Ja
- Az a „rajzolós csaj”, az Anett, akit a múltkor áthívtál a „baráti összejövetelre”? – érdeklődött Rami
- Igen – válaszolt Kimi tömören
- Akkor értem már
- Mit? – pislogott Kimi
- Hogy miért akadt ki Jenni – vigyorgott Rami – Féltékeny. Bár nem csodálom… Te nagyon bírod azt a lányt. Jól sejtem?
- Jól.
- De azt mondtad, barátok vagytok.
- Igen. De… azóta történtek dolgok.
- Te magcsaltad Jennit??? – kerekedtek ki Rami szemei
- Nem! Nem csaltam meg. Csak én… Anett… szóval, ez nem szimpla barátság. Ez valami más.
- Belezúgtál?
- Meglehet. De talán ez erős kifejezés így hirtelen. De van benne valami, ami megfogott, és cseppet sem közömbös.
- És mit értesz a „történtek dolgok” alatt? Megcsókoltad? – faggatta tovább Kimit bátyja
- Igen. Vagyis nem! Majdnem…
- Te aztán határozott ember vagy… Most akkor mi van?
- Lementünk este a tengerpartra. Én beszéltem rá. Pedig ő nem akart, mert nem tud úszni. Vagyis akkor még nem tudott.
- Tehát ha jól értem, te úszni tanítottál egy közel sem ronda csajt a török tengerparton, este, mikor a nejed itthon volt? Hát nem vagy semmi! – vigyorgott Rami
- Olyasmi. És…
- Még van „és”?! – csodálkozott Rami – Várj, kitalálom! Egymás karjaiban, a tenger habjai között, együtt néztétek a naplementét. Hú de szépen mondtam…
- Honnan tudod? – értetlenkedett Kimi
- Ketten, este a parton, mikor már egy úszni tanuláson túl vagytok… ez már csak így szokott következni. Szóval akkor gondolom megcsókoltad.
- Mondtam, hogy majdnem
- Azt hogy?
- Egy hajszálon múlt, de az utolsó pillanatban… lelépett.
- Az szívás. De miért?
- Mert nős vagyok…
- Egy kérdés: Akarsz valamit Anettől?
- Azt hiszem igen. Csak… ott van Jenni
- Tehát el akarsz válni? – tette fel a kérdést Rami
- Nem hiszem.
- Szóval csak játszol Anettel.
- Nem! Ne forgasd ki a szavaimat! Nem tudnám kihasználni. Én csak… szeretném ha a közelemben lenne, és szeretnék minél több időt tölteni vele. Olyan dolgokról tudok vele beszélni, amikről senki mással.
- Nagyon bízol benne, te!
- 100%-ig. A legőszintébb és legmegbízhatóbb ember, akit ismerek
- te tudod…
- Igen. Én…
A tesztek, és egy kis pihenő után elérkezett Monza ideje, közeledik a hétvége. Nick alig várja, hogy megmutassa csemetéjének, hol is dolgozik az apu, hiszen Juni még sosem volt futamon.
Gina végre megérkezett, Nick pedig szinte tárt karokkal várta.
- Na, hiányoztam? – vigyorgott Gina, és megölelte Nicket
- Nagyon! – vágta rá a német, és csókkal köszöntötte a lányt
- Én is valami ilyesmire gondoltam. – nevetett Gina
- Van egy jó hírem! – szólt Nick
- És pedig?
- Ma délután érkezik Pat Junival! – örvendezett Nick
- Az jó. – mosolygott Gina, bár nem tudta, hogy most örüljön-e, avagy sem. A kislánynak nyilván örül, hiszen, ha az apukája ilyen klassz, a kislánya talán még jobb. Meg hát a gyerekek mindig aranyosak. Ami aggasztotta kissé Ginát, az maga Patricia. Nem rosszindulat, meg e félék, csak pusztán a tudat, hogy az ex, aki ráadásul Nick szeme fényének, Juninak az édesanyja. Ezt a tényt pedig ugyebár nem könnyű überelni. De Gina mindezt próbálja elrendezni magában, megbízni Nickben, és egy mély sóhajtás után ezek a gondolatok tovaszállnak, és Gina újra a régi.
Nick és Gina átbeszélték szinte az egész napot, és örültek, hogy ismét együtt vannak. Hamarosan azonban érkezik a család. Így hát autóba ültek, hogy kimenjenek eléjük.
- Nick, mesélj nekem Juniról! – szólalt meg Gina a kocsiban, mire Nick elmosolyodott - Juni? Juni a legtündéribb, legaranyosabb, és legszebb kislány a világon! – magyarázta Nick teljesen átszellemülve - Ő az én legnagyobb szerelmem. – mondta csillogó szemekkel – Aztán persze jössz te. – kacsintott Ginára
- Nagyon szereted, igaz?
- Ennyire látszik? – nevetett Nick
- Csak úgy ragyogsz, mikor róla beszélsz.
- Az meglehet - mosolygott
- És… Patricia… ő merre van a „listán”? – kérdezte Gina
- Ezt már megbeszéltük.
- De szereted, nem?
- Persze, hogy szeretem, hisz’ a gyerekem anyja. De nem vagyok belé szerelmes. És hatalmas különbség van a kettő között. De már mondtam. Nekem itt vagy te, és Pat-nek is van valakije. Csak Juni köt hozzá. – nyugtatgatta Nick Ginát, miközben megérkeztek
- És ezt ő is így gondolja?
- Igen. De ha nem, az sem számít. Semmi köze, hozzám, még csak nem is a feleségem, nem tőle függök. Bízzál már bennem egy kicsit.
- Én bízom
- Helyes. – adott Nick egy puszit Ginának, majd kiszálltak a kocsiból.
Alig telt bele egy-két perc, Gina egy bájos, szöszi kislányt látott meg feléjük szaladni.
- Apaaaaaaaaa! – szaladt Juni, ahogy csak tudott a kis lábaival
- Szia, nagylány! - Nick azzal a lendülettel fel is kapta Junit, és vagy háromszor megpörgette a levegőben, ami láthatóan tetszett a kislánynak. Gina pedig csak nézte őket, és akaratlanul is elmosolyodott.
- Szia Pat. – köszönt Nick – Pat, ő Gina. Gina, ő Pat
- Szia. – köszönt Juni Ginának
- Szia. Én Gina vagyok. Téged hogy hívnak? – guggolt le hozzá Gina
- Juni Heidfeldnek. De szép a hajad! – simította végig a kislány Gina haját
- Köszönöm szépen, a tied is nagyon szép ám!
- Köszi. Te honnan ismered az aput? – kérdezte Juni
- Én… én vagyok az apu… öhm…
- Ő az apu barátnője, kicsim. – mondta Patricia
- Barátnője? – kérdezett vissza Juni
- Igen, az apu barátnője. Olyan, mint anyunak Dave bácsi. – mondta Nick
- De anyu haragszik Dave bácsira. – informálta Juni az édesapját, mire Nick kérdőn nézett Pat-re.
- Szakítottunk. – mondta Patricia tömören
- Ahha… Na gyere nagylány, a szállodában van neked egy meglepim. – azzal Nick kézen fogta kislányát, és a kocsihoz mentek.
|