Reggel telefoncsörgés riasztott fel.

     - Szia barátosném! Itt a barátosnéd! – ki hitte volna.. :P J - Hogy vagy? – hallottam Gina hangját.

     - Meglehetősen álmosan, de jól.

     - Azt ne mondd, hogy felébresztettelek!
     - Pedig de.
     - Na szép… Mit csináltál te az este?
     - Semmit. Hosszú.
     - Oké, majd este személyesen kifaggatlak.

     - Mi??? – pattantak ki a szemeim

     - Ma. Ugyanis megyek utánad.

     - Mi? Te? Ide? Hogy? Úgy értem… Á, de jó!!! – éledte, fel hirtelen.

     - Péter azt mondta, jók voltak az interjúk amiket a múltkor készítettem, és a cikkel is elégedett volt, szóval mostantól minden futamon ott leszek!

     - Hát ez tök jó! És ma jössz?

     - Igen. Kijössz elém?

     - Persze, ott leszek. Te! Ha már jössz, megtennél nekem valamit?

     - Aha, mondd!

     - a szobámban az ágy melletti szekrényben van egy fényképalbum a kiskori képeimmel. Elhoznád nekem?

     - Igen. De mindek az most neked? – vihogott Gina.

     - Megígértem valakinek.

     - Ahha… Oké, viszem.

     - Köszi. És Gina! Nick tudja?

     - Nem. De majd megtudja.

     - Oké. Várlak! Szia

     - Szia

Jobbnak láttam ha már nem alszok vissza. Inkább folytattam Raquelék lemezborítójához. Így hamar el is telt az idő, ideje indulni Gina elé. Mikor megérkeztem a reptérre és körülnéztem a várakozó emberek közt, azon tűnődtem, vajon Gina mennyire nézne hülyének, ha most (másokhoz hasonlóan) egy táblát akasztanék a nyakamba, mondjuk egy… „Gina, from Hungary” felirattal. Arra jutottam, hogy ő már ezen sem lepődne meg velem kapcsolatban.J Közben az érkező tömegben látni véltem Ginát, from Hungary.:p
A szokásos „Szia. Hogy vagy? Mesélj! De jó, hogy itt vagy!” szöveg után célba vettük a hotelszobát. Miután dumáltunk egy jót, én félrevonultam, folytatni a borítót, Gina pedig valami újságot olvasott.

     - Kinyitod?! – kiáltottam neki a szomszéd szobába, mikor kopogtak

     - Aha! Nyitom! – indult Gina

     - Gina??? – dermedt le az ajtóban álló Nick

     - Nick? Te mit keresel itt?

     - Ezt én akartam kérdezni

     - Nem jössz be? – ajánlotta Gina

     - De. – mosolyodott el Nick

     - Szóval mit keresel itt? – ámuldozott Nick még mindig – Nem mintha nem örülnék neki!

     - Hosszú. A lényeg, hogy rendes  a főnököm, és minden futamon ott leszek.

     - Tényleg?! Ez remek!

     - Gina, ki az?! – jöttem elő – Á, szia Nick!

     - Szia. Épp most mondta Gina a jó hírt.

     - Oh. Értem.

     - Tényleg. Miért jöttél eredetileg? – kérdezte Gina Nicket

     - Őőő… el is felejtettem…

     - Nem tudtad, hogy itt vagyok, szóval Anettől akarhattál valamit.

     - Á, igen. Anett! Monzába lehet kilátogat Pat Junival. És szeretnék adni Juninak valamit. Valamit amije még nincs, és nem olyan szokványos, mint például egy plüssfigura. Arra gondoltam… Nem készítenél valamit?

     - Mire gondoltál? - kérdeztem

     - Hát igazság szerint valami szép nagy képre gondoltam…

     - Valami jóóó naaaagy faliképre?

     - Valami olyasmi.

     - Értem én. És mi legyen rajta?

     - Na ez az, amit nem tudok. – vallotta be

     - Hehe! Az klassz. Mit szeret Juni? Rajzfilmfigurák?

     - Igen. És az állatokat. – egészítette ki

     - Ahha… Milyen mesefigurákat? Ezeket a mai…

     - A Disney figurákért rajong.

     - Helyes! Azokat én is szeretem. Akkor majd valahogy vegyítem a kettőt.

     - Jó, de nem lesz az sok? 

     - Azt bízd ide, majd megoldom.

     - Ja. Oké. És köszi előre is.

     - Nincs mit. Még van mit befejeznem, de ha az kész lesz, nekiállok, oké?

     - Persze, nem sürgős – ekkor megcsörrent a mobilom

     - Bocsi, fel kell vennem – azzal kivonultam a konyhába

     - Szia Anett, Raquel vagyok. – hallottam Raquel hangját

     - Szia. Valami gond van? Változtassuk valamin? – érdeklődtem

     - Ó, nem! Tökéletes lesz. Csak azt akartam megkérdezni, hogy hogy állsz vele?

     - Egész jól. Mikorra legyen kész?

     - Vasárnap délre jó lenne… Ha lehetséges.

     - Rendben, semmi gond. Meg lesz.

     - Akkor jó. Köszi szépen, csak ennyit akartam. Szia

     - Szia.

Vasárnap? Tökéletes. Nem kell kapkodni, meg lesz.

Mivel ez alatt Gina és Nick szerencsésen egymásra talált, én inkább elhúztam a csíkot. Gondoltam szétnézek a pályán. Nézelődtem egy ideig, majd beültem egy a pálya mellett lévő kávézóba, és ismét folytattam a rajzolást. A nagyja már kész, de még van rajta mit javítgatni. Egy kedves úriember azonban sikeresen felbukott a saját lábában, vagy én nem tudom. A lényeg, hogy a kezében lévő kávé az én művemen landolt. Ennyit az én szerencsémről…

     - Héé, ember! Mi lenne ha a kinyitná a szemét néha?! – emelte fel valaki a hangját, hogy leszólja a „tettest”.

     - Hello. – köszönt

     - Szia. Sebastian Vettel, ha nem tévedek?

     - Eltaláltad.

     - Tóvizi Anett. – mutatkoztam be – Hagyd, úgyse jut el az agyáig. Mármint annak a szerencsétlennek.

     - Akkor is figyelhetne jobban… Hű de szép!

     - Kösz. De csak szép volt… Dobhatom a kukába… - szontyolodtam el – nem tudom hogy fogok vasárnapig újat készíteni. Ez nem igaz, hogy mindig én járok így… - bukott ki belőlem, és már sírásra görbült a szám.

     - Jaj ne sírj, kérlek! Nem olyan vészes a helyzet! Figyelj csak! Őőő… Belenyúlhatok? – kérdezte, célozva a „remekműre”

     - Nyugodtan, ennek már úgyis mindegy. – néztem a kávéban úszó maszatra. Erre Sebi kivette a szívószálat a poharamból, és szétfújkálta rajta a kávét, aztán felitatta, hogy ne tocsogjon… A képen a kastély így kapott egy egész jó barnás árnyalatot, és nem is tűnt maszatosnak…

     - Na? Nagyon szörnyű?

     - Nem. Sőt! Ez nekem most eszembe se jutott volna. De máskor se Köszi, megmentetted az életem. – törölgettem a szemem

     - Azért ne túlozunk.
     - Nem túlzok. Most kihúztál a bajból. Köszi szépen. Nem is tudom, hogy háláljam meg.

     - Nem kell meghálálni.

     - De köszönöm.

     - Nincs mit. Most sajnos mennem kell. Remélem még találkozunk. Szia.

     - Szia.

Lehet én fújom fel a dolgot, de ez most hatalmas segítség volt. Ha ő nem jön, tuti a kukába dobom az egészet. És tényleg nem tudom, hogyan tudnám ezt neki meghálálni, de valamit ki kell találnom.