Vacsorakészítés közben kopogás zavart meg. Kénytelen voltam otthagyni, hogy kinyissam az ajtót.

     - Aj, muszáj? – ment el az életkedvem, mikor megláttam Fernandot az ajtóban.

     - Neked is szia… Csak egy kérdésem lenne.

     - Akkor ki vele. – sürgettem

     - Miért nem árultál be Raquelnek?

     - Mit értem volna el vele?

     - Minimum egy nagy vitát, maximum egy válást.

     - Válást? Tehát elvetted? – nocsak, elárulta magát

     - Jó, most már ezt is tudod…

     - Igen. Így még inkább undorító a viselkedésed.

     - … Szóval, miért nem tettél tönkre? – kérdezte ismét

     - Semmi hasznom nem származna belőle.

     - És a hallgatásból mi hasznod?

     - Az, hogy van egy ajánlatom. Én nem mondok semmit Raquelnek, és elfelejtem az egészet, amennyiben leszállsz rólam. Megegyeztünk?

     - Meg…

     - Helyes. Légy szíves ehhez tartsd magad.

     - Jó, felfogtam. És bocs.

     - Oké, elég. El van felejtve. De akadj le rólam.

     - Akkor én megyek is… Szia. – köszönt el, és abban a pillanatban Kimi jelent meg az ajtóban. Egy másodpercig farkasszemet néztek egymással, majd Fernando távozott.

     - Szia, hát te? – lepődtem meg kissé Kimi látogatásán.

     - Szia. Ő mit keresett itt? Már megint beajánlotta magát?

     - Nem. Képzeld, bocsánatot kért.

     - Fernando Alonso? Bocsánatot? – csodálkozott – Mit tettél vele? Megverted? – nevetett

     - Nem. Mondjuk úgy, hogy megzsaroltam… - nyújtottam ki a nyelvem

     - Azt hogy sikerült?

     - Azt mondtam neki, nem köpöm be a nejénél, ha békén hagy.

     - Neje?

     - Igen, feleségül vette Raquelt.

     - Ezt is elmondta? Hogy csináltad?

     - Szimplán csak tehetséges vagyok. – vigyorogtam – De azért ne add tovább.

     - Nyugi, nem Alonsoról pletykálok szabadidőmben. Szóval leszáll rólad?

     - Igen.

     - Az jó.

     - Ahha. De te miért is jöttél? – tértem vissza az eredeti témához.

     - Ja! Én csak át akartalak hívni estére.

     - Hogy??? – pislogtam nagyokat

     - Jaj, ne értsd félre! Csak eljött pár haverom is, meg a bátyám, és afféle baráti összejövetel lesz. És szeretném ha te is átjönnél. Beszélgetünk, szórakozunk, kajálunk…

     - Basszus! A kaja! – csaptam a homlokomra és beszáguldottam a konyhába, otthagyva Kimit az ajtóban.

     - Őőő… bejöhetek?! – kiabált utánam.

     - Persze! Gyere! Bocs…

     - Nagy a baj? – merészkedett be.

     - Nem. Csak oda a vacsim.

     - Akkor még egy ok, hogy át gyere. – mosolygott.

     - Még egy? Miért, mi van még?

     - Hát… azt mondtam, baráti összejövetel. A barátom vagy, nem?

     - De. De azt is mondtad, hogy jönnek a haverjaid. Nem kellek én oda. Nem is ismerem őket, és ők se engem.

     - De én igen. És ők is megfognak. Naa, gyere

     - És… Jenni? – érdeklődtem óvatosan.

     - Jenni nincs itt. Tényleg. És ha itt lenne is, mi rossz van abban, ha áthívom az egyik barátomat, főleg úgy, hogy a többi is itt lesz?

     - Igaz…

     - Na akkor ezt megdumáltuk. 8 körül várlak. – mosolyodott el, majd elment.

Pff… erre nem számítottam ma este. Kb fél óra fürdőszobai tevékenység után úgy döntöttem kész vagyok, így kissé félve ugyan, de átmentem Kimihez.

     - Látom sikerült meggyőzni. – nyitott ajtót – Gyere be.

     - Á, hello! Toni vagyok – termett előttem a legjobb barát személyében Toni – Haver, nem is mondtad, hogy beújítottál. Jó választás. – cukkolta Kimit.

     - Ó, én nem vagyok a ba…

     - Anett egy jó barátom. Le lehet szállni róla. – szólt Kimi

     - Hű, de hősiesen véded… - folytatta Toni

     - Hagyd már. Hiszen nős. – védte meg Rami az öccsét.

Na most kezdem hülyén érezni magam. És ha körülnézek… Egyetlen csaj sincs? Ugye nem valami kanbuliba csöppentem?! Huh. Szerencsére nem.

A kezdeti „félreértések” ellenére egész jól éreztem magam. Ment a zene, kajáltunk, beszélgettünk, marhult mindenki. Aztán Rami kitalált valamit.

     - Ki akar videózni? – kérdezte

     - Ne már! – szólt mindenki egyszerre

     - De ez tetszeni fog!

     - Na ja…

     - Egy kis home videó! Ki akarja látni, milyen volt a Jégember kiskorában? – győzködte Rami a társaságot.

     - Én!!! – bolydult fel a jónép

     - Meg vagy te húzatva?! Add azt ide! – Kimi volt az egyetlen aki kézzel-lábbal tiltakozott a videózás ellen.

     - Dehogy adom! Mozizni fogunk! Csajok, pattogatott kukoricát elő!

     - Honnan szedted te azt a szörnyűséget?! – kérdezte Kimi kissé idegesen

     - Lenyúltam anyáéktól… Nem volt könnyű, szóval nem engedem, hogy kárba vesszen fáradságos munkám! Szóval megnézzük. Mindenkinek oké? Anett?

     - Oké. – mondtam

     - Hé, már te is ellenem fordulsz? – nézett rám csalódottan Kimi

     - Most miért vagy ilyen? Mi rossz van ebben? - kérdeztem

     - Az, hogy tök gáz!

     - Mindenkinek voltak, és vannak gázos dolgai…

     - Akkor is! – de már nem tudott mit tenni, Rami elindította a videót.

     - Ez a 2 éves születésnapja. Kimi ott a csoki máz alatt található, ha valaki nem találta volna meg. – vihogott Rami, és mindenki, kivéve Kimi, aki duzzogva nézte az egészet.

Kis idő után Rami ismét kommentált:

     - Itt csak azért sír annyira, mert elvettem a kedvenc maciját, ami nélkül nem tudott aludni. Nem tudom azóta tud-e. – nevetett Rami.

     - De kretén vagy! – szólt Kimi, majd sértődötten kivonult a konyhába. Hoppá… Talán jobb, ha utána megyek.

     - Hé, mi bajod? Ennyire zokon vetted? – mentem ki a konyhába

     - Nem.

     - Dehogy nem!

     - Hát de látod mit csinál! A saját bátyám kifiguráz. Miért kellett előszedni azt a nyamvadt videót?! Olyan gáz.

     - Ugyan már! Mindenki volt kisgyerek. Azt ne mond, hogy szégyellős vagy…

     - Nem… De nézd már azt a gomba sérót! Ramit kinyírom. Direkt csinálja ezt velem.

     - Ne duzzogj már! Amúgy nagyon is aranyos kissrác voltál! – mosolyodtam el – És elárulom neked… nekem is volt gomba séróm…

     - Hehe! Aranyos lehetett. Azt majd egyszer mutasd meg!

     - Csak akkor, ha most visszajössz, és nem csinálsz ekkor a ügyet ebből, és nem akarod kinyírni a bátyádat! Ne nyavalyogj itt nekem!

     - Oké.

     - Na. Gyere, nézzük meg azt a szöszi kissrácot. – végre sikerült rávennem, hogy egy kicsit tegye félre az egóját. Ezt sikernek könyvelem el.J Olyannyira sikerült, hogy a végén ő röhögött a legjobban saját magán. Meg Ramin.

A házimozi végeztével a népes társaság feloszlott. Kimi kedvetlenül vakarászta a fejét a szoba közepén állva. Uhh… nem semmi. Talán segíteni kéne eltakarítani ezt a disznóólat, mert egyedül ezzel sosem végez.

     - Ugye nem gondoltad komolyan, hogy te most itt pakolni fogsz! – szólt rám.

     - De igen. – mondtam és összeszedtem a tányérokat.

     - Szó sem lehet róla! Te itt vendég vagy, nem pakolsz! Majd én elintézem. Na, add azt ide!

     - Ha ezt te egyedül akarod elpakolni, akkor a következő szezonra sem leszel kész. Nézz körül!

     - Talán van benne valami…

     - Biztos. Szóval ne dumálj annyit, hanem pakoljunk! – adtam ki az utasítást széles mosoly kíséretében.

Hát nem mondom, hogy 5 perc alatt végeztünk, de viszonylag gyorsan rendet tettünk.

     - Ezer kösz. Egyedül tényleg nem végeztem volna egy ideig. – köszönte meg

     - Nincs mit, szívesen.

     - Akkor most jövök egyel.

     - Dehogy jössz! – szóltam rá

     - De. Sokat segítettél ma.

     - Eddig meg te nekem. És különben sem azért csináltam, hogy viszonzást kapjak érte. Elvégre a barátod vagyok.

     - Igen.

     - Na akkor ezt túlbeszéltük. Én megyek is, késő van. Szia, jó éjt! – köszöntem el

     - Neked is! És kösz még egyszer!