- Jenni?! – csodálkozott Kimi, mikor meglátta feleségét.

     - Szia szívem. Hát nem is örülsz nekem? – kérdezte Jenni szomorúan.

     - De, csak…

     - Tudom, úgy volt, hogy most se jövök ki, de lemondták a fotózást, és gondoltam megleplek.

     - Hát az sikerült… - motyogta Kimi.

     - Hogy? – kérdezett vissza Jenni.

     - Semmi…

     - Jenni?! Jaj, de rég láttalak! Jól nézel ki! – jelent meg Cora.

     - Szia! – ölelték meg egymást Jennivel – Köszi, te is jól nézel ki. Hűűű, micsoda fülbevaló! Miért is nem lepődök én meg rajta, hogy halálfejes…? – viccelődött Jenni.

     - Fogalmam sincs. – nevetett Cora – És hogyhogy eljöttél? Úgy tudtam, nem utazol ide.

     - Igen, úgy volt. Csak lemondták a fotózást, és úgy döntöttem, meglátogatom Kimit. Jaj, úgy hiányzott már nekem az én édes férjecském! – bújt Jenni Kimihez, aki unott pofával figyelte a két nő „bájos” cseverészését.

     - Jajj, olyan jó titeket együtt látni, olyan szépek vagytok. Jól vagytok amúgy? – érdeklődött Cora.

     - Igen, nagyon boldogok vagyunk, ugye kicsim? – fordult Jenni Kimihez.

     - Hogy? Ja, ahha… - mondta Kimi halkan.

     - Mi a baj édes? Olyan lehangolt vagy. – állapította meg Jenni.

     - Csak… fáradt vagyok.

     - Szegénykém. – adott egy puszit Jenni Kimi arcára.

Végre! Nincs több mondani való? Szuper. Akkor én leléptem! Még egy utolsó pillantást vetettem Kimire és Jennire, majd céltudatosan megindultam a kijárat felé. Kimi szíve szerint utánam jött volna és tisztára mosta volna magát előttem, de Jenni miatt nem tehette. Már elég közel jártam az ajtóhoz, mikor Péter megállított.

     - Anett, hova mész? Nem mehetsz még el! Pont te! – szólt.

     - Bocs, csak… nem érzem jól magam. Kicsit… kavarog a gyomrom.

     - De kár! Valamivel elrontottad a gyomrod?

     - Úgy is mondhatjuk…

     - Igazán sajnálom. Szeretném ha maradnál, de ha nem érzed jól magad, menj csak.

     - Kösz.

     - Elég sápadt is vagy, ne vigyelek haza? – kérdezte.

     - Nem kell, köszi. Egyedül is menni fog.

     - Rendben. Akkor szia, és jobbulást! – mondta, majd távozott.

     - Hé, te csaj! Te meg hová mész? – jött utánam Gina.

     - Haza.

     - Mi?? Megvesztél? Miért? Nem mehetsz el, ez a te estéd!

     - Ja… az enyém. Hát jól megkaptam. – húztam el a szám.

     - Most meg mi bajod?.

     - Szóval még nem láttad.

     - Mit kellett volna látnom? – kérdezte Gina kíváncsian.

     - Nézz oda. – mutattam a turbékoló Räikkönen-párra.

     - Jé, Kimi is itt van! Az jó! Hupszi. Jennivel?

     - Talált.

     - De hát nem azt mondta, hogy rossz a kapcsolatuk, és Jenni soha nem megy vele sehova?

     - De igen. Ezt mondta. De amint látod, nem így van. Boldogok, ezt a vak is látja…

     - Hazudott volna? – nézett rám Gina szomorúan – Biztosan meg tudja magyarázni.

     - Abban én is biztos vagyok, csakhogy nem vagyok rá kíváncsi. Felejtsen el egy életre. Jobb lenne, ha ezt se tudná, hogy a világon vagyok. Na most viszont mentem.

     - Ne menjek veled haza?

     - Nem kell, maradj. Maradj, mert aztán meg kell írnod a cikket.

     - De rendben leszel.

     - Persze. – mosolyogtam – Egyszerűen csak nincs jó kedvem és nem akarom itt játszani az agyam mindenki előtt. Ja, és ha Péter kérdezi, rossz a gyomrom, és nem érzem jól magam.

     - Okés. Akkor szia!

Hazamentem, letusoltam, és végre kényelmesebb ruhába bújtam. Egy rövid gatya és egy póló tökéletesen megfelel. Igyekeztem lefoglalni magam valamivel, de egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből a képet, amint Jenni megjelenik Kimi mellett. Hogy én most mennyire gyűlölöm Kimi Räikkönent! És nem azért, mert most hónapokig lelki beteg leszek miatta, mert nem leszek! Csak azért, mert átvert! Mert hazudott. Nem csak nekem, hanem a saját feleségének is. Biztosan csak ágyba akart vinni, aztán szevasz. Vajon mindig ezt csinálja? Hány lányt/nőt szédített már? És Jenni vajon tud róla? Nem hiszem. Szegény nő! Én esküszöm sajnálom. Ha tudná, miket mondott nekem Kimi róla, meg a kapcsolatukról… Meg hánynak mondhatta még rajtam kívül… Hánynak adta már be, hogy szörnyű a viszonyuk, és nem szereti Jennit? Hánynak mondta még, hogy őt szereti, nem Jennit? Szegény nő… Nem érdemli meg, hogy Kimi így szórakozzon vele. Ez goromba játék… És én nem óhajtok részt venni benne. Csak harmadiknak kellenék, valami pótléknak, ha Jenni nincs. Hát én ebből nem kérek, köszönöm. Biztosan akad jelentkező bőven, talál mást, aki boldogan benne van egy egyéjszakás kalandban, de azt a jelentkezőt ne nálam keresse! Ne is jöjjön többet a közelembe! Jobb, ha messziről elkerül. Nem akarom a közelemben tudni! Na most jól megtárgyaltam magamban a dolgokat, de valami még nem oké. Tudom is már, hogy mitől fogok megnyugodni…

Fogtam magam, feltúrtam a táskám, és apró cafatokra téptem szét Kimi Räikkönen portréjának minden egyes vázlatát, majd belevágtam a szemetesben. Nem, ez így még nem jó. Minél távolabb tőlem! Így felkaptam a papucsom, és kivittem a szemetet a közeli konténerbe. Igen, így már jó. Visszamentem, és mivel mással nem tudtam lekötni magam firkálgatni kezdtem. Hamarosan Gina is megérkezett.

     - Szia! – köszöntem neki.

     - Szia! Látom már jobban vagy. – mondta.

     - Eddig is jól voltam.

     - Ja, persze, azért láttam az utca végén a konténer mellett összetépett „Kimi-darabokat”, mi?

     - Jól, vagyok nyugi, nem leszek depressziós, meg ilyenek csak undorító a viselkedése, és most utálom. De ennyi.

     - Ha te mondod… Mi alkotsz?

     - Bohócot.

     - Pont bohócot?

     - Mi bajod a bohóccal? Egyszerűen csak mindig látni rajta, milyen a hangulata. Azt is a vidám, azt is, ha szomorú.

     - Semmi bajom, a bohóccal, csak furcsálltam, hogy most pont azt rajzolsz. Na mindegy. Amúgy agyondicsértek. Kár, hogy nem maradtál.

     - Hát ez így alakult…

     - Igen. De holnap ugye kijössz velem a futamra!

     - Persze. – válaszoltam – Nem fogok miatta bezárkózni. Az F1-et attól függetlenül imádom.

     - Helyes. Akkor én azt hiszem elmegyek zuhanyozni, aztán félrevonulok, és megírom a cikket. Akarod, hogy nagyon fényezzelek? – vihogott Gina.

     - Amennyire gondolod. – nevettem.

     - Oké, azért nem fogok túlzásokba esni.

     - Hát ne is! Apropó! Nick ott volt? – kérdeztem.

     - …Igen, láttam. Meg köszönt. De nem beszéltünk, ha erre vagy kíváncsi.

     - És holnap este elmész vele… vidámparkba?

     - Azt hiszem igen. Csak kicsit félek, hogy…

     - Szerintem attól nem kell félned. Nick szerintem Nick nem fog kábítani. Ha nem akar semmit, akkor nem fog úgy tenni, mintha mégis. Szerintem tudni fogod, hogy mit akar.