Kimi kissé fásultan érkezett a nürburgringi pályára csütörtök délelőtt. Álmos is volt, meg csalódott is. Még mindig nem értette, miért változott meg ennyire Katie. Eddig nyomát sem mutatta, hogy ilyen lenne. Egy pillanat alatt nem mehetett tönkre minden. És szerinte a hibája sem volt akkora, hogy ennyire megharagudjon rá Katie. De biztosan oka van annak, hogy nem akarja látni. Hisz legutóbb is találkozója volt. Talán ezért hagyta őt ott, mert talált mást. Egy jobbat, aki mindig mellette van, és eleget foglalkozik vele. Egy olyat, aki nem hanyagolja el, mint ahogy ő tette… Talán jobb is így Katie-nek. Neki pedig jelen pillanatban most csak Katie és az ő boldogsága számít.

Ám teljességgel sokkolta őt az a látvány, ami a paddockba érve fogadta. Katie itt van… Heikkivel sétálgat kézen fogva. Nem lehet. Heikki lenne az az új? Pont ő? De hát neki tudnia kellett, hogy Katie Kimi barátnője! Hogy tehette ezt? Addig nézte őket Kimi, amíg Katie észre nem vette őt. Fájdalmasan ránézett, aztán lehajtott fejjel ment tovább Heikkivel. Kimi teljesen ledöbbent. Még mindig nem fogta fel teljesen, amit látott. De hát… Katie is ilyen kétszínű lenne? Nem, ez nem lehet. Ilyen nincs. Meg kell tudnia, mi folyik itt. Így ahelyett, hogy a csapatához ment volna, Heikki és Katie után iramodott. Hamar utol is érte őket.

- Sziasztok- köszönt oda nekik, majd lekezelt Heikkivel.- Haver, ugye nem haragszol, ha kicsit félrehívom Katie-t? Beszélni szeretnék vele…

- Persze, menjetek csak. A motorhome-ban leszek- mondta Heikki Katie-nek, majd otthagyta őket. Katie képtelen volt állni Kimi pillantását és őszintén szólva félt is a szemébe nézni. Tudta, hogy ha megteszi, nincs menekvés…

- Mit akarsz?- kérdezte hidegen.

- Megmagyaráznád nekem ezt? Nem értelek…

- Mit magyarázzak ezen? Heikki legalább foglalkozik velem, nem úgy, mint te…- válaszolt Katie szemrehányóan.

- És tényleg szereted, vagy csak engem akarsz pótolni?- kérdezte Kimi, de Katie habozott. Nem tudott őszintén válaszolni, de hazudni sem.

- Hagyjuk ezt, Kimi. Lépjünk túl rajta- sóhajtott Katie válaszadás helyett.

- Gondoltam. Miért csinálod ezt? Miért kínzod magad is és engem is? Csak rajtad múlna és mindketten újra boldogok lennénk… De igazad van, nem kell szívességet tenni. Jobb nekünk, ha szenvedünk egymás nélkül…- próbált Kimi bűntudatot ébreszteni a lányban és egyre inkább sikerült is.

- Hagyj már! Vége van, értsd meg! Felejts el!- fakadt ki Katie.

- De nem megy! Úgy tűnik, nekem többet jelentett, mint neked… Nekem eszembe sem jutott mást keresni, mióta elhagytál. Te pedig egy hét után már Heikki oldalán sétálgatsz itt…- folytatta Kimi.

- Elég már! Nem értesz semmit?! Nem akarok megbántani senkit! Heikkit pedig főként nem! Ő túl jó hozzám, nem tehetem ezt vele- érvelt Katie feldúltan.

- De engem szeretsz!- vágott a szavába Kimi.

- De ez már rég nem számít! Nem fogok csalódást okozni Heikkinek azért, mert téged szeretlek…- fakadt sírva Katie.

- Ezt akartam hallani… - bólogatott elégedetten Kimi.- Ennyi nekem elég. Legalább tudom, hogy lenne értelme harcolni érted. És ezt fogom tenni…

- Kérlek, ne tedd… Ha számítok még neked valamit, akkor nem csinálod…- kérlelte Katie.

- Számítasz, nagyon is. Éppen ezért nem hagyom, hogy elrontsd mindkettőnk életét. Ha te nem, majd én rendbe hozom- Kimi nagyon magabiztos volt, ez kicsit meg is ijesztette Katie-t.

- Hagyjuk, kérlek… Szépen kérlek…

- De…- szólt volna Kimi.

- Kérlek… Ha szeretsz, békén hagysz… Még ha nehéz is lesz, akkor is…- könyörgött Katie. Kimi nem mondott semmit, inkább megfordult és otthagyta a pityergő lányt.

Katie könnyezve nézett utána. Fájt neki, hogy Kiminek igaza van. De ő tényleg nem akar rosszat senkinek… Heikkinek pedig végképp nem. Ő volt az, aki kirántotta őt abból a mélységből, melybe azután esett, hogy Kimi úgy otthagyta. Nagyon jól tudta, hogy így most az adósa lett valamilyen szinten Heikkinek. Bár biztos abban, hogy a srác semmit nem kér ezért, mégis… Megtörölte a szemét, majd visszaindult a Renault motorhome-ba. Sejtette, hogy Heikki észre fogja venni, hogy valami nincs rendben, de azt is tudta, hogy neki elmondhatja. Heikki tisztában van azzal, hogy Katie csak Kimit akarja helyettesíteni. De igyekszik valahogy kiverni a lány fejéből Kimit. Ez persze időbe telik, de Heikki türelmes természet. Katie közben visszaért a csapathoz. Heikkit viszont sehol nem találta. Megkérdezte az egyik ott tartózkodó csapattagot, aki útbaigazította őt. Heikki állítólag valahol hátul van. Katie szörnyen érezte magát, szüksége volt valakire, aki megérti most. Az előzetes „utasításokat” követve hamarosan meg is találta azt a helyiséget, ahol Heikki lehet. Lassan benyitott. A látványt nem tudta hová tenni. Heikki egy csajjal… Hirtelen nem tudta, mit gondoljon. Pont tőle nem várta ezt, de ez azt jelenti, hogy nem kell megbántania senkit. És akaratlanul is ez az érzés győzedelmeskedett benne. Egyáltalán nem haragudott Heikkire. És Heikki akárhogy is próbálta menteni magát, Katie válasza ennyi volt:

- Köszönöm- megölelte a srácot, majd elrohant. Heikki pedig mosolyogva fordult oda a mellette álló lányhoz.

- Kösz, Deena…

Katie egyenesen a Ferrarisokhoz rohant. Berontott a motorhome-ba és Kimit kereste a szemeivel. Sehol nem látta, ám Markot megpillantotta. És úgy tűnik, neki is feltűnt Katie jelenléte.

- Szia Katie. Hát te?- ment oda hozzá Mark.

- Hol van Kimi? Beszélnem kell vele- hadarta el Katie, még mindig a szemeit törölgetve.

- Fent van… Minden rendben?- kérdezte Mark, de Katie már elindult a megadott irányba.

- Rendben lesz, ha megtalálom…- szólt vissza a lány, majd rohant fel. Hamar rátalált Kimire, aki nem számított az érkezésére.

- Katie! Minek jöttél ide?- állt fel gyorsan.

- Bocsáss meg…- állt elé Katie, még lihegve a futástól.

- Mi? Jól vagy?- nézett végig rajta Kimi aggódva.

- Jól leszek, ha tudom, hogy nem haragszol rám- válaszolt Katie a szemébe nézve.

- Ezt meg hogy értsem?

- Így- mondta Katie, majd megcsókolta Kimit. Hát nem kicsit lepődött meg a lány viselkedésén Kimi, de kifejezetten örült ennek a hirtelen megnyilvánulásnak.

- Hmm… Hát eddig oké, de… hogy? És miért?- értetlenkedett tovább Kimi.

- Nagyon sajnálom, hogy ezt csináltam. Szeretlek- ölelte meg Katie Kimit, aki végre mosolyogva vette tudomásul, hogy úgymond megjött az esze Katie-nek. Nem értette pontosan, minek vagy kinek köszönheti mindezt, de áldotta az eget, hogy Katie meggondolta magát.

- És Heikki?- kérdezte, miközben elengedte a lányt.

- Heikki… Heikkinek akad jobb. Meg nekem is- nézett a szemébe Katie, mire Kimi önelégülten elmosolyodott.- De ezt ne mondd el neki!

- Rendben, nem fogja megtudni- nevetett Kimi, majd újból megcsókolta Katie-t.

Eközben én remekül elvoltam Seb társaságában. Már minden kis részletet tudott, kiszedte belőlem még azt is, amit talán nem is akartam elmondani. De nem számít, hadd örüljön a gyerek, az ő keze is benne volt a dologban. Áldom azt a kezet…J

- Seb! Megkereshetnénk a húgomat? Még nem találkoztunk…- vetettem fel egyszer.

- Persze, csak gyere utánam- mondta, majd elindult kifelé. Végigmentünk a paddock másik végébe. De nem oda, ahol én kerestem volna Katie-t.

- Seb! Ez a Renault… Miért ide jöttünk?- furcsálltam a dolgot.

- Mert Katie valószínűleg itt lesz…- nézett rám komolyan. Még mindig nem értem, mit keresünk itt, képtelen vagyok kitalálni, mi folyik itt. Seb nem ment be, csak intett az egyik srácnak bentről, hogy jöjjön ki. A pasi bólintott, majd kijött hozzánk.

- Csá Heikki- köszönt neki Seb.- Katie itt van?

- Nincs. Ne itt keresd- mosolygott a srác. Tanácstalanul járattam tekintetemet a két fiú között.

- Akkor hol?- csodálkozott Sebastian.

- Hát, valahol a Ferrari környékén- kacsintott a srác, mire Seb elmosolyodott.

- Mit műveltél, te?

- Csak besegítettem egy kicsit. Rossz volt nézni, mennyit szenvednek…- jegyezte meg Heikki.

- Jó arc vagy- veregette meg a vállát.- Akkor megyünk oda. Köszi!

- Sziasztok- köszönt el, majd visszament.

- Seb! Megmagyaráznád, mi volt ez? Mit keresett volna Katie itt? És mit segített neki Heikki? Én már semmit nem értek!- estem kétségbe.

- Katie megharagudott Kimire, aztán szakítottak, összejött Heikkivel és most újra Kimivel van. Ennyi dióhéjban- vázolta Seb a jelenlegi helyzetet. Felét nem tudtam megjegyezni, én még leragadtam ott, hogy szakítottak.

- Szakítottak? Azt meg hogy? Pont ők?- ámuldoztam tovább, útban a Ferrarisokhoz.

- Igen. Kimi hülye volt, Katie berágott rá és otthagyta. De most kibékültek. És ha nem tévedek, nem is kicsit- vigyorgott Seb, mire megérkeztünk. Leszólította az első arra járó illetékest, aki történetesen Mark volt.- Mark! Szólnál Kiminek?

- Persze, szólhatok, de most azt hiszem, egy kicsit elfoglalt…- vakarászta a fejét Mark.

- Katie nővére keresi- említette meg Seb, mire Mark bólintott és bement. Kimiék pedig hamarosan megjelentek, kéz a kézben, mosolyogva.

- De rég láttalak!- borultam húgocskám nyakába.- Van ám mit mesélned!

- Neked is! De jó, hogy itt vagy- vigyorgott megállás nélkül.

- Mi volt ez a szakítás dolog? És miért nem szóltál nekem erről?- tettem csípőre a kezem és igyekeztem kicsit szigorúnak tűnni.

- Semmi- vágták rá egyszerre.

- Már nem érdekes- folytatta Katie.- De azért majd elmesélem. Gyere- invitált beljebb, a fiúkat meg jól otthagytuk. Hosszú beszélgetésnek néztünk elébe. Mindketten nagyon kíváncsiak és egyben izgatottak voltunk, egymás szavába vágva meséltünk. Mint két kisgyerek. Mint régen… Fura volt, hiszen ilyen hosszú ideig még soha nem voltunk távol egymástól. Megszoktuk már egymás társaságát és most szokatlan volt ez a helyzet. De ha minden jól megy, egy ideig ismét közel leszünk egymáshoz. J