Katie ezen az estén is egyedül ült a lakásban. Semmihez nem volt kedve, jobbára csak gondolkodott, hogy jutottak el idáig. Egy hét alatt olyan fordulat következett be a kapcsolatukban, amire nem számított. Azelőtt semmi erre utaló jel nem volt, csak hirtelen megtörtént. Egyre magányosabbnak érzi magát. Kimi minden este éjfél körül állít be, egészen addig a haverjaival üldögél egy bárban és iszik. És véletlenül sem tűnik fel neki, hogy Katie kellemetlenül érzi magát ebben a szituációban. És pont ez a baja Katie-nek is… Ám a vasárnap este más volt. Kimi „idő előtt”, elég korán hazaért.

- Mi van? Rád untak a barátaid?- szólította meg durcásan Katie.

- Nem- válaszolt szűkszavúan Kimi, aki azonnal bevonult a hálóba és pakolászni kezdett.

- Akkor?- ment utána Katie reménykedve. Hátha mégis eszébe jutott és miatta jött fel ilyen hamar.

- Rami hívott az előbb- felelt matatás közben.

- Miért?

- Azt mondta, minél előbb menjek haza- nézett végre Katie-re, majd elővett egy kisebb bőröndöt.

- Haza? Hová haza?- csodálkozott Katie. Egyre kevésbé értette, mi van.

- Haza, Finnországba.

- De minek?

- Rami beszervezett valami rendezvényre és ott kell lennem. De persze csak miután szeretetből kitekerem a nyakát…- jegyezte meg kedvetlenül Kimi, és elkezdett néhány ruhadarabot beledobálni a bőröndbe.

- És én? Velem mi lesz?- esett kétségbe Katie.

- Te? Hát… te… maradj itt. Napokon belül itt leszek- mosolygott rá kissé erőltetetten Kimi, majd újból a pakolásba feledkezett bele.

- Persze, értem én. Maradjak itt egyedül, hiszen úgyis hozzászokhattam már a magányhoz, igaz?- mondta Katie szemrehányóan, majd megfordult és lassú léptekkel elhagyta a szobát.

- Ezt meg hogy érted?- ment utána Kimi értetlen fejjel.

- Mondd csak, emlékszel még, mikor voltunk együtt utoljára? Mikor töltöttünk együtt egy estét, mikor vacsoráztunk együtt, mikor sétáltunk együtt, mikor beszélgettünk egymással utoljára?- vágta Kimi fejéhez sértetten Katie.

- De hát miről beszélsz? Kicsim, egész nap együtt vagyunk!- mentegetőzött Kimi.

- És az feltűnt neked, hogy olyankor te dolgozol?- tette fel a kérdést Katie, amire Kimi nem tudott mit válaszolni. Így Katie csalódottan a konyhába ment. Kimi meg utána.

- De most mi a bajod? Én tényleg nem értelek…- panaszkodott.

- Hát, rossz lehet neked. De hidd el, nekem még rosszabb. A héten még egyszer sem maradtál itthon velem, mindig a haverokkal iszogatsz. A hét elején még elfogadtam, hiszen nem akarlak megkötni, éld csak az életed. De valahogy mára már rosszul esik, hogy állandóan egyedül ücsörgök itt ahelyett, hogy mondjuk veled lennék. Ennek nem így kéne lennie, egy rendes kapcsolat nem így működik…

- Nem hinném, hogy én lennék a hibás azért, hogy te nem érzed jól magad- motyogta Kimi az orra alatt.

- Tényleg így gondolod? Akkor bizony nagy a baj. Elegem van már abból, hogy én mindig csak a második helyre szorulok. Eddig mindig a barátaiddal voltál. Most hív Rami és te ugrasz. Vajon ha én szóltam volna neked, megtetted volna ugyanezt értem?- gondolkodott hangosan Katie.

- Ha tudni akarod, miért nem szóltál eddig? Ha ilyen tahó vagyok, miért tűröd?- kiabált Kimi. Sikerült kihozni a sodrából.

- Mondtam már. Mert nem akarom, hogy megkötve érezd magad miattam. Mert tiszteletben tartom a személyes szabadságodat, és nem akarlak fárasztani buta féltékenykedéssel. Azt hittem, ezt legalább értékelnéd…

- Oké, jobb, ha ezt itt abbahagyjuk. Nekem mennem kell, hamarosan indul a gép. Pár nap múlva jövök vissza, és majd megbeszéljük- zárta le Kimi a vitát, majd berohant a hálóba. Összeszedte a holmiját, magára kapott egy dzsekit, majd visszament Katie-hez elköszönni.

- Nyugodj le, erről még beszélünk és megpróbáljuk megoldani. Addig is légy jó- hajolt oda hozzá, hogy megcsókolja, ám Katie sértődötten elfordította a fejét. Kimi szomorúan vette tudomásul, hogy Katie tényleg komolyan gondolja, amit mondott, majd egy nagy sóhaj után hátat fordított és elment…

Katie-nek folyamatosan ezen a jeleneten jár az esze. Egyszerűen nem tudja kiverni a fejéből Kimi szavait. Úgy beszélt vele, mint aki semmiről sem tud és nem tett semmi rosszat. Igaza is van, nem tett semmi rosszat. Konkrétan semmit nem tett. Ezzel van itt a baj. Hogy semmit nem tett Katie-ért. A haverokért bármit, de ő mintha nem is létezne. Persze az érthető, hogy ha a testvére hívja, megy azonnal. Ebben semmi rossz nincs, ilyen egy jó testvér. De Katie azt hitte, Kimi szereti őt annyira, hogy hanyagolja érte a bulizást. Úgy tűnik, tévedett. Így most teljesen el van keseredve. Reménytelennek érzi a helyzetet, és egyre többször megfordul a fejében, hogy talán már menthetetlen ez a kapcsolat. Igaz is, ez túl szép volt, hogy igaz legyen. Talán csak ő várt ettől túl sokat. Talán túl komolyan vette, ellentétben Kimivel. Aki egyre inkább úgy néz ki, mint aki már most unja Katie társaságát. Vagy csak egyszerűen nem érzékeli, hogy ezzel a magatartással fájdalmat okoz Katie-nek? Ha nem is szándékos, amit csinál, mégsem ez a helyes út. Katie pedig elhatározta, hogy ezt nem tűri tovább. Sőt, már meg is született a fejében a terv. Ha Kiminek úgysem számít, hogy mi van vele, akkor feleslegesen van itt. Egy hirtelen ötlettől vezérelve a telefonjáért nyúlt és felhívta Jean-t, Kimi főnökét. Megbeszélt vele egy találkozót másnapra, majd lepihent ő is. Kicsit nehezére esett az elalvás, de végül sikerült. Reggel viszont elég álmosan ébredt. Ám eszébe jutott a találkozó Jean-nal, így hamar rendbe szedte magát és elindult a nagyfőnökhöz. Jean azonnal fogadta őt.

- Szia Katie. Szabad megtudni, mi járatban nálam? Történt valami Kimivel?- tért a lényegre Todt az asztala mögött ülve, miután hellyel kínálta Katie-t is.

- Nos, elég érdekes és bonyolult dolog miatt jöttem ide- kezdte Katie félénken.

- Ez esetben hallgatlak- könyökölt az asztalra Todt.

- Nos, tegnap este sikerült elég alaposan összevesznünk Kimivel, mielőtt elutazott…

- Mit csinált? Hová ment?- kapta fel a fejét Jean. Ő nem tudott az utazásról, így engedélyt sem adhatott rá.

- A testvére hívta telefonon, sürgősen Finnországba kellett mennie. Állítása szerint napokon belül visszautazik ide- magyarázta. Katie nem tudta, miféle következményei lehetnek majd annak, hogy kikotyogta az utazás hírét.

- Rendben, majd beszélek vele később. Folytasd csak…

- Tehát ezek után egy kicsit kellemetlenül érezném magam a társaságában, azt hiszem. Tudom, hogy óriási kérés, és nem is illik ilyet kérni, meg nem is lenne szabad ilyen butaságokkal idejönnöm…- mentegetőzött tanácstalanul.

- Mondd csak- bátorította Jean.

- Nos… Ha megoldható lenne esetleg… szeretnék Kimi lakásából elköltözni. Lehetőleg másik szállodába, de ha ez nem megoldható, elég nekem egy másik szoba is. Csak ne közvetlenül mellette…- hajtotta le a fejét. Most érezte úgy először, hogy talán butaságot csinált azzal, hogy idejött panaszkodni. Ezer más dolga lenne Jean-nak, ami százszor fontosabb, mint az ő nyűgjei.

- Hát, végül is elintézhetem. De biztosan ezt akarod?- kérdezte Katie-t összeráncolt szemöldökkel.

- Igen- bólintott nagyot sóhajtva.- Egyelőre igen. Aztán ha visszajött, majd meglátjuk, mi lesz. Ha nem megy együtt, majd visszautazom az Államokba.

- Rendben, ha így szeretnéd, elintézem. Most te is a csapathoz tartozol, felelősséggel tartozom érted is. Akkor kérlek, várj egy percet…- mondta, majd elővette a telefonját, felhívott egy szállodát, foglalt egy szobát, majd letette a telefont. Egy cetlire felírta a címet, aztán azt a kezembe nyomta.

- A szobát elintéztem, csak át kell pakolnod. Megkérjek valakit, hogy segítsen?- ajánlotta még fel.

- Nem, köszönöm. Nem akarom, hogy Kimi bárkin keresztül is megtudja, hol vagyok- válaszolt Katie, majd felállt.

- Rendben, tiszteletben tartom a döntésedet. És bármire is van szükséged, nyugodtan szólj.

- Köszönöm, ez is nagy segítség volt. Nos, én akkor mennék is- mondta Katie a papírt szorongatva. Elköszöntek Jean-nal, majd visszament a szobába. Összepakolta a ruháit, írt pár sort Kiminek, gondosan ügyelve, hogy véletlenül se találja ki, merre van, majd átpakolt a másik szállodába, az új szobájába. Ugyan még magányosabbnak érezte magát ott, de legalább tiszta fejjel át tudta gondolni a történteket, nem volt ott semmi, ami Kimire emlékeztette volna, vagy befolyásolhatta volna. 

Kimi részt vett azon a bizonyos rendezvényen, majd a legelső járattal indult is vissza Londonba. Már hiányzott neki Katie és fejben már százszor eltervezte, hogy fog tőle bocsánatot kérni. Időközben rájött, hogy valóban igaza van a lánynak, és nagyon megbántotta őt. Tudta, hogy most valahogyan ki kell őt engesztelnie, és erre a legjobb módszer az lesz, ha vele tölt egy kis időt és minél többet foglalkozik vele. És ha őszintén belegondol, ez nem is esne nehezére. Rájött, milyen nehéz nélküle néhány nap és igazán sajnálja, ami történt. Így a repülőről leszállva kicsit már furán érezte magát. Fogott egy taxit, majd a szállodába vitette magát. Út közben rájött, mi ez a fura érzés: ideges… Egy kicsit feszült amiatt, hogy hogy fogadja majd Katie a közeledését. Nincs ő hozzászokva az ilyesféle kitárulkozásokhoz, de úgy érzi, Katie-ért erre is képes lenne. Így a szobája előtt nagy levegőt vett és benyitott.

- Szia kicsim! Megjöttem!- kiabált be, de választ nem hallott sehonnan. A bőröndjét ledobta az ajtó mellé, majd benézett a hálóba, hátha ott van Katie.

- Katie! Visszajöttem! Hol vagy?- keresgélte tovább a többi szobában is, ám sikertelenül.

- Hol lehet?- kérdezte magától halkan, mikor meglátta a kis cetlit az asztalon.

Kedves Kimi!

Egyre több jel utal arra, hogy együtt nem megy. Az elején még szép volt, jó volt, de egyre távolabb érezlek magamtól. Én mindent megpróbáltam, de te tartottad a távolságot. Ha nem megy együtt, hát ne erőltessük. Úgy tűnik, neked jól megy nélkülem, én meg majd megszokom újra, milyen egyedül.

További sok sikert kívánok, és remélem, majd találsz valakit, akire jobban odafigyelsz, mint rám. Ő biztosan jobban megérdemli majd, mint én.

Katie

Kimi nem hitte el, ami a papíron szerepelt. Katie ilyen nyersen kimondta volna, hogy vége? Hogy nem megy? De hát menne! És ha rajta múlik, még menni is fog egy ideig! Ő nem akarja, hogy ennyi legyen és itt lezárják! Tennie kell valamit! Hibázott és ez lett a következménye. Nem is Katie-vel van a baj, ő az, aki nem érdemli meg a lányt. Muszáj megtudnia, hol van. Beszélnie kell vele. El kell mondania, hogy sajnálja, amit tett és hogy szüksége van Katie-re. Nem megy nélküle. Ez a pár nap is nehéz volt, hosszabb időt pedig talán ki sem bírna. De ki lehet olyan, aki tud Katie hollétéről? Ki az, akivel jóban van? Talán Sebastian! Lehet, hogy ő tudja… Vagy Jean-t kérdezze? Esetleg Felipét? Nem jó, túl sok ember. Nem kell mindenkinek tudnia arról, hogy a Jégember olvadásnak indult és aggódik. Csak egyiküket kérdezheti meg. Ez pedig Sebastian lesz. Neki tudnia kell, hol van Katie.

Kimi a papírt szorongatva ült be autójába, hogy felkeresse Sebastiant.