Villámgyorsan szaladtam ki a fürdőből, és miután becsaptam az ajtót magam mögött, ijedten dőltem neki annak. Jaj szegény srác, hogy megijedhetett… Nem különben én… És ráadásul most látott is, és azt sem tudja, ki vagyok… De mi van, ha megismert azokról a képekről, amiket a zsaruk mutogattak? Biztosan fel fog adni… Szegényt annyira megijesztettem, hogy ezek után biztosan nem áll majd mellettem, akármilyen édes is…

- Mégis összefutottatok?- hallom Nick nyugodt hangját a nappaliból. Felkaptam a fejem és arra néztem. Nick ült az asztalnál és szép lassan lapozgatta a napi újságot. Hogy tud ez ilyen higgadt lenni ebben a szituációban? Na jó, nem ő hozta rá a frászt Sebastianra…

- Haha…- nevetgéltem kissé idegesen.- Az nem kifejezés… Azt mondtad, nem lesz itt reggel!!!

- Nyugi, vegyél vissza egy kicsit…- csitítgatott hasonlóan nyugodtan, mint az előbb.- Úgy tűnik, a pia egy kicsit kiütötte az éjjel. De mindjárt elmegy. Így legalább találkoztatok…

- Kösz szépen…- grimaszoltam mérgesen.- El nem tudod képzelni, mennyire zavarba hoztam most őt! És ő is engem!

- Ahogy látom, téged inkább feldühítettek a bent történtek…- nézett a szemembe.

- Ez nem igaz!- kiabáltam, aztán vettem egy nagy levegőt, és próbáltam lenyugodni.- Hogy tudsz ilyen higgadt lenni?

- Most min idegeskedjek?

- Például azon, hogy láttam a fürdőben egy meztelen tinédzsert!- emeltem fel ismét a hangomat, de szembe jutott, hogy az a bizonyos tini ott van a fürdőben és inkább elhallgattam.

- És ez miért zavarna engem? Vagy nem tetszett? Mutassak jobbat?- kérdezte tök természetesen. Na hát erre leesett az állam.

- Uhh… Na jó…- döbbentem le. Ez most magára célozgat? Fú… De disznó… Úristen! Itt senki nem ért meg engem? Ekkor azonban picit talán félve lépett ki a fürdőből Sebastian. Amikor meglátott engem, egy ideig csak bámult rám, aztán lehajtotta a fejét, és pirulva, engem nagy ívben elkerülve araszolt el az ágyig. Nick meg röhögve figyelte a jelenetet.

- Most mi olyan vicces?- vontam azonnal felelősségre, aztán a srácra néztem, aki szúrós szemekkel figyelte Nicket, aztán újra rám nézett és megint maga elé.

- Csak ti…- válaszolt nagy nehezen Nick. Na jó, ebből elég volt. Megfordultam és odaléptem a fiúhoz.

- Azt hiszem, az első benyomás nem lehetett valami jó… Ne haragudj, hogy csak úgy… bementem…- kezdtem a fejemet vakarászva.- De szeretném, ha ezt valahogy elfelejtenénk, vagy valami olyasmi… Nos, a nevem Carmen Dean, és ne csodálkozz, ha ismerősen hangzik. Gondolom, téged is felkerestek a rendőrök az elmúlt napokban és a képemet mutogatták. Tényleg én vagyok az a rab, aki megszökött, de kérlek, ne adj fel, vagy szólj bárkinek is arról, hogy én itt vagyok. Hidd el, én tényleg nem tettem semmi rosszat, és Nicket sem akarom belekeverni a dologba (ennél a mondatnál Nick is abbahagyta a nevetést, és hirtelen fülelni kezdett arra, hogy mit mondok), és mást sem, én csak vissza akarom kapni a régi életemet. Én nem kérek sokat tőled, csak annyit, hogy ne áruld el, hogy láttál, beszéltél velem, és hogy itt vagyok.

- Értem…- szólalt meg most először ő is.- Hát, ez egy kicsit sokkolt. Kb. annyira, mint mikor  úgymond „benéztél”… Nem is sejtettem, hogy Nicknél van valaki… Hú… Most elég fura ez a helyzet…

Ajaj, félek, semmi jóra nem számíthatok… Annyira ködösít, hogy az elképesztő. De nagyon szeretném, ha tényleg olyan rendes lenne, mint ahogy Nick is monda…

- És? Számíthatok valamiféle diszkrécióra?- kérdeztem kis hallgatás után.

- Nos… Egy feltétellel…- válaszolt komolyan.

- Éspedig?- csodálkoztam. El nem tudtam képzelni, hogy mit akar…

- Ígérem, senkinek nem mondok semmit rólad, ha… csak hogy egyenlítsünk, ma este előttem fürdesz…- nézett rám fenyegetően. Hogy mi??? Szabályszerűen leesett az állam. Ezt meg hogy képzeli? És vajon megérné-e kihasználnom ezt a lehetőséget? Na ne… Én soha! Nem vagyok olyan fajta…

Álltam ott tátott szájjal Sebastian előtt és nem tudtam, hogy mi van. Most ez komoly? Mert akkor én itt helyben összeesek. Ám ebben a pillanatban Sebi féktelen nevetésbe kezd.

- Hahaha! Ha láttad volna az arcodat! Nyugi, csak vicc volt!- röhögött tovább, de én valahogy nem találtam viccesnek a dolgot. Most lezsibbadtam… Ez olyan gyerekes… És még mindig vihog…- Hé! Semmi gond! Nem adlak fel! Nick, neked meg mi bajod van? Csak nem vagy féltékeny?

Erre azonnal hátrafordultam. Sebi továbbra is kifejezetten jól érezte magát, ám Nicken ez nem látszott. Ő szinte ölni tudott volna a szemeivel, mikor Sebastianra nézett, de amikor észrevette, hogy én is ránéztem, gyorsan lehajtotta a fejét.

- Féltékeny? Ugyan miért? Lenne rá okom?- öltötte magára gyorsan a megszokott álarcát, és abszolút közönyösen nézett fel újra. Te jó ég, ezt hogy csinálja? Pedig az előbb mintha láttam volna valamit a szemében. Mintha a srácnak igaza lett volna… De biztosan csak tévedtem megint.

Ezután Sebi megígérte, hogy valóban nem árul el, és talán még be is néz majd, ha ráér. A biztonság kedvéért még egyszer biztosított afelől, hogy az a fürdős dolgot nem gondolta komolyan, majd elment. Nem sokkal később Nick is követte őt, én pedig azonnal a telefon után nyúltam és tárcsázni kezdtem Katie számát.

Katie éppen a szomszédban tartózkodott. Álmosan nyúlt csörgő mobilja után, és kómás hangon szólt bele.

- Hallo?

- Szia hugi! Nem tudnál átjönni?- szólt bele egyetlen, kedvenc nővérkéje a telefonba.

- Miért? Valami baj van? Nem érne rá később?- próbált kiegyezni vele.

- Nincs semmi baj, csak beszélni akarok veled. Tudod, csak a szokásos csajos traccsparti testvérek között…

- Mi soha nem szoktunk testvérek módjára pletykálgatni, de ha annyira fontos… megyek…- egyezett bele fájdalmasan, miközben megpróbálta Kimi karját valahogy lefejteni a derekáról.

- Remek, várlak. Szia!- bontotta a vonalat Carmen, mire Kimi azonnal szóvá tette Katie előbbi tettét.

- Ki volt az? Menned kell, vagy mi?- könyökölt fel álmosan Kimi.

- Aha. Carmen volt. Valamiért beszélni akar velem…- állt fel Katie.

- Szerinted tud rólunk?- érdeklődött tovább Kimi.

- Nem tudom. Mindenesetre lehet, jobb lenne, ha tudna…- kiabált ki a fürdőből, majd pár perc múlva felöltözve, rendbe hozott külsővel jött elő onnan. Kimi látványosan elterült az ágyon, várva, hogy Katie elköszönjön tőle.

- Ha nem tudja, elmondod most neki?- faggatta tovább Kimi az immár a cipőjét magára szenvedő lányt.

- Nem tudom. Félek, mit szólna hozzá… Talán…- felelte, teljesen készen. Akkor végre Kimihez fordult és odahajolt hozzá, hogy megcsókolhassa. Azonban Kimi nem szerette volna túlzottan, hogy Katie most otthagyja őt, és nem igazán akarta elengedni.

- Tudod, hogy mennem kell…- nézett a szemébe Katie.

- De én nem hagyom… Maradj még egy kicsit…- kérlelte hatalmas szemekkel.

- Majd benézek munka után, ígérem- adott még egy csókot Kiminek, majd felkelt. Még a szoba ajtajából visszaintett a srácnak, aztán otthagyta.

Elég hamar megérkezett Katie. Csakhogy ő még nem is sejthette, hogy én tudom, miért ért ide ilyen hamar.

- Na mi volt olyan halaszthatatlan?- csüccsent le az asztalhoz automatikusan.

- Hogy van Kimberly?- kérdeztem azonnal.

- Ööö… jól, de… hogy jön ez ide?- látszólag teljesen összezavarodott.

- Nick mesélte, hogy látta őt…- könyököltem az asztalra gonosz mosollyal arcomon.

- Kimberlyt?- csodálkozott Katie. „Az meg hogy lehet? A francba! Nick tudja és elmondta Carmennek… Elbuktam… Na ebből hogy mászok ki…”- gondolta magában.

- Igen. De miért lepődtél meg annyira? Vagy esetleg lenne mondanivalód?- tértem azonnal a lényegre.

- Na jó, tudom, hogy szólhattam volna hamarabb is…- kezdte félénken.

- Hamarabb? Hát igen, valóban…

- De féltem a reakciódtól. Tudom milyen vagy, és attól tartottam, nem fogadnád el őt. Mindig is ügyeltél arra, hogy csak olyan srácokkal járjak, akik neked is tetszenek. És így valóban megkíméltél egy csomó csalódástól, de már elég idősnek érzem magam ahhoz, hogy önállóan is dönteni tudjak…- folytatta elszántan.

- Megértelek, és tudom, hogy milyen vagyok, de mégiscsak jól esett volna, ha szólsz. Nem vártam volna el ilyen helyzetben, hogy bemutasd…- érveltem én is.- na jó, mióta is vagytok együtt azzal a bunkóval?

- Pár napja, de… miért lenne bunkó? Kifejezetten kedves, gyengéd és gondoskodó. Mi bajod vele?- védte a finn pártját azonnal.

- Volt már szerencsém hozzá… És nem tetszett különösebben, de most az egyszer nem szólok bele. Azzal vagy, akivel akarsz, de ha elhagyna vagy megbántana, ne szaladj hozzám sírva!

- Ez nem fog előfordulni. Tudom, hogy nem tenné ezt velem. Ő nem olyan…- mondta durcásan.- Te Carmen! Most tök jófej vagy… Mi van veled?

- Semmi extra… Csak elég sok minden történt már velem ma…- kuncogtam magamban, majd elmeséltem neki a tegnap este és a ma reggel történteket. Ezután megbeszéltük, hogy még délután áthívja Kimit bemutatni. Bár, attól tartok nem lesz szükség nagy bemutatkozásokra, valószínűleg ő is fel fog ismerni engem. Mindenesetre annak azért örülök, hogy Katie most boldog. De nagyon ajánlom a kedves szomszédnak, hogy így is maradjon…!