Egy nappal jártunk a Jerezi tesztek előtt. Kíváncsian vártam, mi lesz, ha összeeresztik a bandát. Kíváncsi voltam, ki mire jutott a tél folyamán. Vajon másnál is volt annyi esemény a télen, mint nálunk? Mert ez nem volt semmi… Legalábbis számomra.

     - Hírem van a McLaren háza tájáról. – szólt Kimi este.

     - És én kíváncsi vagyok rá? Nem lenne jobb, inkább… elfelejteni őket? Boldoguljanak, ahogy akarnak.

     - Osztom a véleményed, de szerintem ez érdekelni fog. De szólj, ha ne mondjam.

     - De! Mondd!

     - Kíváncsi vagy? – kérdezte sunyi vigyorral a képén.

     - Nem! – mondtam határozottan – De…

     - Hehe, gondoltam. Szóval! Nem fogod kitalálni, ki Glover híres „saját embere” akiről, anno beszélt, mikor a fél csapatot elküldte.

     - Ki? Ismerem egyáltalán?

     - Ki ne ismerné…

     - Hű… Ki az?

     - Fernando Alonso, személyesen.

     - Anyám! Most ugye csak ugratsz?!  

     - Nem. Ez olyan igaz, mint az, hogy most itt ülök előtted. – hű, az az arc... tényleg nem viccnek szánta.

     - Uhh… ez… húha. És ki lesz a csapattársa?

     - Ronnak annyit még sikerült elintéznie, hogy Lewis helyet kapjon Alo mellett. De nem lesz könnyű dolga. Fernando Glover embere, Lewis csak pótlék. Túl sok támogatásra nem számíthat a csapattól. Gyakorlatilag csak magában bízhat, mert Ray minden erejével azon lesz, hogy Alonsot a dobogó felé lökdösse. Ron próbálja a háttérből egyengetni a dolgait, de Glover mellett nem könnyű.

     - És Ron nem tud tenni valamit, hogy Ray eltűnjön az F1 közeléből?

     - Ron jelenleg kézzel-lábbal kapálózik a csapat után, ha lehet még annak nevezni, de nem tud mit tenni. Ezt már elvesztette. Ray mocskos módon átverte, innen nincs kiút. Két lehetőség van: Az egyik, hogy ez a Glover tényleg sík hülye, és rövid időn belül az egész csapatnak annyi. A másik, hogy okosabb, mint hisszük, összeszed pár jó szakembert, és olyan kocsit épít, hogy mi többiek, csak pislogunk.

     - Ez elég durván hangzik. Te jó ég!

     - Ja és most kapaszkodj meg! Tudod, hogy kicsoda Alonso újdonsült, Ray Glover által szerzett versenymérnöke?

     - Úgy nézek én ki, mint aki tudja? Mondd már!

     - Egy bizonyos Claire Daniels.

     - AZ a bizonyos Clarire Daniels? – ámuldoztam.

     - Bingó! Claire, akit mi úgy imádunk!

     - Hurrá… - kedvtelenedtem el – De őt Ron elintézte, nem?

     - Elvileg de. Csakhogy Glover gyorsan Claire segítségére sietett, és úgy megúszta, hogy egy haja szála se görbült. Claire, Alonsoval együtt Ray Glover pokoli csapatát erősíti…

     - Ez így együtt… erős…

     - Az. De nem elég erős! Ray csapatrobbantó botránya után a McLarennek nem sok mentora maradt. Nem hiszem, hogy egy hamar sikerül összekapnia a csapatot. És hát, minket sem kell alábecsülni! – jelent meg végre egy kedves mosoly az arcán.

     - Tudom! Itt a bajnok előttem! – mosolyodtam el én is.

     - Mi a baj? – kérdezte rövid idő után.

     - Semmi csak… Kicsit nyugtalanít Claire.

     - Hogy köszöni szépen jól van, azok után, amit művelt? Engem inkább bosszant, mintsem nyugtalanít. Az a nő nem normális. Be kéne zárni.

     - De éppen azért, mert nyilvánvalóan nem ép… Mi van, ha folytatja, amit elkezdett? Most még támogatói is akadnak.

     - Nem hiszem. Claire-nek más lesz a szerepköre a McLarennél.

     - Miért? A Renaultnál, kifejezetten ez volt a feladata? Nem. Ez személyes bosszúállás, nincs köze a csapathoz. De most összeolvadhat a kettő…

     - Nem kell aggódnod, nem lesz semmi baj. Ezt itt és most megígérem neked! Nem hiszem, hogy még egyszer megpróbálna ártani nekünk, mert nem lenne kifizetődő. De ha mégis… Sok minden történt mióta együtt vagyunk, nem éppen jó dolgok is. De kibírtuk. Ezzel is megbirkózunk. – ölelt meg – De hidd el, nem fog próbálkozni.

Szinte ittam a szavait, és el is hittem. Feltétel nélkül hiszek neki.

Ezután Kimi is ledőlt mellém az ágyra, és a tv csatornákat kezdtük lapozgatni. Végül egy zenecsatornán állapodtunk meg, de nem volt valami jó a felhozatal.

     - Te! Ismered te a Sunrise Avenue-t? – kérdeztem tőle.

     - Hát, amennyi időm nekem van arra, hogy a zenék listáját frissítsem… De igen, hallottam róluk. Hazaiak! – vigyorodott el.

     - Tudom. Azért kérdeztem.

     - Te is ismered? – csodálkozott.

     - Szerinted miért kérdeztem? Igen. Van pár számom finn előadóktól, nem tudtad?

     - Hát… nem. Lökd csak ide az mp3-asodat! – szééép, megemlítem, erre elcsórja a lejátszómat. Előtúrtam, majd hallgatni kezdtük.

     - Jaj,ezt úgy szeretem! – mondtam, miközben épp a Noche de etierro ment.

     - Nem rossz. De ez is jó! – mondta a Seven nation Army-ra.

     - Ahha.

     - Ez Sunrise, ugye? – kérdezte – Mi a címe?

     - Igen, Forever Yours a címe. Most meg mit vigyorogsz? – nem értem mi ebben olyan vicces…

     - Ezt énekelted a múltkor a zuhany alatt. – vigyorgott tovább.

     - Mi??? – ne már! Biztos nem hallotta, nem volt itthon…

     - Ne is tagadd, hallottam!

     - Te hallgatóztál? – kértem számon rajta.

     - Nem kellett hallgatóznom, hallatszott anélkül is…

     - Fú, de… Pff… Tényleg hallottad? – zsugorodtam össze ici-picire a takaró alatt. Ezt a cikit… Hát ez gáz…

     - Igen… - vallotta be.

     - Nem lehetne, hogy elfelejtsd?

     - De miért?

     - Mert förtelmes hangom van.

     - Nem is! Nekem tetszett! Tök jó volt! Tényleg! – húzta le a fejemről a takarót, és szembe találtam magam azzal a kedves mosollyal a szája sarkában.

     - Úgy gondolod, karaoke-bajnok? – vihogtam -  Oké, nem kell tovább fokozni. Tudom, hogy semmi énekhangom. – akármit is mond, tisztában vagyok vele, hogy nem tudok énekelni, szóval a zuhany alatti kornyikálást beszüntetjük. Még a végén elmenekül szegény… :P

     - De tényleg jó volt! Halál komolyan! Tetszik a hangod. – mosolygott.

     - Látszik, hogy neked sincs több hallásod, mint nekem. – nevettem.

     - Az lehet. De ha nekem tetszik, az csak nem baj?!

     - Hát… az nem, de… Na jó, ezt hagyjuk. – vigyorogtam – Én álmos vagyok.

     - Én is…

     - Akkor jó éjt.

     - Szép álmokat. – mondta egy csók után, majd átölelt, és elaludtunk.

Reggel, mikor kinyitottam a szemem, Kimi nem volt a szobában. Hova a fenébe lett? Nem ment volna úgy el, hogy nem szól. Ajj, nincs erőm kimászni az ágyból, hogy megnézzem merre van… Ez után kiderült, hogy itthon van. Meghallhatta, hogy éledezek, mert rögtön megjelent az ajtóban.

     - Szép jó reggelt! – jött be. De mi az nála? Na neee! Hát én meghalok tőle! Ezt nem hiszem el! Tuti még álmodok. De nem! Ébren vagyok. De édes! Tálca van nála. Némi reggeli, eper, és egy szál rózsa.

     - Woow! De aranyos vagy! Imádlak!
     - Ahogy én is téged. – mondta, majd megcsókolt.

     - Kimi, elég. – toltam el magamtól kis idő után – Így el fogsz késni.

     - Nem, mert maradok.

     - Ma nem te tesztelsz Felipével? – érdeklődtem, mert én szentül meg voltam győződve, hogy neki ma a pályán kell lennie.

     - Nem. Beszéltem Jeannal. Holnap tesztelek, veled. Ma Gené van Felipével. Nem megyek sehova.

     - Oh értem. Az jó. Kifejezetten jó. Nos, ez esetben… - azzal megfogtam a pólójánál, és visszahúztam.