Visszaöltöztem „utcai” ruhába, majd kézen fogtam Jégemberem és elindultunk arra a bizonyos helyre, ahol a kosárlabda-meccs lezajlott.

Viki és Sebastian időközben visszaért.

     - Jaj de jó. Végre itt vagytok. – mondta megkönnyebbülten Mario.

     - Viki, minden rendben volt? Ugye nem esett bajod? – kérdezte Nick aggódva.

     - Persze, semmi gond. Senki nem látott meg. De te hogy vagy? – kérdezte Viki és adott Nicknek egy puszit.

     - Áh, mostmár jól! – vigyorgott Nick.

     - Jól van. – mosolygott Viki – De most komolyan. A bokád?

     - Fáj. Nagyon. – fagyott le a vigyor Nick arcáról.

     - Hali! – köszöntünk Kimivel, mikor megérkeztünk.

     - Hát ti??? – csodálkozott Viki.

     - Gondoltuk meglátogatunk titeket. Meg hátha kell segítség. – mondtam.

     - Kösz, de…

     - Kimi tudja. – mondtam.

     - Tudja??? – csodálkozott még mindig Viki.

     - Hosszú, majd elmondom. – mondtam.

     - Rendben. Na! Akkor azt hiszem, jobb lenne, ha Nicket visszavinnénk a szobájába. Aztán majd… gondoskodom róla… - mondta Viki, a végét már kicsit halkabban.

     - Helyes. – bólogatott Mario. – Akkor vigyük vissza Nicket.

     - Majd visszavisszük mi. Menjenek haza nyugodtan. – ajánlotta Kimi, én meg helyeslően bólogattam.

     - Rendben. Akkor mi megyünk. Nick, jobbulást! – mondta Mario, majd elment, a többiekkel együtt. Mi pedig négyen, (Nick fél lábon ugrálva, Kimi alátámasztásával) elindultunk.

Visszavonszoltuk Nicket a szobájába, aki szinte végig jajgatott, de hát nem tudunk vele mit csinálni.

     - Meglesztek most már, vagy esetleg kell segítség? – kérdeztem.

     - Nem, menjetek nyugodtan. Boldogulok vele. Remélem… - vigyorgott Viki.

     - Akkor mi leléptünk. Sziasztok. – köszöntünk el. – Jobbulást!

Mi visszabattyogtunk a szállodába, Viki pedig kezelésbe vette Nicket.J

     - Akkor most mi lesz velem? – kérdezte Nick.

     - Semmi. Bekenem a lábad, aztán beveszed a gyógyszert, és senkinek nem szólsz arról, hogy honnan van.

     - Oké. Áááúúú! – jajgatott Nick megint, mikor Viki elkezdte bokájára kenni a lopott anyagot. :p

     - Bocs. De muszáj. – folytatta Viki.

     - Oké. Kibírom. Áú… Ha te csinálod, kibírom. Ssssz…

     - Helyes. Na végeztünk is. Túlélted? – kérdezte Viki kicsit gúnyosan, de kedvesen.

     - Ahha. Kösz.

     - Szívesen. De most vedd ezt be. – mondta Viki egy kanál gyógyszerrel és egy pohár vízzel a kezében.

     - Kanalas? – húzta Nick a száját. – Nem lehetne tablettát?

     - Jaj, Nick ne játszd már a finnyás kisfiút. Muszáj bevenned! Na! Hajrá! – tuszkolta Viki a gyógyszert Nick szájába.

     - Fúúúúj! – fintorgott Nick még vagy fél óráig, Viki meg jót kuncogott az orra alatt. – Van még valami szörnyűség, amit el akarsz követni ellenem? – kérdezte Nick.

     - Nem, nincs. Már megyek is. Jó éjt és jobbulást. – adott Viki egy gyors puszit Nick szájára, és már indult is.

     - Hé, hé, hé! Állj csak meg! – kapta el Nick Viki karját. – Képes lennél itt hagyni?

     - Nem akarom hátráltatni, vagy lassítani a gyógyulásodat. Most már meg leszel egyedül is. Nem követek el ellened több szörnyűséget… - mondta Viki, sértődöttet játszva, de persze nem volt komoly.

     - De én szeretném… - mondta Nick.

     - Az előbb nem ezt mondtad. Elkéstél. – nyújtotta ki Viki a nyelvét, és megpróbált felállni, de Nick ismét visszarántotta.

     - De beteg vagyok. És orvosi ellátásra szorulok.

     - Oké, akkor szerzek neked egy dokit. – mondta Viki, és ismét a felállással próbálkozott. Sikertelenül.

     - De… De te vagy a doktor néni.

     - Én nem vagyok doktor néni.

     - Deeee. Legyél te a doktor néni! – kérlelte, mint egy kisgyerek.

     - És ha én vagyok a doktor néni, akkor mi van?

     - Akkor maradj itt, szegény, pici, árva Nickkel. – nézett Nick Vikire, ártatlan, kiskutyapillantásokkal.

     - Hm… Nehéz eset vagy, ugye tudod? – mondta Viki, megenyhülve.

     - Tudom. De akkor maradsz, és vigyázol rám, ugye?

     - Én vigyázzak rád? – kérdezett vissza Viki, grimaszolva.

     - Ha itt maradsz és vigyázol rám, én is vigyázok rád. Na? – kérlelte még mindig.

     - Oké, maradok. – meglepő mindezek után, hogy Viki képtelen volt nemet mondani Nick ajánlatának? Nem hiszem. Szóval Viki maradt. Még felhívott engem, majd ki-ki a maga emberével eltette magát másnapra… :p