18. rész: Good bye!
2008.02.21. 16:01
Ezalatt Viki úgy döntött beül egy cukrászdába. De semmiképp sem oda, ahol a múltkori incidens történt. Leült egy asztalhoz egy ischler és egy újság társaságában. Éppen a sisakokat nézegette, már régóta fájt a foga egy újra…
Ekkor azonban valaki megjelent mögötte és Viki válla mögül, szintén nézni kezdte az újságot. Viki viszont nem vette észre.
- A fölső sorban a harmadik. Az jól állna neked. – szólalt meg Viki mögött Nick, pár perc után.
- Úr Isten! Te itt vagy? A frászt hoztad rám. – rezzent össze Viki
- Ilyen ijesztő lennék?
- Dehogy! Nem úgy értettem. Csak megijedtem.
- Bocs. Nem akartalak megijeszteni.
- Semmi baj. – mosolygott Viki – Nem ülsz le?
- Megint ischler? – kérdezte Nick, miközben helyet foglalt Vikivel szemben a kis asztalnál.
- Igen. Baj?
- Nem. De nem unod meg?
- Ezt soha.
- Megértelek. – mosolygott Nick is, majd hirtelen elkomorodott.
- Mi a baj? – kérdezte Viki
- Semmi. Vagyis minden.
- Ezt meg hogy érted?
- Nem igazság ez az egész.
- De mi? – kérdezte ismét Viki.
- Holnap reggel elutazom…
- Áh. Értem… - komorodott el Viki is, és tekintetét ismét az újságra fordította. Nem igazán mert Nickre nézni. – Ezért jöttél?
- Igen… El akartam tőled köszönni. Csak azt akarom mondani, hogy örülök, hogy találkoztunk, és hogy megismerhettelek.
- Én is örülök. Remélem látjuk még egymást.
- Azt én is remélem! Kösz a tegnap estét. Jó volt ez a hétvége.
- Szerintem is. – mosolyodott el Viki.
- Nem foglak elfelejteni. Ígérem.
- Ne ígérj semmit.
- Oké. De attól nem foglak!
- Ajánlom is. – mosolyodott el Viki ismét.
- Hát akkor… Szia! – mondta Nick nagy nehezen, és megölelte Vikit.
- Jó utat! – mondta Viki, és erősen karolta át Nick nyakát.
- Vigyázz magadra! Jövőre ugyanitt!
- Rendben. – mondta Viki, és letörölt egy legördülő könnycseppet az arcáról.
- Mennem kell. Szia. – fejezte be Nick, majd lassan hátrafelé kezdett el lépkedni. Viki még intett neki, majd Nick megfordult, és elment.
Visszaértem a szállodába, kikértem a kulcsom a recepción, majd beszálltam a liftbe. A liftajtó épp becsukódott, mikor:
- Nóri, várj! – rohant be a liftbe pont az utolsó pillanatban Kimi.
- Te meg mit keresel itt? – csodálkoztam, mikor a lihegő Kimit pillantottam meg magam előtt. Bizonyára idáig futott.
- Téged!
- Mi a baj?
- Baj az nincs. Legalábbis szerintem ez nem az. – lihegett még picit.
- Elmondod mit akarsz? – kérdeztem kissé sürgetve.
- Elköszönni.
- De hát már…
- Nem! Még nem.
|