- Figyelj, Nóri! Nekem most mennem kell. Szívesen maradnék, de holnap verseny. Pihennem kell. – mondta.

     - Értem. Oké.

     - De holnap találkozunk, ugye?

     - Hááát… gondolom.

     - Futam után gyere a boxbejárathoz. Oké?

     - Rendben. – azzal adott egy puszit és elment.

     - Te meg hol a francban voltál? – kérdezte Viki, mikor visszamentem az asztalhoz.

     - Kimivel voltál? Mert ő is eltűnt… - tette hozzá célozgatva Robi.

     - Kimivel? Te Kimivel voltál? – csodálkozott Viki.

     - Együtt táncoltak. Aztán mindketten felszívódtak.  – magyarázta Robi.

     - Örülnék, ha nem szólnál bele. – néztem haragosan Robira.

     - Nem akarsz egem is lesmárolni? Vagy te, Viki? – érdeklődött kaján vigyorral a képén Norbi.

     - Hanyagoljatok már! – szóltam rájuk idegesen.

     - Elmondaná valaki, hogy mi a fene folyik itt? Mert ahogy elnézem, mindenki tud mindent, csak én nem. – panaszolta Viki.

     - Majd én elmondom, mert ezek itt ketten, úgy tűnik nem alkalmasak rá. – mondtam

     - Fiúk, nem néznétek meg, hogy kint vagyunk-e? Köszi! – küldte el őket Viki, akik nagy duzzogva ugyan, de elmentek. Én pedig elmondtam Vikinek mindent. Onnan, hogy Robival táncoltam, egészen addig, ami a mosdóban történt.

     - Nem akarlak elszomorítani, de biztos, hogy jó ez így? – kérdezte Viki.

     - Ezt hogy érted?

     - Hát úgy, hogy tisztában vagy vele, hogy holnap van itt utoljára? Hogy utána elmegy és elfelejt?

     - Mondasz valamit. De tudod mit? Nem érdekel!

     - Te tudod… Én csak nem akarom, hogy csalódj. – válaszolt Viki.

     - Sziasztok. – jelent meg Nick az asztalunknál.

     - Szia. – köszöntünk Vikivel szinte egyszerre. Viki szinte teljesen elkábult, mintha egyszerre kiesett volna a fejéből mindaz, amit az előbb nekem mondott.

     - Gondoltam a múltkori eset után örülnél ennek. – mondta Nick Vikinek, és egy kis „csomagot” adott neki.

     - Ischler?! Imádom! – örvendezett Viki, Nick meg csak mosolygott. – Nem felejtetted el? – kérdezte.

     - Nem. – hangzott a válasz.

     - Köszi, ez kedves tőled. – nézett Viki csillogó szemekkel Nickre.

     - Öhm… én azt hiszem… hazamegyek. – mondtam.

     - Jaj, miattam nem kell hazamenned! – szólt Nick.

     - Nem, nem miattad. Fáradt vagyok. Jóéjt. Sziasztok.

     - Szia. Majd megyek. – köszönt Viki. Én búcsúzóul rákacsintottam, majd fogtam a táskám, és indultam vissza a szállodába.

     - Láttalak ma vezetni. – mondta Nick Vikinek. – Nagyon jó voltál! Tényleg! Gratulálok.

     - Köszi, de azért ne túlozzunk. – pirult el Viki.

     - Ne szerénykedj már! Tényleg nagyon jó voltál!

     - Kösz. – pirult Viki még mindig. Ekkor felcsendült egy lassabb szám, és Nick Viki felé nyújtotta a kezét. Viki pedig nem ellenkezett, felállt, és mentek táncolni. Óvatosan vezette Nick maga elé Vikit, majd lassan-lassan közel húzta magához. Immáron egymás karjaiban lassúztak.

Én mikor hazaértem gyorsan letusoltam, majd lefeküdtem. Aludni nem sikerült, csak forgolódtam, és a mai napon gondolkodtam. Megvártam Vikit.

Egyszer csak nyílt az ajtó. Vikim lépett be rajta fülig érő szájjal. Bejött, bevágta maga mögött az ajtót, majd megállt. Én meg csak lestem, hogy most mi lesz.

     - Áááá! Visszavonok mindent, amit ma este mondtam. – rohant oda hozzám nevetve.

     - Mi van??? – pislogtam rá értetlenül.

     - Hát amit arról mondtam, hogy ne éld bele magad a Kimis dologba. Visszaszívom!

     - Miért?

     - Mert én már beleéltem magam! És egy véleményen vagyok veled. Nem érdekel semmi!

     - Oh, ennek örülök, de miért változott meg ennyire a véleményed? – kérdeztem ekkor már gyanakodva.

     - Hát, semmi különös….

     - Nick! Á igen, Nick! Tudom már! Na mesélj! Ki vele! Mindent tudni akarok!

     - Hát az úgy volt, hogy hozott nekem Ischlert. De ezt még tudod. Aztán miután elmentél, táncoltunk.

     - Ééééés?

     - És táncoltunk, meg beszélgettünk, meg táncoltunk,  és…

     - Jaj, ne kínozz, kérlek! Bökd már ki!

     - És… megcsókolt…. – mondta halkan.

     - Tényleg? Az tök jó! És?

     - Mi és? Nincs és.

     - Úgy értem, most akkor mi van? Hova tovább?

     - Nem tudom. Majd lesz valami…

     - Az jó. Azt hiszem én most bealszok, neked is ajánlom figyelmedbe. Jó éjt!