Akárhogy is utálom, akármennyire is bunkó volt, nem tudom kiverni a fejemből. Látom magam előtt, ahogy bámul rám azokkal a szép kék szemeivel, 10 centire tőlem…  A fenébe. Már megint nem itt vagyok. Miket beszélek? Megőrültem? Lehet lett egy enyhe agyrázkódásom az esés következtében. De hihetetlen, hogy mennyire félre beszélek. Lehet, hogy egy kis lázam is van. Jobb, ha alszok, és elfelejtem ezt az egészet. Hiszen nem hagyhatott bennem mély nyomot, az a fafejű…

Másnap ismét 4-en ültünk a kávézóban, beszélgettünk, de szóba sem került, a tegnapi, illetve tegnapi incidens, se Kimi, se az F1.

     - Nóri, ezt neked hagyta itt valaki. Azt mondta, adjam oda neked. – jelent meg Dávid, a pincér, egy borítékkal a kezében.

     - Köszi, de ki küldi?

     - Azt mondta, ne mondjam meg, mert akkor el se olvasod.

     - Oké, köszi. – mondtam, majd ijedten néztem Vikire, aki csak bólintott, hogy nyissam ki a borítékot. Meg is tettem. Egy papírt emeltem ki belőle, és olvasni kezdtem.

Ne haragudj, ha bunkó voltam, vagy megbántottalak. Nem volt szándékos. Csak nem voltam jó passzban. Tudom, hogy ez nem kifogás, de így van. Bocsánat. És el kell ismernem, tényleg jól vezetsz. Ha van kedved, gyere ki a futamra pár barátoddal (és ekkor 4 darab belépő pottyant ki a levélből) Még egyszer bocs. További szép napot. Kimi

     - További szép napot, bla bla. Hogy oda ne rohanjak. – gúnyolódtam. – Még van képe…

     - Ő küldte? – kérdezte Viki

     - Ő. – válaszoltam.

     - Jó, hogy mi is tudjuk, miről van szó… - szólt bele Norbi, de mi észre se vettük őket.

     - Mit írt? – folytatta Viki

     - Hogy ne haragudjak, meg így, meg úgy, mert nem akart megbántani, csak nem volt jó passzban. És még van képe hozzá, hogy lefizessen 4 F1-es belépővel… - lobogtattam Viki előtt a jegyeket.

     - Mi? 4 jegy a nagydíjra? – kapták fel a fiúk a fejüket.

     - Igen, na és?

     - Zseni vagy! Honnan szerezted? – érdeklődött Robi.

     - Kaptam, de nem fogunk elmenni.

     - Mi? Te meghibbantál? Jól vagy? Nem hiszem el, hogy te ilyet mondasz. – csodálkozott Norbi.

     - Ez van. Nem megyünk el és kész! – azzal kikaptam a kezükből a jegyeket, felálltam az asztaltól és a 4 jegy társaságában a szemetes felé vettem az irányt. Épp kidobtam volna őket, mikor, valaki megfogja a kezem.

     - Ajándékot nem illik kidobni. – szólt Kimi, miközben a kezemet fogta, amiben a jegyek voltak.

     - De ez nem őszinte ajándék. Meg akarnak vele vesztegetni. Nem süllyedek le odáig, hogy el is fogadom.

     - Nem akartalak megvesztegetni. Csak próbáltam jóvátenni, amit elszúrtam. De úgy látom felesleges.

     - Eltaláltad. – válaszoltam, miközben a többiek tátott szájjal bámultak minket, mint akik a legújabb sci-fi premier előtti vetítésén ülnek. Már csak a popcorn hiányzott a kezükből. Illetve szájukból.

     - Szóval hajthatatlan vagy. – folytatta Kimi – Tudtam, hogy felesleges fáradnom. Gondolhattam volna, hogy ez lesz.

     - Ha fáradság, akkor meg tényleg fogd a jegyed, és add egy másik baleknak. Nekem nem kell.

     - Mi??? – jött a hang hátulról. Robi volt.

     - Mi van? – löktem oda neki.

     - Semmi, semmi. Bocsi. – és már lapult is, titkon remélve, hogy mégsem adom vissza a jegyeket.

     - Itt van. Vidd. Na szia. – vágtam hozzá Kimihez a jegyeket, majd elviharzottam a mosdóba.

     - Azért ezeket itt hagyom. Ne vesszen kárba. – szólt Kimi a többiekhez, és letette a jegyeket az asztalra. Na, Robinak örülhet a feje. – Aztán próbáljátok meggyőzni, egy a makacs csajt, hogy jöjjön veletek, biztosan szívesen jönne, csak az a nagy méltóságtudata… Na mindegy. Sziasztok. – fejezte be Kimi, majd elment.

     - Elment már? – jöttem vissza, miközben a többiek épp a jegyeket dugdosták el előlem.

     - El. – válaszoltak kórusban.

     - Remélem, vissza se jön. Szemét.