Anna miután egy kicsit kikárörvendte magát, ismét a telefon után nyúlt, majd egy régi haverjának számát tárcsázta, aki három csengetés után istenesen szentségelve szólt bele:
- Mi a fene van már megint, hogy ez a szar nem működik. Ki az, és mit akar?
Anna nevetve mondta:
- Te is hiányoztál, Balázskám.
- Anna? - kérdezte, majd folytatta - De rég láttalak. Mi van veled?
- Én megvagyok. Élem unalmas életem, miközben négykerekű kedvesem fényezem. Veled mi van?
- Hűha, de költői vagy ma. Azt hiszem, te tényleg nem változtál. Semmi, csak összefutottam egy tűzfallal, amivel nem boldogul az új progarom. Új rendszert kell írnom már megint. Hogy tudnak ezek a rohadt adatbankok ilyen erős programokat, ilyen gyorsan fejleszteni? Á, mindegy is. Úgyis megoldom. - váltott derűsebb hangnemre.
- Lehet egy óriási kérésem? Még mindig megtalálsz bárkit a világhálón, ugye?
- Most mélységesen csalódtam. Ez még kérdés?
- Ne haragudj, de utána néznél nekem egy srácnak?
- Persze. Mond a nevét, és egy címet, személyi számot, vagy bármit, amit tudsz róla. Munkahely, ilyesmi.
- Lipcsei Levente. Nem sokat tudok róla. Tuning-műhelyei vannak. A múlt hétvégi füredi találkozó egyik szponzora. Füreden van egy nyaralója a parton, és Budán most nyit egy újabb műhelyt, aminek a címe kéne nekem. Ja, és van egy telefonszámom.
- Miért nem ezzel kezdted? Mond azt a számot, és fél órán belül e-mail-be küldöm a címet.
- Köszönöm. Áldalak téged, és varázslatos ujjaid. - mondta a lány nevetve, miután bediktálta a számot. - Ha van kedved, ugorj át valamikor, ugyan lehet, Pestre költözöm, de...

- Nyugi kiscsaj, megtalállak. - hangzott a magabiztos felelet. - Csak vigyázz magadra.
- Úgy lesz! Köszönöm, és ezer csók érte.
- Vigyázz, mert szavadon foglak. - fenyegette a srác, majd letette a telefont.
- Ezzel megvolnánk. - mondta maga elé a lány, majd összepakolta feltétlen szükséges cuccait. Túl sok felesleges holmit nem pakolt, mivel ha fenn lesz, inkább elmegy vásárolni, hogy addig se gondolkodjon.
Miután megnézte az e-mail-t, felírta a címet, a hallba hagyott egy üzenetet a szüleinek:
"Kedves Anya és Apa!
Egy időre szeretném igénybe venni a pesti lakást. Kaptam egy igazán kedvező állásajánlatot. Ne izguljatok értem, a szerződést kellő odafigyeléssel olvasom át, Polla ügyvédúr jelenlétében. Értesíteni továbbra is a 70-es számomon tudtok.
Tisztelettel: Anna"
        A lánytól elvárták szülei, hogy mindig tisztelettel beszéljen velük, ill. róluk. Így már annyira hozzászokott ehhez a hűvös hangvételhez, hogy egy levelet sem tudott személyesebben megírni.
Ugyan sejtette, szüleit hidegen hagyja, mit csinál, mindaddig, amíg nem kerül botrányos viselkedésével egyetlen pletykalap címoldalára sem.
Így nyugodtan zárta be a garázsajtót az Audi után, majd élesítette a riasztót, és elindult Mikihez.
        Nehéz szívvel lépett a be a műhely kapuján, majd a rendetlen szobába, ahol a fiú épp a gépe előtt ült, és a Need for speed carbon-nal játszott.
        Ilyenkor se lát, se hall. Kis ideig némán figyelte a koncentráló Mikit, majd mellélépett, és leült a vetetlen ágyra.
- Eldöntöttem, elmegyek. - mondta halkan, amire a fiú hatalmasat káromkodott, mivel játékban használt autója, hatalmas csattanással a szalagkorlátnak csapódott.
        Miki idegességében hatalmasat vágott az asztalra, pedig már rég nem izgatta a játék.
- Tudtam. - mondta, majd mosolyogni próbált.
- Itt alhatok ma?
- Persze. Hiányozni fogsz, hugi.
- Te is nekem, de megvan már a hadi tervem, ami nem biztos, hogy megfelel Leventének.
- Min töröd a fejed? - kérdezte, mert egyáltalán nem tetszett neki a lány szemében felvillanó izgatott fény.
- Még nem biztos, hogy sikerül. Majd megtudod. - mosolygott önelégülten a lány.

        Másnap reggel Anna elbúcsúzott Mikitől és Feritől, majd beült az A3-asba, és a 6-os úton Pest felé vette az irányt.
        Előbb indult, mivel egy kis magányra vágyott új környezetébe. Egész úton áldotta a vezetés jótékony hatását, ami elvonta gondolatait a következő napokról, és a Mi lesz ha... kezdetű mondatokról.
A menetidőt sikerült nem egész másfél órásra csökkentenie. A város forgalmába könnyen eltalált, mivel már jól ismerte Pest kátyúkkal zsúfolt útjait.
- Szeretem ezt a várost. - gondolta, miközben áthajtott az Erzsébet-híd hatalmas, fehér áthidalói alatt.
        A XIII. kerületbe ment, ahol a West End bejáratával szembeni, kis utcába fordult be, majd az első szabad hely előtt leparkolt.
Hihetetlen mázlija volt. Pont a társasház bejárata előtt volt a parkolóhely.
        Kiszállt az autóból, kivette két óriási sporttáskáját, majd miután visszazárta az autót, feltekintett az utcatáblára, amin ez állt: Radnóti M. utca, 5-7.
        Anna csak megrázta kiengedett, fekete sörényét, majd beütötte a kapu kódját, és betolta a nehéz faajtót.
        Egyik táskát a vállára vette, másikat a bal kezébe fogta, és a földszinten, a 7-es ajtóhoz sétált.
        Egy fiatalabb fiú kíváncsian nézte az ismeretlen lányt, aki elfordítja a kulcsot a zárba.
        Mikor belépett, megkönnyebbülve nézett körül a kicsi, másfél szobás lakásban. A bejárati ajtóval szemben a hallból nyílt a kicsi konyha, ami mindössze egy mosogatót, egy gáz tűzhelyet és egy előkészítő asztalt rejtett.
A lány megfordult, és az étkezőbe lépett, ami szintén kicsi volt, és egy kishűtőt, asztalt, és négy széket takart. Innét nyílt a fürdő is, melynek hátsó ajtaja a világítóudvar felé nézett.
        Mikor belépett a nagyobbik szobába, a kanapéra dobta táskáit, majd előkotort belőlük valami ruhaféleséget.
        Egyáltalán nem volt kedve öltözködni, így egy sima, egyszerű piros pólót vett fel, és egy szakadt, hosszú farmert. A fejére húzott egy VW-Audi Fanatic Club-os baseball sapkát, majd zsebre vágta pénztárcáját, telefonját és hosszú léptekkel indult a bevásárló center felé.
        Még mindig meleg volt. Sőt, a hatalmas betontömbök között még jobban megrekedt a hőség. Mivel itt nem volt gyalogátkelőhely, az aluljárón keresztül indult a center-be.
        Minden boltban alaposan megnézték furcsa, szakadt öltözékét, mégis mindenben segítették.
        Nem tudta, milyen munkakört szeretne neki a férfi, így a kosztümöktől kezdve a farmerig, mindenből vásárolt legalább kettőt.
Hatalmas cuccokkal indult vissza a kis lakásba, ahol az új ruhákat kimosta, majd kiterítette a kicsi udvaron kihúzott műanyag huzalra.
        Már délután 4 óra felé lehetett, mikor eszébe jutott, éhes, és nincs otthon semmi. Újra magához vette fekete pénztárcáját, majd elsétált a Lehel-piacra.
        Rengeteg gyümölcsöt vett, majd úgy döntött mégsem főz, így hazafelé beugrott a Váci utcái kínai étterembe. Miután jól lakott, elment sétálni, majd betért egy könyves boltba, és beszerezte kedvenc sorozatát. Annyira megszokta, hogy szülei bármelyik lakásába könyvek veszik körül, hogy már el sem tudta volna képzelni nélkülük a lakását.

        Viszonylag korán feküdt le, mivel mindenképp szép akart lenni másnap, hogy Levente véletlen se mondhasson nemet ajánlatára.