Te tényleg tudsz főzni? - kérdezte a lány meglepetten.
- Hát, az agglegény élet árnyékos oldalai. Ez van. - mondta Levente tettetett lemondással hangjában, miközben a gáztűzhely mellett állt, és szorgalmasan keverte a spagetti szószt, míg Anna épp a tésztát szűrte le a mosogató felett.
- Ez mindenképp felér egy piros ponttal. - jelentette ki a lány incselkedve.
- Igen? És ez mivel ér fel? - kérdezte, majd játékosan a lány nyakába csókolt. Anna lehunyta szemét, majd úgy tett, mintha erősen gondolkodna.
- Nem is tudom. Ez sem egy utolsó szempont, bár ezen még gondolkodnom kell.
        Így készítették el vacsorájukat, amit később minden felhajtás nélkül a bárpult mellett ülve, a konyhában fogyasztottak el.
        Aztán miután még sokáig beszélgettek, Levente jó házi gazda módjára elvállalta a mosogatást, amitől a lánynak egyből lelkiismeret furdalása lett. Így felajánlotta, ő törölget.
        Mosogatás közben Levente elmesélte a lánynak, hogy először nem akarta elhinni, hogy az 5 fiú közül egyik sem a barátja, mivel lehetetlennek tartotta, hogy egy ilyen lány a haverjaival van.
        Aztán Anna erre csak annyit mondott, még sok mindent nem tud róla, bár nem mondott rá példát. Miután végeztek a konyhába, bementek a nappaliba. Egyikőjük sem volt fáradt, így a bőrkanapén találtak helyet maguknak.
        Levente leült, majd kezét Anna felé nyújtotta, és az ölébe húzta. Nem csókolta meg, tudta, utána nem tudna aludni a tudattal, a lány a szomszéd szobába alszik. Így a távirányító után nyúlt, és a Discovery-re kapcsolt, ahol minden éjjel motorokat építenek egy olyan műsorban, amit az ő műhelyében forgattak. Ezt persze elfelejtette megemlíteni a lánynak.
        Valami hihetetlen nyugalommal töltötte el a tudat, hogy a lány teste az övébe simul, mégsem üvölt, hogy váltson csatornát.
        Egész késő volt már, mikor elindultak az emeletre. Anna szobája a férfié mellett volt. Az ajtó mellett egy jó éjt puszi kíséretében elváltak útjaik.
        Anna ugyan bezárhatta volna szobája ajtaját, bízott Leventében, így nem tette. Még villanyt sem kapcsolt. Ledobálta ruháit, és bikiniben mászott be a hatalmas ágyba a meleg paplan alá.
        Levente ugyanígy cselekedett, csak ő boxer-be mászott az ágyba, és szinte azonnal elaludt. Majd hajnalba hatalmas csattanásra ébredt.
        A vihar tovább erősödött. Valahol a közelbe csaphatott be a villám. Levente gyorsan talpra ugrott, és elindult a lány szobája felé. De mikor benyitott, nagyon meglepődött.
        Anna az igazak álmát aludta. A következő villám fénye beborította a szobát, megvilágítva a nyugodtan alvó lány békés arcát.
Még a hatalmas égzörgés sem tudta felébreszteni. Fekete haja szétterült a fehér párnákon. Álmodott. Ajkai mozogtak, mintha valakivel beszélne, majd nyugtalanul fordult egyet. A takaró felcsúszott combján. Levente már megint dermedve nézte az álmodót, majd hirtelen észbe kapott, és behúzta maga mögött az ajtót.
        Azt nem merte volna mondani, örül annak, hogy a lány nyugodtan alszik, mivel szívesen vigasztalta volna, de hát, ha egyszer nem félénk.
- Egy ilyen lány fekszik a szomszéd szobába, én meg csendben aludni sunnyogok. Levi, te sem leszel hülyébb. - morogta, majd visszamászott a takarója alá, és ismét nyugtalan álomba szenderült.

        Másnap reggel volt vagy 8 óra mire felkelt, kimászott az ágyból, lezuhanyozott, felöltözött, majd elindult, hogy reggelit készítsen.
        Aztán mikor leért a lépcsőn, nem akart hinni a szemének. Anna fehér rövidnadrágjába, és fekete bikini felsőjében mászkált a konyhájában, ahonnét hihetetlen jó illatok szűrődtek ki.
        A lány szalonnás rántottát sütött, kávét főzött, és közben énekelt. Levente meglepetten csodálta egy darabig, majd csendben mögé osont, amikor az épp letette a kezében lévő tányért, hirtelen átölelte a derekát, és megfordította.
        A lány nem sikított, csak hihetetlenül szitkozódott, de a végére nevetett. Mégis, Levente szólalt meg előbb:
- Hogy-hogy ilyen korán fenn vagy?
- Én mindig korán kelek. Nem tudom, szeretem nézni, ahogy a nap utat tör magának a sötétségbe, és a világosság egyre nagyobb teret hódít magának. Nem akartalak felkelteni. Így feltaláltam magam. Gyönyörű, tiszta idő van kinn. - mutatott a konyha ablak felé, amin keresztül jól látszott a ragyogó napsütés.
- Egy kicsit lehűlt az idő. Tényleg, még meg sem köszöntem, hogy ilyen szép helyre hoztál. A part jó részét végigsétáltam, míg vártam a napot. - jelentette ki egyszerűen, mintha ez természetes lenne nála. Ekkor Levente csodálkozva kérdezte:
- Te tulajdonképpen most 20-on éves vagy, vagy 70? A mamám szokott hajnalok hajnalán kelni.
- Kösz. - mondta a lány durcásan. - Egyébként tippelj, hány éves vagyok?
- 20-és 25 között?
- Nem talált.
- Mi, öregebb vagy nálam? Na, most már ki vele. - mondta hitetlenkedve a srác.
- 18. - felelte egyszerűen a lány.
Levente nevetni kezdett.
- Hát, ez igazán nagy tragédia. Akkor te most érettségiztél?
- Igen, kitűnő lett. - mondta Anna szerényen.
- Huh! Stréber. - mondta Levente szélesen vigyorogva, mégis, a hangjában elismerés csendült. Erre Anna odalépett hozzá, és gyengéden fejbe verte.
- Inkább egyél, mert kihűl. - figyelmeztette.
        Megint a bárszékeken ülve ettek, és közben Levente is elmesélte, hogy ő pedig 26 éves, és hogy gépészmérnöknek tanult a Műszaki Egyetemen. Beszélgettek még egy ideig, mikor Anna vágyakozva nézett ki az ablakon. Ebből Levente egyből észre vette, ideje indulni.
        Felállt, az edényeket a mosogatóba tette, majd kezét a lány derekára csúsztatva, elindultak a garázs felé. Levente megnyomta az elektromos kapu gombját, amitől az fél perc alatt félre csúszott.
        Anna nem lepődött meg a belső luxus láttán, azonban most meglepetésében földbe gyökerezett a lába.
        A garázs hatalmas volt, és 4 autó parkolt benn. Kivétel nélkül Közel-keleti márkájúak. Egy gyönyörű, fekete Civic, egy mélybordó Mazda, egy sárga Mitsubishi és természetesen a Skyline.
- Nos, kisasszony, mivel szeretne utazni? Az E-break drift-hez ajánlhatom a Hondát? - kérdezte színészkedve a lányt, aki döbbenetében nem szólt egyet sem, csak közelebb lépett a beszűrődő napfényben csillogó autókhoz.
        Ismét elbűvölték a kiszélesített lökhárítók, hatalmas, ritka küllős felnik, különleges, több száz ezres fényezések, az óriási légbeömlők, és az autók semmihez sem fogható illata.
        Akár egy kislány, aki ráunt játékára, a Skyline-ra szinte csak pár pillantást vetve indult meg a Civic felé. Mikor odaért, hosszú, karcsú ujjait végighúzta a motorházfedélen, majd a kilincs után nyúlt.
De Levente nem indult meg a volán felé, hanem kérdőn nézett a lányra:
- Van kedved vezetni? - kérdezte, majd mosolyogni kezdett a lány meglepett arcát látva.
        A férfi odasétált a lány mellé, kezébe csúsztatta a slusszkulcsot, beült az anyós ülésre, és megvárta, amíg a lány is elhelyezkedik a Recaro ülésekbe.
De Anna nem indított, csak Levente felé fordult, és halványan mosolyogva kérdezte: - Indulhatunk?