Anna boldogan kezdte mesélni élményeit. Egyik mozgalmas történetről a másikra ugrálva mesélt találkozókról, kiállításokról. Levente pedig megbabonázva hallgatta.
        Észre vette, milyen szeretettel beszél barátairól, és Killmoto-nak elnevezett álmáról. A szüleiről viszont, amit elég furcsának talált, egy szót sem szólt. Ő pedig nem kérdezte, mivel nem akarta elrontani a lány élménybeszámolóját.
        Meglepte, milyen könnyen és bizalmasan avatja be a lány saját életébe. Az új információktól, ha lehet csak még jobban csodálta Annát. Akár évekig is elnézte volna így, az emlékeibe merülve, csodásan ragyogó szemekkel a nyári alkony hűsítő varázsában.
        Azonban miután elmesélte az előző három napot is, mosolyogva, bizalommal fordult a fiú felé:
- Ok! Te jössz! Még a vezetékneved sem mondtad meg. Most te mesélj, én hallgatlak.
        A kijelentésre Levente arcán egy árnyék suhant át. Nem akarta elhinni, hogy ez a lány, aki szinte minden autósmagazint ismer, és ő maga is a versenyek és a sebesség világát éli, még soha nem hallott róla. De mikor a lány szemében őszinte érdeklődést látott, ráébredt, Annának valószínűleg nincs ideje TV-t nézni. Ekkor, egy hirtelen ötlettől vezérelve, beszélni kezdett:
- Lipcsei a vezetéknevem. Az én álmom, egy Nissan volt. Autókat tervezek, ebből élek. - kezdte, majd ő is találkozókról, drift-show-król mesélt, miközben a lány nyugodt, megértő szemeibe nézett, egy számára eddig ismeretlen megnyugvás költözött lelkébe.
- 14 éves voltam, mikor apám egy Ladán tanított driftelni, még jogsim sem volt. Akkoriban nem nagyon foglalkoztam vele, de mikor meghalt, elkezdtem versenyszerűen foglalkozni az autókkal. Azóta külföldön is több tuning-műhelyem van. Életem fő műve az 1000 LE-s GT500-as Mustang, Eleonor Tökéletes mása. - mondta büszkén, majd gondolkozni kezdett, mit is mondhatna még el a lánynak, anélkül, hogy hazudna, vagy hogy veszélybe sodorná.
        Végül úgy döntött, tereli a témát, mesélt pár baklövéséről, elmondta, hogy törte össze élete első autóját, stb.
        A fiú előadásán mindketten hangosan nevettek. Észre sem vették, hogy a levegő már kellemesen hűvös, a nap szint teljesen eltűnt nyugaton, így már csak néhány halvány fénysugár csillant a Balaton nyugodt vizén.
        A füvön ülve, csillogó szemekkel néztek egymásra, mikor Anna váratlanul elkezdte kikötni saruját, ledobta toppját, rövid nadrágját, és bikiniben indult meg a Balaton felé.
        Levente döbbenetében csak bámulta a lányt, majd mikor az mutatóujjával kavéran hívni kezdte, ő is követte példáját.
Ruháit a lányé mellé dobta, majd fürdőnadrágjában után iramodott.
        Ő már akkor megfeledkezett a fürdésről, mikor a lány mesélni kezdett, most viszont, ahogy nézte a lány nyúlánk alakját a sötétedő éjszakába, valahogy a fürdés igen kicsinyes dolognak tűnt, mégis egy szó nélkül indult a szikla felé, amin a lány ült.
        Anna kezeit hátra támasztotta, lábaival a vizet söpörte, miközben válla fölött hátranézett és rámosolygott a fiúra, aki ettől a tekintettől majdnem lábát törte a kövek közt. Odaült a lány mellé, aki szinte ugyanebben a pillanatban csúszott a vízbe, majd sétálni kezdett a sekély parttól befelé.
        Már vagy 10m-re volt a sziklától, mikor elrugaszkodott, és úszni kezdett. Majd egy kicsit később a parthoz valamivel közelebb, nevetve bukkant a felszínre.
        Levente kis híján beleőrült a látványba. Anna meleg testén csillogó vízcseppek táncoltak az ezüstös holdfényben, szeme túlragyogta a fénylő csillagokat.  Sötét haja vizesen terült szét vállán, így hátranyúlt és nyújtózkodva hátradobta az ében zuhatagot.
        A férfi nem bírta tovább, így ő is belelépett a jótékony, hűs vízbe, és megindult a lány felé. Anna mikor ezt észrevette arrébb úszott, és figyelte az utána kutató Leventét, aki meglepetten tért a felszínre, mikor a lányt már nem találta.
        Amikor felbukkant a felszínen, nem tudta eldönteni, hogy a víz hőmérséklete, vagy a lány hangja nyomán lett libabőrős, ennek ellenére a hang felé fordult. Nem kellett volna, de már késő volt. Anna akár egy szirén, hátravetett fejjel, hangosan kacagott kellemes, lágy hangján. Majd Leventére nézett, és arcáról lefagyott a mosoly, hangját elnyelte a távol.         Tudta, innét nincs visszaút. Túl messzire ment. Látta szemében a fenyegető vágyat. Úgy állt a sötétben, akár egy sértett harcos, szegletes ajkai megfeszültek, és hatalmas önuralomról árulkodtak.
Izmos combjára tekeredett a fürdőnadrág szára, szőke haja vizesen lógott homlokába.
        Anna először megijedt, majd hangtalan bukott a hideg víz alá, az ámuló férfi mellé úszott, és hirtelen kihúzta alóla a lábát. A férfi, hangos csobbanással a vízben landolt, majd prüszkölve tört a felszínre. Keménysége megtört, most már ő is kacagott, és egymással versenyezve próbálták a másikat a víz alá nyomni, akár a gyerekek.
De aztán Levente izmos, erős karjai a lány derekára csavarodtak, és egész testét kiemelte a vízből, kényszerítve a lányt, hogy talpra álljon. Anna ismét nevetésben tört ki, de mikor megfordult, a férfi már nem mosolygott. Kezét továbbra is a lány meztelen derekán tartotta, és azt kezdte méregetni, mennyire lehetnek stabilak ezek a vékony, bikininek nevezett fekete pántok.
        Aztán tekintete visszatért a lány arcára, tekintete az övébe fúródott.
- Miért csinálod ezt? - kérdezte egy keserű mosoly kíséretébe.
        A kérdésre Anna csak felvonta szemöldökét, majd értetlenül meredt Leventére, aki nyugodtan folytatta

- Most már nem engedlek el.

        Erre szó nélkül karjába kapta a még mindig értetlenül néző Annát és lassan a part felé indult vele. A lány nem ellenkezett, érezte, hiába tenné. A tűz a tekintetében figyelmeztette, de egy idő után rádöbbent, nem is akar tiltakozni. Érezte a nyers erő áramlását a férfiban, élvezte a testét tartó karok erejét, izmai keménységét.
        Mikor a partra értek, Levente a fűre fektette a lányt, majd fölébe kerekedett. Nem szólt semmit, csak némán nézte a meglepett lányt, majd egyik kezével kisimított arcából egy fekete tincset.
        Anna már nem félt, érezte, Levente sohasem bántaná, így a gondolattól felbátorodva, mindkét kezét a vizes, szőke tincsekbe temette, és közelebb húzta magához a férfit.
        Levente nem számított erre a mozdulatra, de ettől a gyengéd érintéstől teljesen elvesztette a fejét. Ajka szenvedélyesen csapott le a lányéra, aki ugyanezzel a hévvel viszonozta azt.
Anna teljesen átadta magát a férfinak. Nem gondolkozott. Nem gondolt a holnapra, sem arra, alig 2 napja ismeri a Leventét. Boldog nyugalommal kínálta neki magát.
        A férfi nem tudta megmondani, mikor vesztette el az önuralma maradékát is, gondolatait és érzékeit a lány teljesen kitöltötte. Egyetlen szó jutott eszébe, mikor megérezte a lány semmihez sem fogható, édes ízét:

- Még! - Suttogta halkan, miközben égő ajkai a lány nyakán vándoroltak, felfedezve puha bőre, szívverése minden kincsét.