A lány nem lökte el, de még mielőtt ajkaik találkozhattak volna, fejét a férfi vállába fúrta arcát, és halkan suttogta:
- Akkor is sajnálom.
Levente megengedett magának egy félmosolyt:
- Megbocsátok, de 8-ra a pálya keleti végénél találkozunk. - mondta, majd mikor Anna csodálkozva emelte rá tekintetét, a férfi játékosan megszorította a csuklóját, és elindult a találkozó zsivaja felé. Útközben azért visszafordult:
- Bikinit is hozz. - mondta. Ekkor már vidám tűz táncolt mélyzöld szemeibe. A lányra kacsintott, majd tovább indult.
        Anna megrázta a fejét, körbenézett és a fának vetett háttal, gondolkodott pár percig. Ez idő alatt, arra a következtetésre jutott, hogy nem érdekli semmi és senki. Nem fogja pár marha miatt tönkrevágni ezt a hétvégét, amire már hetek óta készült. Elindult arra, ahonnét a leghangosabban szólt a zene.
        Útközben megállt az édességes standnál, ahonnét egy szatyor különféle csokival és gumicukorral indult Killmoto-hoz. Mikor észre vette, hogy Mikiék nincsenek az autóknál, hatalmas, megkönnyebbült sóhaj hagyta el tüdejét.

        Most nem akart beszélni senkivel. Miután kivett a szatyorból egy hatalmas, karamellás csokit, benyúlt a kesztyűtartóba a programért, és visszazárta az autót.
        Elindult a pálya felé. Miközben sétált fejét jobbra-balra fordítva nézelődött, miközben boldogan harapott bele a csokiba.
        Ahogy haladt az autók között megpillantott egy 80-as Audit. Ibolyaszín kasztni-ját jobb oldalt, egy az első és hátsó ajtót is befedő, Rs-tuning felirat díszítette. Az első szélvédőjén, melyen egy NO FEAR feliratú napfénycsík húzódott, a lány arcképe halványkékesen rajzolódott ki. Hatalmas, Graphit felnijein vadonatúj Good Year gumik feszítettek. Az autót középen kettő egymással párhuzamos, vastag, fehér csík szelte ketté. A belső térben az ibolya és a fekete színek domináltak, ugyanolyan összhangban, mint a külsőn. A motortérben 584 LE lapult, de olyan diszkréten a műanyag borítás alatt, hogy alig látszott valami a lényegből.   A csomagtérbe beépített Mac Audio hangfalak, erősítők, és képernyők egy, a kárpitba épített ezüst Audi jel köré épültek.
Anna annyira belemerült az autó tanulmányozásába, hogy azt is alig vette észre, mikor valaki kikapta maradék csokiját a kezéből, de azért harciasan hátrafordult:
- Hé! - szólt a tolvajra. A mögötte álló férfi nézegetette a csokit egy darabig, majd így szólt:
- Fel nem foghatom, hogy épp emberek miért esznek ilyen rémségeket. - rimánkodott, majd a lány felé nyújtotta.
- Normális emberek miért nem élvezik a csoki nyújtotta élményeket? - kérdezett vissza vicsorogva a lány, majd a csokiját kikapta a férfi kezéből és túlzott örömmel egy hatalmas darabot tömött a szájába.
        Úgy jó 3 fejjel magasodott Anna fölé, aki még mindig gyanakodva figyelte. Arcát szeplők borították, vörös haja rozsdás drótként meredezett az ég felé. Azonban hatalmas testét, és félelmetes kinézetét, azonnal elfelejtették, ha kisfiúsan csillogó világosbarna szemeibe néztek.
- Jól van, na. Laci vagyok, és az enyém ez a rettenet. Lány létedre elég jól leköt. - mondta, majd megkerülte az autót, kinyitotta, és dicsekedni kezdett az ő drágájával.
        Anna nagyon megkedvelte a fiút, és nagyon hálás volt neki, amiért sikerült elterelnie gondolatait az elmúlt néhány óráról. Már vagy 1 órája beszélgettek, mire Lacit annyira felcsigázták a lánytól hallottak, hogy azonnal meg akarta nézni az A3-ast. Így bezárta "kicsinyét", ahogy ő hívta, és elindultak az A3-asok felé.
        Mikor a fiú körbejárta az autót, nem jutott szóhoz a döbbenettől. Leginkább a fényezése kötötte le, és a kiszélesített sárvédők.
        Mikor már kibeszélgették magukat, elindultak a pálya felé, ahol Big Foot túrára hívták az embereket. A pálya szélére érve a lánnyal együtt indult a Kraz 66 alapra telepített Volga felé.
        Anna nem tehetett róla, de önkéntelenül elmosolyodott a múltkori találkozó emlékére, mikor két Big Foot-tal akartak szétszakítani egy Lada kasztni. Rákötötték két ilyen hatalmas monstrumra, de a végén már a lánc is elszakadt. Először csak a futóműre kötötték, amit egy rántással kitéptek alóla. A kasztni viszont már nagyobb gondot okozott.
- Hát igen, a Ruszki technika. - mondták Annáék, miközben azt kiabálták, hogy ne szórakozzanak, menjenek keresztül rajta.
        Az emlékképek viszont abban a pillanatban elillantak, mikor Laci megfogta, és derekánál fogva felemelte, és beültette a Volga utasterébe. Hirtelen meg se tudott szólalni, csak jobbra-balra kapkodta a fejét. Laci lentről kiabáltneki:
- Jó utat. - majd óriási lapátkezeivel intett a lány felé, aki már fordította is a fejét a mellette ülő, idősebb, 35-40 év körüli férfi felé, aki csak kacsintott egyet a lányra, majd megkérdezte:
- Na, indulhatunk?
        Erre a hatalmas gép meglendült, és valami földöntúli zajjal életre kelt. Elindultak. A lány először kicsit furán érezte magát a magasságtól, de aztán egyre jobban belemelegedett. Olyannyira, hogy a végén megkérdezte Janit, akit, mint út közben kiderült így hívtak:
- Hogy raktátok össze? Új életcélom, egy ilyet vezetni. Ez fantasztikus volt.
        Az öreg megértően mosolygott, majd adott egy telefonszámot a lánynak, hogy ha komolyan gondolta, hívja fel nyugodtan. Anna megköszönte, majd kimászott a fülkéből.
- Na, milyen volt? - kérdezte Laci boldogan.
- Eszméletlen, félelmetes, és eszeveszetten őrült jó. - felelte Anna az izgalomtól kipirulva, csillogó szemekkel. Laci arra gondolt, hogy a kék hideg szín, mégis mennyi melegség van ezekben a szemekben.
- De azért, ha kérhetem, legközelebb figyelmeztess egy ilyen húzásra. - a mondandójához inkább kisebb, mint nagyobb sikerrel húzta össze haragosan szépen formált szemöldökét. - Egyébként mennyi az idő?
- Fél 6 múlott. - mondta, a srác, majd visszacsúsztatta a telefonját Hawaii mintás zsebébe. - Nem vagy szomjas? Menjünk, dobjunk be valamit. - javasolta a srác újdonsült barátjának.
- Kösz, inkább nem, most ettem.
- Ja, azt az egy csokit. Gyere, együnk egy hamburgert.
        Anna vállat vont és elindult a fiú után. A legközelebbi kajás standnál megálltak. Laci egy hamburgert evett, Anna viszont csak egy rántott húsos szendvicset. Vicces volt, ahogy a srác tömte magába a hamburgert, és közben a csoki ártalmairól papolt, de a lány nagy nehezen kibírta röhögés nélkül.

        Aztán mikor befejezték az evést, Anna elbúcsúzott, és visszament Killmoto-hoz, ahol Miki már várt rá.
- Jól vagy? - kérdezte halk, együtt érző hangon. Anna erre csak elmosolyodott, mint akit egyáltalán nem érdekelt a délutáni balhé.
- Persze, de sietek. Levente már lehet, hogy vár rám.
- Mi? Hol? Minek? - kérdezte meglepetten Miki, aki egyből aggódni kezdett unokahugija miatt.
- Majd hülye leszek megmondani. - felelte, aztán kinyitotta a hátsó ajtót, bemászott az ülésre, és magára zárta az ajtót. 5 perc sem kellett hozzá, és már ki is szállt. Miki ámulva nézte a lányt, és csak annyit mondott:
- Így nem mehetsz, meg fogsz fázni.
        Annán egy, a tőle megszokott hosszúságú, szinte átlátszó fehér naci volt, fölül egy piros topp, amin átvilágított fekete bikini felsője. Haját hátrakötötte, és csintalanul elmosolyodott, aminek következtében az arcán kétoldalt megjelentek a gödröcskék, amitől még ártatlanabbnak tetszett.
- Látod, nem kellett volna ennyire mélyen beleavatkoznotok az életemben. De ne félts, nem haragszom, és tudok vigyázni magamra. Úgy gondolom, ideje rájönniük a srácoknak, hogy nem csak ők léteznek a földön. Egyébként nem tudom miért, de úgy érzem, Levente fontos nekem. Kérlek, fogadd el. És gyere, adj egy puszit, ne vágj ilyen savanyú képet. - mondta, majd odalépett unokatesójához, a nyakába kapaszkodott, és egy nagy, nyálas puszit nyomott az arcára.
        Miki nem szólt, csak lemondóan bólintott, de azért még a távolodó lány után intett.