Annának nem maradt ideje másra, így csak kivillantotta fogait és egy gyors vicsort küldött a fiú felé. Levente, már a kanyar irányába fordította a kocsit, majd annyi gázt adott, hogy a hátsó kerekek elveszítették a tapadást.
        Mikor a lány érezte, hogy a Skyline hátulja elindult, egyik kezével a műszerfalra szerelt kis kallantyúba kapaszkodott, míg a másikat a gyomrára szorította. Aztán a férfi felé fordította a tekintetét, aki fél kézzel tartotta a kormányt, míg a másik kezét az ablakon kinyújtva integetett, miközben az autó körbe-körbepörgött, fekete féknyomokat hagyva az aszfalton.
        Anna gyomra először bukfencet vetett, de egyre jobban átadta magát a pillanat varázsának, a sebesség és az őrület mámorának.
Aztán feltűnt neki, a férfi milyen finoman kezeli a gázt. Mikor le akart állni, olyan összhangba mozdította a kormányt, a gáz visszavételével, hogy a lány szemei hatalmasra tágultak a döbbenettől.
        Mikor befejezte, és az autó már nem sodródott tovább, odalépett neki, miközben a kuplungról nem szállt le, és elkezdte leégetni a gumikat.
        Egyikőjük sem szólalt meg, míg az egyik gumi meg nem adta magát. Mikor már az utastérbe alig látták egymást a beszivárgó füsttől, mindketten hangos nevetésben törtek ki. De a füst kezdett szétoszlani, és az autót is megállította. Levente áthajolt a kézifék fölött, és olyan közel hajolt a lányhoz, hogy az arcuk majdnem összeért:
- Gyere le velem este a partra! - suttogta komolyan. Erre Anna nem tudott mit felelni, ezért inkább csak annyit kérdezett:
- Miért?
        Levente először nem válaszolt, csak még mélyebben nézett a lány jégkék szemeibe.
- Nem tudom. - hangzott az egyszerű felelet - Fogalmam sincs, de veled szeretném tölteni ezt a délutánt. - mondta, majd egyik kezével a kézifékre támaszkodott, míg a másikkal végigsimított a lány arcélén, keze megpihent az állán, míg tekintete formás ajkain időzött.
- Oké. - húzódott el a lány, majd egy önelégült mosoly kíséretében hozzátette - Ha megtanítasz így, erőcsúsztatással driftelni.
Levente elsápadt, majd halálra vált arccal azt kérdezte:
- Viccelsz? Egy lányt? Ez szent titok.
        De mikor látta, hogy a lány arca elkomorul, tekintetében éles pengeként villan a harag, elnevette magát, és visszaült a helyére:

- Jól van, na! Megegyeztünk.
        Mindketten kiszálltak, majd a hangos tapsvihar közepette a pálya szélére indultak.

        Anna egyenesen Mikiékhez szaladt, majd vidáman mesélni kezdte új tapasztalatait, és végül, óvatosan még azt is megemlítette, hogy Levente megtanítja Power over driftelni!
        Mivel a férfi követte a lányt, így most hirtelen 8 szempár szegeződött rá, és végül Tibi szólalt meg:
- Na, akkor jól kösd fel a gatyád öregem, mert ez a csaj, még az életerőt is kiszívja belőled. Hidd el, mi tanítottuk vezetni. - nevetett fel, ellenben folytatni már nem tudta, mivel Anna a gyomrába könyökölt.
- Már alig várom. - válaszolta a fiú.
        Levente egy darabig csendben figyelte a vidáman csacsogó lányt, és csak magában vigyorgott, mivel Annán nem látszott, hogy az ott álló fiúk bármelyikéhez is mélyebb szálak fűznék.
Így álltak ott 10 percet, majd Levente az órájára nézett, és a lány felé fordult:
- Anna, kezdődik az E-break drift. Jössz? - kérdezte, majd a kezét a lány felé nyújtotta, aki most már önként fogadta a felé nyújtott kezet.
        Miki, Tibi, Pisti és Feri tátott szájjal néztek a távolodó pár után, és meglepetten figyelték, ahogy a fiú kinyitja a lány előtt az ajtót, a fülébe súg valamit, amitől mindketten nevetni kezdtek. Ekkor döbbentek rá, hogy a lány szemébe számukra ismeretlen csillogás költözött.
        Egy szó nélkül nézték végig a páros driftet, ahol Levente a kézifék kezelésével, egy másik, piros Skyline mellett csúszkál, a porszáraz úton, vastag fékutakat hagyva maga után.
        Mikor végeztek, félreálltak a pálya szélén, és az autót akkora tömeg vette körül, hogy alig tudták kinyitni az ajtót. Kikászálódtak, Levente utat tört magának a lányhoz. De mikor odaért hozzá, egy digitális kamerát toltak az arcába, és mindenféle, drifttel kapcsolatos kérdéssel kezdték zaklatni.
        Mire visszafordult, Anna felszívódott. Egy óriásit káromkodott, majd a keresésére indult.

        Mikor a fák alá ért, az autók mellett csak a négy fiút látta, a lányt nem. Így odasétált hozzájuk, és megkérdezte:
- Hello, Annát nem láttátok?  
        Mivel Tibi nagyon féltékeny volt a fiúra, már a drift-show elején az egyik sörsátorhoz rohant, ahol gyorsan magába töltött három felest, most pedig egy sörös üveget szorongatott.
- Keresd meg, ha annyira hiányzik te kretén. - morogta.
- Ne is törődj vele. - mondta Miki a háta mögött - Mindjárt jön, elugrott egy csokiért.
- Megdugja a húgodat, te barom! - kontrázta Tibi, leplezetlen utálattal a hangjába.
- Pisti, vidd innét. - szólt a haverjainak Miki, mert látta, hogy a fiú szemei vérben forognak az elfogyasztott alkohol hatására, és tudta, ha még egyszer így beszél Annáról saját kezűleg szedi szét.
        Mindegyikük nagyon jól tudta, hogy Tibi nem bírja az ivászatot, és fogalmuk sem volt, mi ütött belé.
        Feriék szépen próbálták elterelni. Először úgy csinált, mint aki hagyja magát, aztán hirtelen visszafordult, és egy hatalmasat behúzott Leventének, aki ekkor már nem nézte, hogy részeg, vagy hogy mekkora barom.
        Keze automatikusan ökölbe szorult, hátralendült, majd lecsapott. Tibi elvesztette az egyensúlyát, és törött orral hanyatt esett. Mikor összeszedte magát ismét támadni kezdett. De hirtelen hatalmas ütést érzett a gyomrába, amitől egy kicsit kitisztult a feje. Anna állt szembe vele, kezét ökölbe szorította, nyugodt, szép arcát eltorzította a mérhetetlen düh:
- Hát benneteket nem lehet 5 percre magatokra hagyni? Tibi, mi a fene ütött beléd? Miki - fordult unokatestvére felé - te meg ott állsz és hagyod, hogy ezek itt laposra verjék egymást? - lehajolt a füvön összegörnyedő sráchoz, majd egy zsebkendőt nyomott a kezébe, amit az vérző orrára szorított. Csak ezután érezte meg rajt az alkohol édes bűzét.
- Hogy-hogy ivott? - kérdezte Mikit.
- Fogalmam sincs. Akkor itta meg az első felest, mikor beültél ez mellé. - bökött mutatóujjával Leventére, aki értetlenül állt az események előtt.
- Ember, mi a fene van ezzel a sráccal? - kérdezte döbbenten a lányt, aki lemondóan rázta a fejét, és csak ennyit felelt:
- Ha iszik, verekszik.
        Felállt, majd körülnézett, egyre nagyobb tömeg gyűlt köréjük, így inkább intett Ferinek, hogy segítse fel barátját, majd Leventét kézen ragadva, elindult egy nyugodt helyet keresni.
- Tudom, hogy nem te ütöttél először, és sajnálom. - állt meg egy hatalmas fenyő alatt, és tekintetét a földre szegezve mondta. - Szólnom kellett volna, hogy ha bárkivel meglátnak, azt rendszerint összeverik. De ha ez megnyugtat a többieknek szimpatikus vagy, mert nem segítettek Tibinek. Ne haragudj. - csordult le egy könnycsepp a lány arcán, mert az ijedség, a szégyen és a harag most kezdett kiütni rajt.
        Levente a lány álla alá nyúlt, majd úgy fordította az arcát, hogy lássa a szemét. Nem értette saját magát sem, mert mindig elveszett ezekben a kék szemekben, de mazochista módón újra és újra vágyott utánuk.
- Nem a te hibád. - suttogta, de ekkor már ajkai a lányét súrolták.