Anna rosszul aludt. Még alig múlt el fél 8, mikor ő már az ágyon ülve az ablak alatt elhaladó forgalmat nézte.
        Figyelte, ahogy a reggeli napsugarak egyre feljebb kúsznak a szoba falán, és magába nyugtázat, nappali fényben sokkal barátságosabb ez a hely, mint az este volt. Mivel egész éjjel Leventével álmodott, így csak még rosszabb kedve lett. Belesápadt a gondolatba, hogy még két nap vissza van.
- Ugyan, ezt már fél lábbal is kibírom. - gondolta végül. - El sem mozdulok Mikiék mellől, így nem lesz alkalma hozzám szólni, én meg nem fogom keresni. - gondolta végül diadalittasan.
        Csaknem egy órán keresztül tervezgette a mai napot, majd fél 9 körül erőt vett magán, ásított egy hatalmasat, majd ismét a tőle megszokott lendülettel ugrott ki az ágyból.

        20 perc múlva lezuhanyozva, megfésülködve, felöltözve a sporttáskájával a kezében haladt a recepció felé. Arcába ismét visszatért a szín, már nyoma sem volt rajt a kialvatlanságnak.
        Mikor kilépett az ajtón, megnyomta a riasztó gombját, bedobta cuccát a hátsó ülésre, majd beült a kormány elé. Halvány mosoly kíséretében zenét kapcsolt, és a város felé vette az irányt.

        Megrohamozta azt a gyorséttermet, ahol előző nap ebédeltek, majd 5 személyre reggelit vásárolt. Ezután beletaposott a gázba, és 10 perc múlva már az elkerülőn hajtott a park felé.
        Mikor kiért, örömmel látta, hogy új verdák is érkeztek, a tömeg újult erővel hömpölygött az autók között, és százfelől, száz különböző zene szólt. Egy-egy autó mellett több 10-es csoportokba verődve álltak az emberek.
        Anna ezért is szerette jobban a többnapos rendezvényeket, mivel itt az embereknek volt idejük megismerni egymást egy-egy verseny, közös szurkolás, éjszakai ivászat, vagy épp egy jó kis bunyó alkalmával.
        A lány ismét nagy gázfröccsökkel tört utat magának az úton lézengő idegenek között, majd betolatott helyére. Mikor kiszállt látta, hogy Miki és Tibi vidáman mosolyogva indul felé, míg Feri és Pisti másnaposan, laposakat pislogva közelednek. Csípőre tette a kezét, kedvesen megdorgálta részeges barátait, majd a kezükbe nyomott egy-egy papírtálcát, rajta a még mindig langyos reggelivel, és egy termosz kávéval.
        Miki, mivel látta, hogy a lány ismét a régi, nem tette szóvá a tegnap estét. A fák alatt, nem messze az autóktól leterítettek egy plédet. Mind az öten rátelepedtek, és az éjszakai élmények ecsetelgetése közben megreggeliztek.
        Mikor már csak Miki nem mesélt semmi, Anna összehúzta szemeit, és egy gonosz, önelégült mosoly kíséretében megkérdezte:
- Na és azzal a csinos szőkével mi van? - kérdezte, látta, hogy erre a fiú csak elvörösödik, és kajánul vigyorog - hátravetette fejét, és teli tüdőből nevetni kezdett.
        Csodaszép volt, és vidám. Tibi szíve már megint nagyot dobbant, mint mindig, ha a lányt mosolyogni látta. Miki viszont csak ennyit felelt.
- Annuskám, ha te azt tudnád... - majd ő is nevetésben tört ki, mikor a lány a megszólítás miatt egy hatalmasat bokszolt a vállába. Kiszekálódták magukat, és elindultak körülnézni az újonnan érkezettek között. Így telt a délelőtt.
        Ebédelni az egyik sörsátorba ültek be, most nem mentek be a városba. Fél kettő felé pedig egy idegen hang szólt a hatalmas hangfalakból.
-J ól van emberek. Még fél órátok van a várva várt drift bemutatóig. Lassan kezdhettek kisétálni a pályára, mivel a show-tunerek is megérkeznek lassan.
        Mikiék ž kettőkor találkoztak az autóknál, lezárták őket, majd lassan a pálya felé indultak. Amikor már páran a bemelegítő köröket nyomták, Anna a háta mögül egy ismerős hangot hallott. A Skyline tört utat magának a pálya felé.
        Mikor meglátta az autót, majdnem nyitva felejtette a száját. Mivel ő és fiúk VW-Audi fanatikusok voltak, így más autókat is megnéztek ugyan, de számukra ezek a márkák jelentették a tökéletességet.
        Most viszont el kellett ismernie, hogy ez az autó nem utolsó, ahhoz képest, hogy Nissan. Ugyan már többször látta Levente autóját, de a gazdája valahogy mindig elvonta róla a figyelmét. De most sikerült jobban szemügyre vennie.
        Az optikai tuning a Halálosabb iramban Skyline-jának tökéletes másolata volt. Az ezüstmetál kaszni, a kék neon, a kék matrica. Még a show-elemként beépített füstgép is stimmelt.
        Aztán a srác félreállt, felnyitotta a carbon motorházfedelet. Mivel Mikiék megindultak a kocsi felé, Anna nem tehetett mást, mint követte őket. Azonban mikor meglátta a motort, már semmi másra nem gondolt, csak halkan elkezdte sorolni az adatait.
- 2600cc, 6 hengeres, 24 szelepes, hengerenkénti nitrobefecskendezéssel, 320 LE, 4,7 másodperc alatt van 100-on. Figyeld az intercooler-t - lökte meg Miki-t, majd elkezdte körbejárni. - Sperr, Elektronikusan zárható differenciálmű, keményebb lengéscsillapítók, hátsó kerékmeghajtás, elől-hátul hűtött Bremo féktárcsák...- Itt elakadt, mert látta, hogy minden szem rászegeződik.
        Miki csak magában mosolygott, majd átvette a szót a lánytól, aki zavarában hátralépett, és a földet kezdte bámulni.
        Aztán egyszer csak azt érezte, hogy egy kéz erősen tartja a karját, és a tömegből kifelé vezeti. Mire észbe kapott, már a pálya mellett, egy fának háttal állt, szemben Leventével, akinek a szeme dühös villámokat szórt.
- Engedj el. - mondta, most már ő is mérgesen, majd kirántotta kezét a férfi szorításából, aki csak összeszorított fogakkal, felvont szemöldökkel állta a lány jeges, kék tekintetét.
- Miért hagytál ott? - kérdezte negédesen.
- Mert nekem úgy tetszett. - felelte a lány kipirulva a dühtől.
        Mikor Levente meglátta a lány szemében a hideg szikrákat, rájött, túl messzire ment. Minden dühe elszállt, átadva helyét a lány iránti csodálatnak. Még egyszer megkérdezte, de most halkan és gyengéden:
- Miért hagytál ott? Tudom, hogy te is akartad. Láttam a szemedben.
- Az lehet, de ha... - megszólalt a mikrofon, hogy a Skyline-ok induljanak a pályára.
        A fiú egy pillanatra a hang felé fordította fejét, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, kézen fogta a lányt, és elindult vele vissza a pályára. Anna először próbálta kihúzni kezét, de Levente olyan erősen tartotta, hogy végül feladta.
        A férfi kinyitotta a jobb első ajtót a lánynak, aki dühösen bevágódott az autóba, mivel nem akart botrányt.
A srác megkerülte az autót és beült Anna mellé.

        Indított, majd mikor megkapta a jelet az indulásra, a lány felé fordult, és egy vidám mosoly kíséretében megkérdezte:
- Indulhatunk, szépségem?