9. rész
Ahogy visszaért a parkba, betolatott eredeti helyére, kezeit egymásra tette a kormányon, majd ráhajtotta fejét. Hosszú percekig hallgatta így a kintről beszűrődő zajokat, mikor már úgy érezte, egy kicsit sikerül összeszednie magát, a többiek keresésére indult. Már teljesen besötétedett. A telihold ezüstösen csillogott az égen. Körülötte ezernyi csillag ontotta fényét.
A fehér fény megcsillant a lány fekete haján. Bőre alabástromként csillant a különös fényben, melyet körülötte még több száz metál kaszni vert vissza, ahogy elsétált mellettük.
A távolban üvöltő zene, akár egy éles kés hasította meg az éjszaka csendjét.
Annánk eszébe jutott, hogy este bulit rendeznek a szabadba. Csak remélni tudta, hogy a rengeteg ember közt megtalálja Tibiéket. Több mint 20 percig bolyongott a tömegben, mikor egy fa mellett megpillantotta Mikit, aki egy üveg sörrel a kezében, épp egy csinos szőkét fűzött. - Miki! - szólt halkan, majd a lány felé fordult - Kölcsön kérhetném egy percre? - kérdezte. Erre a szőke lány csak bólintott. Anna karon ragadta a fiút, majd arrébb vonta. Mély levegőt vett, és így szólt: - Én bemegyek a városba, kiveszek egy szobát, lezuhanyozom, és kialszom magam holnapra. Reggel úgy 9 felé itt leszek. A telefonom nem kapcsolom ki, ha kellek, csörgess. - hadarta, majd mikor meg akart fordulni, a fiú utána szólt:
- Anna! - a lány visszafordult - Ha bánt valami... Tudod! Erre Anna nem szólt semmit, csak szomorúan megrázta a fejét, és folytatta útját. Beült az Audi-ba, és szép lassan elindult. Nem száguldott. Sorba előzték meg az autók az úton, de nem érdekelte. Gondolataiba merült, melyekből egy kék fény villogása ébresztette fel. A visszapillantóba nézett, és meglátott egy járőr kocsit maga mögött. Egy kicsit meglepődött, de különösebben nem érdekelte. Kitette az indexet jobbra, lelassított majd lehúzódott az útról. Lehúzta a bal első ablakot, majd mikor egy fiatal egyenruhás megállt, és lehajolt, előre odaköszönt: - Jó estét, miben segíthetek? - kérdezte, miközben ellenállhatatlan mosolyt erőltetett ajkaira. - Vezetői engedélyt, forgalmit és a biztosítási csekket kérném. - mondta a férfi némileg meglepetten, mivel egy nő vezette ezt az autót. Anna benyúlt a kesztyűtartóba, matatott pár percig, majd előhorgászta a kért papírokat. - Még valamit? - kérdezte ismét. - Kérem, nyissa ki a motorházfedelet és a csomagtartót. A lány szép lassan kiszállt, előresétált, megtette, amire kérték, és hozzátette: - Nyugodtan ellenőrizheti a motorszámot. Még az új törvény bevezetése előtt lett kicserélve, teljesen legális.
Anna figyelte, ahogy ellenőrzi az alvázszámot, de a motorszámot nem. Aztán mikor a csomagtartóban sem találtak semmit, "további jó utat" kívántak, és útjára bocsátották a lányt. Anna visszaült, némileg jobb kedvre derülve. Zenét kapcsolt, aztán odalépett Killmoto-nak. A legközelebbi hotelnél megállt. Kivette utazótáskáját a hátsó ülésről, bement, a recepciónál foglalt egy szobát, és felsétált az emeletre. A 43-as szobát kapta. Nem volt egy luxuslakosztály, de a célnak tökéletesen megfelelt. A szoba nem volt nagyobb 16 négyzetméternél. Az ajtóval szemközti falon egy hatalmas ablak nézett a főútra. A falak halványnarancs színben virítottak. A berendezése mindössze egy keskeny ágyból, két fotelből és egy íróasztalból állt, ami az ablak előtt árválkodott. A lány lenézett a piros szőnyegre, majd halványan elmosolyodott.
Ledobta a táskáját az egyik fotelbe, elővarázsolt belőle egy fekete franciabugyit, egy ugyan csak fekete trikót, tusfürdőt, fogkefét, fogkrémet, majd elindult a fürdőszoba felé. Mikor belépett a zuhany alá, olyan forró vizet engedett, hogy úgy érezte, a bőrének csapódó vízsugarak, akár egy tű, szúrnak. Mire kilépett a fürdőből, szinte újjászületett. Lekapcsolta a villanyt, és bemászott az ágyba, majd a takarót felhúzta az álláig. De valahányszor lecsukta a szemeit, mindig maga előtt látta Leventét. Már hajnali 2 is elmúlott, mire azt hitte, sikerült meggyőznie magát arról, hogy csak lelkiismeret furdalása van, és egyáltalán nem bánja, hogy faképnél hagyta a fiút. Sőt, még azt is megpróbálta bemagyaráznia magának, hogy egyáltalán semmit, de semmit nem jelentett a srác számára.
Elaludt. Ellenben reggel, mikor arra ébredt, hogy Leventével álmodott, rájött, minden próbálkozása hasztalan volt.
Levente még sokáig állt ott egy helyben. Már teljesen sötét volt, de még mindig azon gondolkodott, mit érthetett félre, mit csinálhatott rosszul. Ez a lány teljesen megbabonázta. De miért? Hogyan? Nem értette, csak azt, hogy ezt, muszáj lesz megmagyaráznia. - Engem nem szoktak csak úgy faképnél hagyni. - morogta maga elé, miközben elindult a Nissan felé.
Hozzászokott, hogy mindig megkapta azt, akit akart. Nem kellett könyörögnie még senkinek, hogy bújjon ágyba vele. Igaz, eddig még nem találkozott olyan lánnyal, akinek viszont szívesen könyörgött volna.
Nem értette Annát. Gyönyörű, okos és bátor. De egy egyszerű csóktól így megrémül? Sehogy sem fért a fejébe ez az egész. Legfőképp az nem, hogy miért nem rántja meg a vállát, és nem mondja azt, ha nem hát nem.
Végig a lány körül forogtak a gondolatai. Még akkor is, mikor leparkolt a park mögött. Meglepődött, amikor meglátta, a lány Audi-ja nem áll a helyén.
- Vajon hová mehetett? - gondolta.
Ahogy kiszállt a Skyline-ból. A hűvös, éjszakai szellő megborzolta kócos, szőke haját, ami hátul a válláig ért, elől pedig épp hogy nem lógott hatalmas, zöld szemei elé.
A Hold fénye oldalról megvilágította férfias arcélét, kiemelte, halványan derengő, minimálisra hagyott körszakállát. Most egyáltalán nem vágyott a tömegre. Odament egyik haverjához, Petihez, és odamorogta neki: - Elfáradtam. Elhúzok. Reggel majd jövök. Te vezeted holnap a műsort? - Igen. - felelte az alacsony, izmos srác. - Ha kell valami, szólj. - mondta levente, majd kezet fogtak, és ő eltűnt. De mivel még egyáltalán nem volt fáradt. Így kiment a pályára, és gyakorolt egy kicsit a másnapi drift-show-ra. Aztán úgy érezte egy kicsit sikerült levezetnie a feszültséget, és elindult Füred felé. Mikor már a nyaralója előtt állt, kiszállt, és egy hatalmasat rúgott a bal első felniről, jócskán lekoptatott gumiba.
|