Annáék egymás mellé gördültek be. Amint megálltak, a lány kinyitotta az ajtót, majd kitette bal lábát, melyen egy fekete bőrsaru madzagjai tekeregtek a térdéig. Lassan kiszállt, majd körbenézett.

        Az ideiglenesen kinevezett parkoló, tele volt különféle színű, formájú, hangú, márkájú és gazdájú autókkal. Egy másik világba cseppentek, ahol nem csak ők néztek körül.
        Ahogy megérkeztek, minden szem rájuk szegeződött. Nem mindennapi látványt nyújtottak így együtt. Ők azonban nem zavartatták magukat. Megkerülték autóikat, felnyitották a motorházfedeleket, majd mind az 5-en összeverődtek az A4-es és a Passat között. Mikor Miki lehívta az Audi-ba szerelt computerről a találkozó programját, már csak rá figyeltek.
        Csak az A4-esbe volt számítógép, mivel ez volt az egyetlen benzines autó közöttük, amibe nitro is volt. Ez sokszor jól jött, mert segítette a benzin égését, így növelve a teljesítményt. A két, NOS feliratú tartály a hátsó ülések alá volt beszerelve. Ha manuális lett volna, egy alkalommal az egész tartályt betolta volna a blokkba, így számítógépeset szereztek bele. Elég nehéz volt hozzájutni, az áráról nem is beszélve, de ez annyival jobb volt a kézinél, hogy ha előre beállították, csak annyi dinitrogén-oxidot fecskendezett a légtorokba, amennyit beprogramoztak. Így gazdaságosabb és biztonságosabb volt, mivel a gép jelezte, ha bármi gond lépett fel az autóval.
        Ezek az autók magyar mércével mérve, a legkülönbek közé tartoztak. Persze ezek a kocsik rengeteg pénzt emésztettek fel, a külföldi, illetve egyedi alkatrészek, fényezések stb. miatt.

        Ahogy ott álltak autóik között, büszkén, vidáman, egyre többen gyűltek köréjük. Mikor Tibi észrevette, hogy egyre gyűlik a nép, odasúgta Ferinek:
- Nyissuk már ki a csomagtartókat is!
Mindenki kinyitotta a sajátját.
        Anna A3-asában egy 1000 W-os Rockford Punch erősítő és kondenzátor volt JVC fejegységgel, DLS mélyládákkal. Mac Audio hangszórók helyezkedtek el az ajtókárpitokban, kalaptartóban.  Mindegyik fekete és bordó árnyalatokban.
        Mikor két srác komolyabban szemügyre próbálta venni a sötétített ablakon keresztül a műszerfalat és a belsőt, odament, kinyitotta az első ajtókat.
        A srácok egy 32cm-es Raid sportkormányt, néhány piros gombot (amiről nem nagyon tudták, hogy mire valók), Audiostyle amper-, turbónyomás- és voltmérőket a műszerfalon, krómozott váltógombot, egy JVC DVD lejátszót, a hozzá tartozó képernyőket a műszerfalon, és a két hátsó fejtámlába süllyesztve és a sparco kagylóüléseket láthatták.

Ahogy jobban körüljárták, belenéztek az elejében. Egy Twister sportlégszűrővel, Koni lengéscsillapítókkal, és különféle érdekességekkel találkozhattak, mint az M3-as indexes sporttükör, Car line CM 9,5*18-as felnik.
        Rengetegen, már csak a festése miatt járták körbe, ami a hozzá nem értők számára is érdekességszámba ment. Sokan nem hitték el, hogy a fekete, ugye eredeti metálfényre, csak egy sima, falusi műhelybe készítették a mintát.
        Mindenki megcsodálta, és mindenki a tulajt kereste. Anna végig az oldalának támaszkodva hallgatta, hogy dicsérik, csodálják Killmotot. Persze, ezt a nevet nem nagyon emlegette mások előtt, mert félt, hogy kinevetik érte. Többen nem akarták elhinni, hogy Anna a gazdája, de ha valaki kinevette, a fiúk egyből ott teremtek, és felvilágosították az idegeneket.
        Egyre több és több autó érkezett. És egyre több és több ember állta körbe autóikat. Miki már alig tudott mozdulni a kicsi parkba összegyűlt tömegtől, de beült az A4-esbe és bekapcsolta a zenét, így elől, hátul azonnal üvölteni kezdett Nickelback.
„I, I'm driving black on black. She's got my licence back...”
Az ilyen találkozókon teljesen természetes volt, hogy minden második autóban más-más zene üvölt.
Az A4-esbe egy Blaupunkt erősítő, Kenwood mélynyomó, és Car Audio hangszórók a műszerfalba, kalaptartón, ajtókárpitokba erősítette a hangokat. Kenwood DVD lejátszó, képernyők a csomagtérbe. Elől a két ülés között pedig egy Dell laptop volt összecsukva. Az A4-es belsejét pedig fekete és piros színek uralták. Épp ahogy a piros-fekete Wiechers bukócsövet.
- Hé, Anna! Kezdődik a felvonulás, lassan készülni kéne. - szólt Tibi a lánynak.
- Mit kell erre készülni, tedd be a segged a fűthető-hűthető Recaro bőrülésedbe, aztán hajts! - mondta nevetve a lány. Erre már megint sokan felé fordultak.
- Jól van fiúk, további nézelődés, majd ha kiértünk, ennyi idő alatt, úgysincs elég időtök mindent alaposan szemügyre venni. - szólt oda azoknak, akik Killmoto-t nézegették. Jókedvűen lecsukta a csomagtartót, majd megkerülte az autót és leengedte a motorházfedelet is. Többen odaszóltak a tömegből:
- Így igaz, még téged sem tudtunk alaposan szemügyre venni.
Erre a lány még csak meg sem fordult, csak hátramutatta középső ujját.
Egy zenestúdióvá alakított Transporterre valaki egy mikrofont kötött, majd ezt mondták:
- Jól van gyerekek, indul a kamion! Induljatok utána, abban a sorrendben, ahogy parkoltok. A későn érkezők induljanak előre. Kívülről bontsuk a kört. Nyomjátok a dudákat, de vigyázzatok, mert már itt a mi kis kíséretünk, ezek a csodálatos, kék-fehér Octaviak, amiknek az oldalára valami olyasmi van festve, hogy Police!  Kint találkozunk. - ezzel elhallgatott.
        Mindenki beült saját autójába. Persze tudták, hogy ez a közel 2-300 autó még mindig nem az összes. Vannak, akik nem jönnek el a felvonulásra, hanem egyenesen a programok helyszínére mennek. Most Annáék valahol a felvonulás közepe táján lehettek, közülük pedig, Tibi ment elől. A Corrado-ba vidáman forgatta a Momo race sportkormányt, magában pedig elképzelte az új Azev 8*17-es felnik mozgását. Arra gondolt, érdemes volt megvenni az új Bilstein lengéscsillapítókat. A stabilizátor cseréről nem is beszélve.
        Tibi egy szőke hajú, zöld szemű, arányos testalkatú 27 éves srác volt. Örült ennek a kis kiruccanásnak, mivel a barátnője, Ági épp most szakított vele, és így egy kicsit könnyebb volt nem rá gondolni. Nem mintha szerelmes lett volna a lányba, de a büszkségét súlyosan érintette.      Előtte egy gyönyörű S8-as Audi simult az útra. Igaz, csupán optikai tuningot kapott, mert a sofőrje szerint a motorja így tökéletes. Tibi mosolygott egyet magában, mivel az ő felfogásuk szerint nincs olyan alkatrész, amit ne lehetne jobbra, modernebbre ill. nagyobbra cserélni.
Tavaly ilyenkor Anna még itt ült mellette, és azon izgult, hogy csak a KRESZ vizsgán legyen túl, az A3-as pedig még igen kezdetleges állapotban volt. Mindannyian tudták, bár soha nem hangoztatták, hogy Anna sokat segített nekik anyagilag. Megtehette, mivel a szüleinek divatáruház láncuk volt országszerte. Így ugyan elég keveset voltak otthon, de ha nem is mindenben, de pénzügyileg segítették lányukat. Erről ugyan nagyon keveset beszéltek, de ha Annának bármire szüksége volt, hozzájuk fordult. Ugyanígy ők is.
        Tibi, Pisti és Feri is Mikinél ismerte meg ezt a gyönyörű, életvidám lányt. Ugyan még csak 11 éves volt, mikor már minden szabadidejét a műhelybe töltötte unokabátyjánál, aki először nem vette őt komolyan. Aztán megtanította hegeszteni, flexel bánni, egy motor kivételének menetére, stb... Közben pedig szép lassan nő lett belőle, aki nincs tudatában vonzerejének, értékeinek és különlegességének.
Tibi még mindig emlékezett arra, mikor együtt mentek megvenni a Corrado-ba az új Acoustic Research hangfelszerelést. Mikiék voltak a második családja, és ez a 6. találkozó, amire úgy jönnek, hogy már Killmoto is itt van. A visszapillantóba meglátta Feri Golfját. Az Angel Eyes fényszórók most is égtek, függetlenül attól, hogy fényes nappal volt.
Szóltak a dudák, a zene üvöltött néhány autóba, elől a kamion hol gyorsított, hol lassított. Játszott az utána tóduló konvojjal.

        És élvezték. Hihetetlenül, már-már betegesen élvezték ezt a lehetetlen helyzetet. Hogy fenntartották a forgalmat, és tulajdonképp egy új közösségbe csöppentek, ami nem kérdezi, honnan jöttél, mit dolgozol, mit tanulsz, boldog vagy-e vagy sem? Csak téged és az autódat nézik. Ebből mindent kitalálnak, ami őket érdekli. Így erre a néhány napra vidámságot, örömet és versenyt visznek egymás életében.
        Ahogy kiértek a hatalmas, füves térre a várostól 3km-re, mindenki keresett magának parkolót, leállították a motorokat, és mikor kiszálltak, körül nézetek, utasításokat osztogatva ismét megszólalt a hang a mikrofonba.