- Miki, hol a francba vagy már? Miért nem tankoltál tegnap? - toporzékolt Anna az autók mellett. Már mindannyian ott parkoltak a bolt előtti beton udvaron, a műhellyel szemben, mikor Miki még visszaszaladt egy kanna gázolajért.
- Hát ez meg mit bámul? - kérdezte meglepetten Anna Pistitől, mikor egy kamion elhúzott a központon, sofőrje pedig majd kiesett a fülkéből úgy bámulta a lányt.         
- Hát én nem is tudom! - felelte a fiú negédesen.
Miután ő is végigmérte a lányt, rájött, nem ítélheti el azt a szerencsétlen flótást a kamionba, mivel ha valaki nem néz meg egy ilyen lányt, annak már régen rossz.
        Anna egy fekete bikini-felsőben, egy a tegnapihoz hasonló hosszúságú farmerben volt, ujjait beleakasztotta a "nadrág" övtartójába, így kilátszottak medencecsontjai. Haját szabadon hagyva, szemében dühös szikrákkal, kipirulva toporzékolt mesterműve, Killmoto előtt.

        A nevet ő maga adta az Audi-nak, miután egy heti küszködés után az új motorral és két turbóval gördült ki a műhelyből. Gyilkos motor.
Bár a gyilkos szót, most inkább lehetett volna használni gazdájára, aki egyáltalán nem nőis léptekkel indult meg Miki után. A lány, ahogy átért az úton, pont szembe találta magát a fiúval, aki nevetségesen volt felöltözve. Amint meglátta, haragja egyből elpárolgott, és valami fergeteges nevetésben tört ki.
 - Anna jól vagy? - kérdezte értetlenül a srác.
- Néztél ma már tükörbe? - csak ennyit tudott kinyögni, miközben fuldokolt a nevetéstől. Miki egy rövid, póló anyagból készült kockás nadrágot viselt, egy bordó pólóval. A lábán egy fekete papucs, amibe a nagylábujját külön kellett belepréselnie.
- Figyelj, amíg megtankolok, menj be, keress egy levágott szárú farmert, egy fekete vagy egy Audis pólót, és egy sportcipőt. Aztán mehetünk. Csak siess, könyörgöm. – mondta, és hangjából hallani lehetett az elkeseredett tehetetlenséget.
- Jól van, na, csak kíváncsi voltam, hogy tetszik? - kacsintott a lányra.
        Miután Miki átöltözött, Annáék megtankoltak, mindenki bepakolt a kocsijába.

Mielőtt beültek volna, megbeszélték, hogy ki megy elől, hátul, stb…
        Mikor mindenki elfoglalta helyét, sorba bőgtek fel a motorok. A különleges doboktól, a nagy alapjárattól, sportlégszűrőktől és a nagy gázfröccsök morajától zengett az utca. Elsőnek Anna lőtt ki. Kinyomta a kuplungot, sebességbe kapcsolt, majd rátette lábát a gázpedálra, miközben a kuplungot lassabban engedte ki a kelleténél, így egy kicsit kapartatott. Mielőtt elindult volna, még érezte az égett gumi szagát. Istenem, hogy imádta, mikor ezt érezte. Minden mozdulata, és minden hang a szabadság ígéretével kecsegtette.
        Fekete Audi-ja, fekete üvegeivel, magas, hátrafelé nyújtott fékszárnyával, hátsó kristálylámpákkal, elöl xenon fényszórókkal, alacsony spoiler-jeivel, átalakított küszöbjeivel és szélesített sárvédőivel, mély, erőteljes hangjával tekintélyparancsoló látványt nyújtott, amint végighaladt a főutcán.
        A motorházfedélen, mely alatt egy 2.9-es TDI 8 hengeres 5 literes moci dorombolt, egy metál bordóval festett sellő nyújtózkodott a sziklákon a hold fényében. Az első sárvédőkön folytatódott a kép, vagyis egy kastély romjai voltak kivehetők, amíg teljesen egybe nem olvadt a fekete ajtókkal.  Az egészet Anna legjobb barátnője, Lilla festette. A lány először nagyon félt, hogy nem lesz olyan, mint a rajzon, mivel az csak egy szénrajz volt, de most ugyanolyan földöntúli nyugalmat, és erőt sugárzott, akár a képen, és a sötét bordóval is könnyen elhatárolhatók lettek az alakok, árnyékok.
Igaz, mielőtt ráfújta volna az autóra, Lili egy másik lemezen, már gyakorlásképp megfestette előre.
        Maga a tökély (lenne, ha a vezető oldali sötét üveg miatt, nem büntethetnék meg  a rendőrök bármikor, de ennyit igazán megért).
        Mikor elérte a 120-at tovább nem nyomta, mivel a többieket is meg akarta várni. Megnyomta a napfénytető melletti gombot, amitől az félig hátrahúzódott, majd lenyúlt a DVD lejátszóhoz. Miközben azon gondolkodott, hogy valami jó filmet vagy zenét hallgasson-e, belenézett a visszapillantóba.
        Mögötte Miki jött A4-esével. Ahogy a napsugarak megcsillantak a tűzpiros karosszérián, az ezernyi apró fénysávban verte vissza őket. Még a tükörből is el lehetett olvasni a hatalmas sparco feliratot a carbon motorházfedélen. Bixenon fényszórói egy pillanatra megvillantak, mikor nem került ki egy kisebb gödröt.
        Anna elmosolyodott, ahogy látta unokatestvére mozgó ajkait, és fel-le ingadozó fejét. Zenét hallgat, miközben egyik kezét a piros-fekete sportkormányon, másikat pedig a váltón tartva az útra, már csak megszokásból figyel a sparco kagylóülésekből.  A lány jól ismerte ezeket, a mozdulatokat, családi hagyomány. A fiú apja, Jani, Anna anyukájának öccse, szintén így vezetett, miközben zenét hallgatott.

        Miki nem csak az unokabátyja volt, hanem a legjobb barátja is. A sötét, göndör hajú, zöld szemű, magas, örökké vidám fiú mindig jókedvre derítette a lányt, már egész kicsi koruk óta. Nagyon sok mindent köszönhetett a srácnak, aki alig 6 évvel volt idősebb nála.
Ő nem nevette ki a lányt, mikor beállított egy teljesen alap fekete A3-assal, amit ajándékba kapott, és előadta elképzeléseit. Segített neki. Mindenben. Ott volt az első próbálkozásoknál, mikor az új TDI motort kellett beemelni, akkor, mikor Anna rámondta a kasznira, "Tökéletes! Álmaim autója, valóság lett", és könnycseppek csillogtak gyönyörű szemeiben.
        Miki sajnos nagyon jól tudta, hogy Anna egyáltalán nem veszi észre, hogy milyen gyönyörű, mindenkire mosolyog, olyanokra is, akikre meglátása szerint nem kéne. De ha ezt elmondaná a lánynak, az csak értetlenül pislogna, majd kinevetné, hogy képzelődik. Így inkább csendben próbált vigyázni rá.
        Miután a lány úgy döntött, inkább a zenét választja, és olyan magasra csavarta a hangerőt, hogy már a mellkasán érezte a basszust, rálépett a gázra. Kiértek a főútra. Nagyon jól tudta, hogy bármikor megbüntethetik, de olyan kicsi volt a forgalom, és annyira egyenes az út, hogy nem bírta megállni. A biztonság kedvéért azonban úgy döntött, mikor eléri a 180-at, visszaáll majd.
Úgy félúton lehettek, mikor megszólalt Anna telefonja, aki csak később vette észre, hogy világít a kijelző.
- Anna, állj félre valahol.
- Miért? Minek? Hm? Nem hallom, várj. - lehalkította a zenét.
- Minek? Ó, hogy kötnétek csomót a...- mielőtt kinyomta volna, még hallotta, ahogy Feri kineveti.
        A következő kanyar után kitette az indexet, hagyta kigurulni, majd félreállt. Mögötte sorba parkolt le Miki, majd Pisti a Passat-tal. A VW-ben is üvöltött, a zene, akárcsak a lányéban. A gyöngyházmetál autó ezer, különféle színben ragyogott a napsütésben. Csak fekete fékszárnya, fekete tükre, és a fekete VW-AUDI Fanatic club felirat képezett sötét szigetet a fényárban. Az eleje súrolta a füvet, ahogy orral előre a nemrég vágott fűbe állt. Mostanában pedig nagyon ügyelt arra, hova áll, mert a múltkor feltolatott egy bejáróra, és elakasztotta az olajteknőt, utána a Passat orrba-szájba okádta magából az fekete nedűt.
        Feri úgy kicentizte, hogy kb. 10 cm-re sikerült megállnia a Passat mellett. Ő is kiszállt, majd az Audik felé indult. Megszokásból nyomta meg a riasztó gombját, pedig csak úgy 4 méterre ment el a Golf mellől, ami élénknarancs árnyalatba szórta színeit. Hatalmas, aranyozott felnijén, melegen csillantak a napsugarak.
        Tőle úgy fél méterre állt Tibi a Corrado-val. Az autó színe pont illet királykék farmerjéhez, igaz, az nem volt metálos. A Corrado fényezése, olyan volt, mintha ráfagyott volna a festék. Mintha apró jégvirágok borítanák az egész kasztnit. Matt felnijei hidegséget árasztottak.
        Anna kiszállt Audi-jából, kinyújtóztatta lábait, megigazította 4 pontos biztonsági övét a kagylóülésben, majd miután ezt kiabálta a fiúknak visszamászott:
- He, gyerünk már, na! Már elmúlt 8. Senkit nem fogok megvárni. – tette hozzá diadalmas mosollyal az arcán, mivel tudta, így a srácok tényleg sietni fognak.
        Így is lett, 5 perc múlva már ismét úton voltak. Anna kifogott egy élőállat szállító kamiont, de úgy 100m után visszavágta 4-dikbe, majd kitette az indexet és olyan hirtelen előzött, hogy a kamionos egy pillanatra azt hitte, hallucinál, mert az előbb ez a valami még mögötte ment.

        Majd nem győzött pislogni, mikor még 4 ilyen "őrült" előzte meg 2 percen belül.
        Mikor beértek a városba, már minden felé a találkozó nyomait keresték. Átalakított autókat, őrült fazonokat és plakátokat. Láttak is, nem egyet. Mikor bekanyarodtak a főtérre, a templom előtti parkban valami hihetetlen látvány tárult eléjük.