Leszálltam a gépről. El voltam fáradva rendesen. Aztán alighogy lecibálgattam az utazótáskámat elém állt Elza. Várjunk csak…Elza?!
- Atyaég! Elza?
- Mint láthatod…
- De hát…hogyhogy itt?
- Tudod untam magam és gépre ültem. Dehogyis! Pillay, más nem jöhet Németországba csak te? Amúgy meg gondoltam megleplek, mert a múltkori futamon elég volt nem ott lennem veled és lám, máris kiestél…
- Ha-ha-ha, nagyon vicces. Jössz a szállodámba?
- Ha már így felajánlod…
- Holnap muszáj lesz elmennem valami ruhát venni.
- Csak nem megfeledkeztél a Schumacheres buliról?- kérdezte.
- Nem, most nem, de… - megtorpantam – Elza! Honnan tudsz te erről?
- Meg vagyok hívva!
- Jé, Elza, ez szuper! Miért nem mondtad hamarabb?
- Gondoltam kicsit szenvedtetlek…
Hotelben 102-104 –es szobáink voltak. Filmet nézni nagyon nem volt kedvem, így hát Elza lehuppant a kanapéra, én meg mellé telepedtem, és neteztünk.
- Mit nézzünk meg a világhálón?
- Nem is tudom. A VB-t. Én még nem tudom, hogy állsz.
- Oké.
- Lewis Hamilton – 44p
- Pilar Vanderfsott – 36p
- Frederic Gourday - 32p
- Robert Kubica – 21p
- Ó- mondta Elza – nem is tudtam, hogy az a majom vezet.
- Pedig igen. Remélhetőleg nem sokáig.
Reggel be kellett menjek a Home-ba.
- Pilar! De jó, hogy itt vagy. Lenne egy újítási tervünk. Kíváncsi vagyok a véleményedre. – mondta a csapatfőnököm, és az orrom alá dugott egy nagy halom papírt.
- Farkasfogas hátsó szárny. Na, milyen?
Délután aztán Elzával végigjártuk a butikokat. Ruhákat, mármint hétköznapokra, utálok venni, de ilyen koktélruhaszerűségek vásárlását már majdhogynem élvezem. Elza a lehető összes modellt felpróbálta. Egy se nagyon tetszett neki. Végül aztán rátalált „álmai ruhájára” egy citromsárga pánt nélküli koktélruha személyében.
- Te még semmit sem próbáltál fel – mondta – nem is tudtam, hogy ruhák terén ilyen nehéz eset vagy.
- Kösz – mondtam szemrehányóan – nem volt kedvem és kész. Inkább együnk valamit, majd utána megígérem, hogy te is röhöghetsz rajtam a próbafülke előtt.
- Jól hangzik – vigyorodott el.
Egy jó óra múlva már újra boltban voltunk. (volt, amikor azt mondtam én, hogy szeretek koktélruhát venni? Kizárt dolog.) Végül miután nem találtam semmi nekem tetszőt, ott is hagytuk az egészet.
Aztán felhívtam anyáékat.
- Szia, anya…
- Pilar? Már rég hívni akartalak. Nem az volt megbeszélve, hogy itteni idő szerint háromkor hívsz?!
- Miért, ottani idő szerint hány óra van?
- Negyed négy! Halálra aggódtam magam!
- El tudom képzelni- mondtam.
Másnap reggel Elza kiharcolta, hogy menjünk el újra a butikokba, hogy vegyünk nekem ruhát. Még a tegnapitól is kevesebb hangulatom volt hozzá. Elza azonban nem engedett.
- tyű – tapadt oda hirtelen az egyik ruhaszalon kirakatához – nézd azt a zöldet…
Ránéztem. Nekem nem jött be. Viszont a mellette lévő fekete…! Combközépig érő, mell alatt szabott, nyak mögött megkötős koktélruha.
- ejha! – mondtam.
- Szerintem az a zöld nagy rád. – vonta le a következtetést Elza.
- Lehet. Nem izgat – mondtam, és már mentem is befelé az üzletbe.
- Hé! – kiáltotta, majd utánam szaladt- akkor meg minek mondtad, hogy „ejha”?
- A feketére.
- Nekem az annyira nem tetszik. Tudod, emlékszem, mikor…
Kosármezben voltam. Kimentem a folyosóra. Giancharlo épp akkor jött felém. Rajta is kosármez volt.
- Szia, téged kerestelek… - mondta
- Aha, most akkor már mindenki itt van?
- Nem – felelte – Nico még hiányzik.
- Már itt van! – kiáltotta valaki mögöttünk. Megfordultunk. Nico volt az.
- Na végre – mondta Giancharlo – vedd át a mezed és indulhat a meccs.
- Van taktikánk? – kérdezte Nico
- Igen- mondtam
- Nem- mondta Giancharlo ugyanakkor. Majd hozzátette – van taktikánk, Pilar?
- Persze. –mondtam. – Nos, ha azt vesszük, hogy Robert a legmagasabb és… ki a legalacsonyabb?
Egymásra néztek:
- Te – vágták rá
- Köszi. 170 vagyok.
- Attól még te vagy a legalacsonyabb – mondta Nico. Giancharlo bólintott.
- Jó, oké, értem, szóval, ha én vagyok a legalacsonyabb, ebből kiindulva…
- Na, most mégegyszer – mondta egy tíz perc múlva Seb. Körülberül négyszer mondtam el a taktikai tervemet.
- Istenem, sírba visztek. Na oké, tehát utoljára mondom el…
A meccset elég nagy fölénnyel nyertük. Nem is csoda, Robert szinte fentről nézett le a palánkra…
AJÁNLOM AZ OLDALT
