36. rész

A hetek gyorsan teltek. Újra tudtam járni. Sokat küzdöttem érte, de sikerült. Az iskolába minden rendben s júniusba be is fejezem. Az egyik nagy múltú sportújság internetes oldalának szerkesztője már állást is kínált. Aminek nagyon örültem.

-Akkor utánunk repülsz?- kérdezte Kimi

-Szeretnék veled menni- ölelt át

-Ne aggódj, ez már csak egy rutin vizsgálat. Ha itt minden eredmény jó lesz, nem kell több kontrollra járnom

-Tudom, és hívj azonnal

Kimi felszállt a Magyarországra, tartó gépre Markkal együtt. Nekem, pedig indulnom kellett az orvoshoz.

-Mark egy fontos dolgot akarok tőled kérni- fordult a repülőn felé

-Mondjad- nézett fel az újságjából

-Meg akarom kérni Hanna kezét.

-Komolyan?- döbbent meg Mark

-Igen, de nem örülsz neki

-Jaj, dehogy nem- mosolyodott el- csak meglepődtem a rossz tapasztalataid után azt hittem, nem akarsz még egyszer megnősülni

-Sokáig ezen az állásponton voltam, de mióta találkoztam Hannával ez megváltozott

-Örülök, Hogy tervezted?

-Budapesten, gondoltam örülne neki

-Nagyon jó ötlet

Az út további részében Kimi felvázolta a terveit. Mark segített neki megszervezni.

Eközben Zürichben nagyon jó híreket kaptam az orvostól.

-Gratulálok teljesen meggyógyult

-De jó köszönöm- mosolyogtam. Nagyon boldog voltam.

Elbúcsúztam az orvostól. S már az ajtóban voltam mikor utánam szólt.

-A másik dologhoz is gratulálok

-Mihez?- néztem rá értetlenül

Az orvos papírokat nyomott a kezembe s bőszen magyarázott. Nem tudtam, mit érezzek. Végre kiszabadultam a rendelőből. A kocsimnál megálltam neki dőltem majd nem tudtam, hogy most sírjak vagy nevessek.

-Jól van?- jött oda hozzám a biztonsági őr

-Ja igen, köszönöm- zökkentet ki a saját kis világomból

Este indult a gépem. Így előtte volt még egy kis időm. Haza már nem volt kedvem menni így csak sétáltam a városban.

Eközben Budapesten Kimi a hivatalos sajtótájékoztatóra volt hivatalos. Mark a háttérben, pedig gondosan szervezte az estéjüket.

-Te készülj el, én megyek érte-, mondta Mark

Gyorsan visszavitte Kimit a szállodába majd indult is Ferihegyre. Szerencsére a gép nem késett.

-Hogy vagy?- támadta le rögtön Hannát

-Neked is szia- mondtam gúnyosan

-Okés, Szia, de mond márâ026- türelmetlenkedett

-Teljesen jól vagyok-, mondtam büszkén

Ezután nem sokat beszéltünk a szállodáig. Úgy terveztem, hogy holnap meglátogatom anyát meg a többieket. Plusz azon agyaltam, amit az orvos mondott. Mark, pedig az este minden mozzanatát gondolta át még egyszer.

-Most hova megyünk?- kérdeztem a liftben

-Nyugi, amúgy a tetőre

-Ne kérdezősködj már ennyit

-Jól van-, mondtam beletörődően, mert nagyon úgy láttam, hogy nem tudok meg semmit

Hirtelen megállt a lift. Kinyílt az ajtó. Semmit nem láttam, mert sötét volt.

-Menj- lökdösött ki Mark

-Hová?- néztem rá kérdőn

-Csak kövesd a fényeket- majd bezáródott a lift ajtó s Mark eltűnt

Ez bolond gondoltam magamba. Hulla fáradt vagyok. Kimivel is beszélnem kéne, erre felhozz ide, itt hagy, s mint valami kincskeresőnek csak annyit mond, kövessem a fényeket. De még is milyen fényeket mikor tök sötét van.

Gondoltam kicsit körbe nézek így elindultam mikor megtettem pár lépést, apró gyertyákat láttam. Követtem őket. Egyre jobban kezdett érdekelni mi történik itt.

Ahogy mentem a gyertyák után egyszer csak egy nagy teret láttam, ami tele volt rakva gyertyával. Gyönyörű volt. A korlátnál, pedig Kimi állt.

-Szia- köszöntem neki bátortalanul, ami rám nem igazán jellemző

-Szia, gyere-, nyújtotta felém a kezét majd a korláthoz vezetett