32. rész

Kimi otthagyott minket, hogy nyugodtan beszélgessünk, bár azért halló távolságon belül maradt.

-Ha te is le akarsz idiótázni, ne fáradj-, mondtam

-Ne kérlek, várjatok- szólt utánunk

-Tessék?- fordultam vissza

-Szeretnék Hamilton nevében elnézést kérni tőled

-Ezért nem neked kell, de nem haragszom rá igazából, nem érdekel, mit mond

-Örülök, hogy nincs benned bosszú

-Nincs, elintézte ő magának, ugyan olyan leszek vele, mint eddig. Közömbös.

-Csak ezt szerettem volna â013 indult el

-Ron, viszont lenne egy kérésem

-Lewis nem érdekel, de az apjával csinálj valamit, mert őt nem vagyok köteles elviselni

-Miről beszélsz?

-Nem dicsekedett vele- kérdeztem gúnyosan

-Mivel?- kérdezte érdeklődve

-Elkapott a boxutcába s ő is felvázolta, hogy mekkora egy idióta vagyok, s, hogy Kimi mekkora szerencsétlen és, hogy csak mellette szerepelek.

-Erről nem tudtam, de ígérem el, fogok vele beszélgetni

-Nincs mit, mert bár az egy dolog, hogy Kimi átment a Ferrarihoz, de attól nem beszélhet így róla. S te se tettél semmi olyat.

A beszélgetés befejeztével tényleg elváltak az útjaink. Kiminek azért jól estek Ron szavai. A reptérre érve egy kicsit várnunk kellett. Az út nagyon hosszú volt. Kimi elaludt, én, pedig megpróbáltam megírni a kötelező cikkünket a versenyről. Elég nehéz volt elfogultság nélkül. A végére egész jól belejöttem így át is, küldtem rögtön a tanárnak. Lassan sikerült elaludnom. Arra ébredtem, hogy figyelmeztetnek, hogy nemsokára leszáll a gépünk. Ahogy hazaértünk mind a ketten bedőltünk az ágyba. Másnap jó sokáig aludtunk szerencsére nem kellett ma bemennem a suliba. Megnéztem az oldalt s az cikkem került fel. Nagyon örültem ez már a második volt, ami megjelent.

-Hát te mit csinálsz?- jött be Kimi

-Tanulok- válaszoltam fancsali képpel

-Ilyenkor, menjünk ki sétálni annyira jó az idő

-Sajnos ez most nem fog összejönni, jövő héttől vizsgáim lesznek, tanulnom kell

Kimi elment így Ajaxal sétálni. Késő délután volt mikor hazaértek. Még mindig a nappaliba ültem egy nagy bögre kávéval.

-Szia- köszöntem, de fel se néztem a könyveimből

-Beszélnünk kéne- ült le velem szembe

-Mondjad- de továbbra is a könyveimet bámultam

-Oké, szóval Toni hívott, hogy páran meglátogatnának meg lesz itt hoki meccs

-De nem akarom, hogy zavarjunk, ahogy látom rád, fér a nyugalom

-Édes vagy, de engem nem zavar- néztem fel most először

-Szuper vagy- kaptam egy puszit, majd folytattam tovább

Elég húzós vizsgáim lesznek. Hajnali egyig tanultam, bár lent a nappaliba aludtam el. Reggel arra ébredtem, hogy Kimi egy gőzölgő kávét tett le mellém, s hagyott egy cetlit, hogy kiment a reptérre. Gyorsan lezuhanyoztam, reggeliztem, s ott folytattam, ahol tegnap abba hagytam. Az utazgatások miatt eléggé el vagyok maradva a tanulással, s a másik baj velem, hogy annyira nem dobnak fel a 2-sek.

-Szia- jött be

-Sziasztok- köszöntem nekik

Beszéltem pár szót velük bár leginkább két mondat közben. Letelepedtek körém, s úgy beszélgettek.

-Tudjátok mit, fel megyek a szobába-, szedtem össze a cuccaimat

-Nem akarunk zavarni inkább miâ026.- mondta Toni

-Fiúk nyugi, én tanulok, ti meg érezzétek jól magatok- indultam fel az emeletre-, ja és rendeltem kaját nektek fél óra és itt lesz

-Imádunk-, mondták egyszerre

Erre csak egy mosoly volt a válaszom. A következő pár nap nagyon egyformán telt. Reggeltől tanultam ameddig csak bírtam. A fiúk is haza mentek. Lassan elértem a szerdához, ahonnan kezdődnek a vizsgák. Megérte a tanulás hármasnál rosszabbat nem is kaptam.

-Sikerült- léptem be kiabálva a házba

-Ügyes vagy- kapott fel Kimi- ezt meg kell ünnepelni

-Pakolj, megyünk Finnországba

Jó döbbentem néztem rá.

-A srácok úgy döntöttek szerveznek neked egy bulit

-Persze, gyerünk

Nagyon jól esett. Annyira jó fejek a haverjai. Gyorsan összepakoltam s már indultunk is. A gépünk leszállt. Kimi Helsinkiben lévő lakásába mentünk, hogy lepakoljunk, s átöltözzünk s már indultunk is a buliba. Eléggé fergetegesre sikeredett. Mindenki nagyon jól érezte magát.

-Haza viszem őket- mutatott Kimi az egyik csoportra

-Oké, én meg megyek Tonival, otthon találkozunk

Toniba is volt már egy kis pia, de a kocsiban lévők közül még is ő volt a legjózanabb. Ugyan kevesebbet ittam én is, de a várost egyáltalán nem ismertem.  Egyszer csak valami fényességre lettem figyelmes, egy nagy csattanást s mérhetetlen fájdalmat éreztem. A többire nem is emlékszek minden elsötétült.