28. rész

Ezután haza felé vettem irányt azért egyszer sikerült rossz helyen lefordulnom egyszer, de haza találtam.

-Szia- mentem be a házba

-Szia- jött Kimi és adott egy puszit- hányszor tévedtél el?

-Egyszer se- mondtam sértődötten s elvonultam a konyhába

-Nem úgy gondoltam- ölelt át hátulról

-Ez egyszer megbocsátok- kapott egy puszit, majd leültem a konyha pulthoz

-Hogy ment a suli?- kérdezte Kimi

-Egész jól már szereztem barátokat is

-Ez gyorsan ment- mosolygott

-Ja és gyanítom, hogy az egyik Kimi fan- nevettem

-Köszi, de még is honnan veszed?

-Felismerte a kocsidat

Kimi csak nagyokat pislogott.

-Ne nézz így rám, de legalább utána miután összehaverkodtunk

Csöngettek közben.

-Csak a pizza- mondta Kimi s már ment is az ajtóhoz.

Megvacsiztunk, összeszedtem a cuccaimat holnapra s lassan le is feküdtünk aludni. Másnap reggel elmentem Katehez s már indultunk is a suliba. Az óráink elég érdekesek voltak. Nem az a tipikus elméleti oktatás, csoportokba dolgozunk feladataink, lesznek. A tanár fel akarja mérni kinek milyen a stílusa így a ma esti hoki meccsről egy cikket, kell írni.

-Megjöttem?- léptem be az ajtón

-A nappaliba vagyok- hallottam Kimi hangját

-Szia- csókoltam meg

-Jó, hogy itt vagy- húzott az ölébe

-Mikor lesz a meccs?- néztem az órát

-Fél óra múlva? Miért?

-Kell róla majd írnom egy cikket

-Arra kíváncsi leszek- mosolygott

Csináltam gyorsan kaját, majd veszettül rátapadtam a képernyőre, figyeltem s közben pár érdekességet is feljegyeztem.  Meccs vége után elkezdtem írni egész könnyen ment egy óra alatt kész is lettem.

-Hogy haladsz?- jött le a lépcsőn Kimi

-Kész- csuktam le a laptopomat

-Ügyes vagy. Elolvashatom?

-Persze- bólintottam s oda adtam neki

Letelepedett mellém a kanapéra s olvasni kezdett. Figyeltem a reakcióit, de elővette a jégember feelingit így semmit, nem tudtam róla leolvasni.

-Na?- kérdeztem

-Ez ez szuper- mondta mosolyogva

-Biztos?- néztem rá félénken-, nem csak azért mondod, hogy megnyugtass?

-Dehogy, megmondanám, ha nem lenne jó

-Igen, de ez szuper, tényleg

-Ennek örülök

Már elég későre járt. Másnap a suliba tanárnak is tetszett. Azt mondta, hogy nagyon jó a stílusom. Kicsit oda mondogatós de nem bántóan.

-Mikor mész Belgiumba?- kérdeztem reggel Kimit

-Holnap délben- mondta Kimi

-Ha akarod veled, mehetek

-Persze, hogy akarom- derült fel az arca- de, nincs suli?

-Nem most pénteken nincs, csütörtökön, pedig fél egyig van órám

-Ez szuper, akkor érted megyek, és úgy megyünk

-Oké, - ezek után gyorsan bepakoltam. Jó Kimi cuccait is nekem kellett elpakolnom. Az egyik szomszédot, pedig megkértük, hogy vigyázzon Ajaxra. Így minden készen állta a holnapi indulásra.

Reggel Kimi elvitt a suliba.

-Akkor majd jövök, szia- kaptam egy csókot majd rohantam is be a suliba.

A nap elég gyorsan eltelt. Tetszettek órák. A többiekkel együtt indultunk el kifelé. Nevetve léptünk ki az épületből.

-Kit keresel?- kérdezte Mark

-Kimit ő jön értem

-Nem ő az ott- mutatott Jess egy ferrari felé

-De- mosolyogtam-, majd elköszöntem tőlük s már mentem is

Gyorsan beszálltam majd indultunk is. Jó rég nem voltam már futamon. A pletyka, pedig az óta is ment. Egyenesen a pályára kellett mennünk. Szép idő volt de eléggé fújt a szél. Kimi viszonylag gyorsan végzett. Este valami partira voltunk hivatalosak. Hát eléggé unalmas volt.

-Ezt nem hiszem el-, dobtam az asztalra a mai újságot

- Mi a baj?

-Nézd meg- de, már kínomban nevettem

Kimi csak a szemét meresztette.

-Ugye mennyit változtam egy éjszaka alatt- álltam fel s körbe fordultam

-Ekkora idióták tényleg nem lehetnek- nevetett Kimi is

Kimi és az én telefonom is egyszerre csörgött.

-Anya, nem, szóltam volna, igen csak a sajtó, persze szia- tettük le Kimivel egyszerre a telefont.

-Anya volt- mondtuk, egyszerre majd elmosolyodtunk

Az újságcímlapján Kimi és én voltunk, ahogy kézen fogva sétáltunk. Egy ruhába voltam, amibe a szél belekapott s úgy néztem ki, mintha terhes lennék. Persze a kedves pletyka lapok rögtön kombinálni kezdtek.

-Na így jó leszek?- álltam meg Kimi előtt egy testhez simuló felsőbe és egy farmer szoknyába

-Nagyon- jött oda és átölelt, majd puszilgatni kezdte a nyakam

-Kimi, neee, menned kell- toltam el magamtól

-Oké, de este bepótoljuk- jelent meg egy sunyi mosoly az arcán

A fotósok rendesen rám tapadtak, de nem különösebben érdekelt a dolog.