26. rész

-Mi baj?- kérdezték mikor egy ideje már nem szóltam

-Bele ment a szemembe- válaszoltam miközben próbáltam törölgetni- ne röhögjetek, már tudjátok mennyire, csíp

-Képzeld, tudom-, mondta kedvesen Kimi

-Tényleg- mondtam mosolyogva

-Gyere, segítek-, fogta a kezébe az arcom s a töröközővel próbált segíteni

10 perces procedúra után sikerrel is járt s már nem fájt. Gyorsan elmentem zuhanyozni.

-Velünk jössz ugye?- nézett rám olyan tekintettel, amire nem lehetet nemet mondani

A többiektől elköszöntem, hisz ők az éjszakai géppel már mennek is haza.

-Hova megyünk?- kérdeztem a fiúktól már a kocsiba ülve

-Titok- mondták egyszerre

-Naaaa- mivel hátul ültem, elkezdtem Kimi nyakát puszilgatni

-Így nem tudok vezetni- mosolygott a visszapillantó tükörbe

-Kimi tartsd magad- szólt rá Toni

-Tudod milyen nehéz- vágott szenvedő fejet

-Ez nem ér â013 dőltem hátra

Kis autókázás után meg is érkeztünk a kikötőbe.

-Itt is vagyunk-, állította le a motort Kimi

-Mit akarunk mi itt ilyenkor?

-Gyere-, fogták, meg a kezem s elkezdtek húzni

Egy ideig így mentünk.

-Csukd be a szemed- szólt rám Kimi

Megtettem, de azért lestem közben.

-Hééé, hééé ez nem ér- néztek rám a fiúk

Kimi a hátam mögé lépett és a szememre tette a kezét, Toni pedig karon ragadott s így vezettek.

-Óvatosan- mondták, mikor felléptünk a hajóra

-Meglepetés- engedte el Kimi a szememet

Kimi jó pár haverja jelen volt, akiket már elég jól ismertem hisz Kimi buliját is együtt szerveztem velük.

-Gratulálunk-, jöttek oda

-Köszönöm- fogadtam a gratulációkat

-Induljon a buli- kiabálta el magát Toni

-Megnézhetjük a kupát?- kérdezte az egyik srác

-Persze, de a kocsiba van

-Már nincs â013 jött vissza Kimi kezébe a trófeámmal

-Jó páros mind a kettő világbajnok- nevetett egy másik srác

-Ilyen jó barátaink vannak, mindig világbajnoki címet kell ünnepelnünk- kiabálta egy másik

A buli eszméletlenül szuper volt. Nagyon jól éreztem magam. Kimi barátaival nagyon jóba vagyok szerencsére. Másnap vissza repültünk Svájcba.

-A te életed és nem is akarok beleszólni, de találtam valamit- mondta feszengve Kimi már a svájci házba

-Mondjad nyugodtan

-Szóval annyira jó lenne, ha itt lennél velem mindig és erre lenne egy megoldásâ026..

-Mire gondolsz?

-Keresgéltem a neten és találtam egy ösztöndíjat a sulidban és itt is lehetne tanulni

-Tudom-, mosolyogtam

-Szóval tudtad- szomorodott el-, nem akarsz ide költözni, lehet korai, lenne még, hogy együtt lakjunk, de szeretlek annyira, hogy ezt megpróbálnám?

-Már beadtam a jelentkezésemet

-Komolyan?- vidult fel újra

-Igen, a napokba kell, hogy megjöjjön az eredménye

-Annyira remélem, hogy összejön, olyan jó lenne

-Ne éld bele magad, ezért is nem szóltam róla, csak 5 ember nyerheti el

-Biztos benne leszel- ölelgetett tovább, de a telefonom csörgése zavart meg

-Szia- vettem fel mikor láttam, hogy anya az

-Bontsd ki- mondtam neki hisz megjött az ösztöndíjnak az eredménye

-Na?- kérdeztem izgatottan

-Komolyan?- döbbentem meg

-Köszi- mondtam majd letettem

Csak bambultam magam elé s nem szóltam semmit.

-Ki volt az?, Történt valami?- kérdezte Kimi

-Megjött az eredmény- mondtam röviden, hisz még mindig nem fogtam fel

-És???,- nézett kérdőn rám

-Elnyertem- mondtam ki

Nem mondott semmit csak felkapott s elkezdett pörgetni.

-Mi a baj nem örülsz neki? Megbántad?- kérdezte mikor letett végre

-Nem dehogy- adtam neki egy puszit- csak annyira hihetetlen, hogy annyi ember közül kiválasztottak

-Azért mert jó vagy- mondta nevetve, s most már kezdtem én is felfogni.

E-mailben is megkaptam az értesítést, ahol már a konkrét időpontokat is el tudtam olvasni.

-Mit csinálsz?- jött vissza a konyhából Kimi

-Felhívom a repteret és foglalok jegyet

-Már haza kell menned?

-Muszáj, egy hét múlva már az itteni egyetemre kell bemennem

-Ohhhh az jó, akkor menj nyugodtan, sajnos most nem tudlak elkísérni

-Semmi baj- adtam neki egy puszit-, felhívnád a repteret, megyek pakolni

-Persze- mondta, de ekkor már a lépcsőn szaladtam felfelé

Az esti gépre kaptam jegyet így gyorsan össze kellett kapnom magamat. Kimi vitt ki a reptérre. Rossz volt elbúcsúzni tőle, de tudtam, hogy alig egy hét és mindig együtt lehetünk. Anya várt a reptéren. Szomorú volt, hogy egy másik országba költözök, de örült is, mert tudta, hogy Mark és Kimi vigyázni fog rám. Elmeséltem neki a terveimet és mindenben támogatott. A következő napokba jó sokat kellett rohangálnom. Voltam a főiskolán, beszélnem kellett az edzőmmel is. T alán ez volt a legnehezebb a csapatot volt a legfájóbb itt hagyni. Az edző jó fej volt talált egy svájci csapatot, akiket ismer, oda lejárhatok bunyós edzésekre a többit, pedig Mark elintézi s továbbra is az ő színeikben, fogok versenyezni. Összekellett pakolni az cuccomat.

-Szia- vettem fel, mert Kimi hívott

-Hogy haladsz a csomagolással?

-Jól fura, hogy már csak a kupáim vannak szinte a szobába

-Azokat nem akarod hozni?- kérdezte megdöbbenve

-de néhányat igen de nem az összest

-Hozd, mindegyiket kitesszük az enyémekhez

-Oké, de most akkor mennem kell, ha azokat is be kell csomagolni

Ezek után a kupáim csomagolásához kezdtem. Két óra alatt végeztem is vele. Mivel holnap reggel indul a gépem így lementem az utolsó edzésre, hogy elköszönjek a többiektől. Rossz volt őket itt hagyni nagyon. Edzés után még beültünk pizzazni így hajnal kettő felé értem haza. Másnap kilenckor keltem. Anya kivitt a reptérre. Elbúcsúztam tőle talán ez fájt a legjobban. Ahogy felszállt a gépem éreztem, hogy megváltozik az életem. Innentől kezdve önálló életem lesz Kimivel.