24. rész

A következő egy hét nagyon hamar eltelt. Az olasz verseny nagyon jó volt. Végre Kiminek sikerült ezt is megnyernie. Csodálatos érzés lehetet neki fent állni a dobogón. Sajnos haza kellett repülnöm hisz következtek a szóbeli érettségi vizsgák. Egész könnyen ment. Most már izgulhattam, hogy sikerült e a felvételim a főiskolára. Egész héten zaklattak az újságírók, már nagyon kezd elegem lenni belőlük. Minden féle hülyeséget kitalálnak rólam. Kimi rendez egy családi, baráti összejövetelt Svájcba így odarepülök.

-Szia- öleltük meg egymást a reptéren

-Jó, hogy itt vagy- kaptam egy csókot

-Én is örülök, itt talán békén hagynak az újságírók

-Mi történt?- kérdezte miközben a kocsi felé tartottunk

-Egész héten a nyomomban voltak

-Sajnálom- adott egy puszit

Egy óra alatt Kiminél is voltunk. Persze a kertben Ajax rögtön letámadott. A szülei délután érkeznek meg.

-És mit szeretnél csinálni?

-Mondjuk a kertben, süthetnénk, olyan jó idő van

Gyorsan megcsináltam a húst a páccal, mert mikor erről kérdeztem elég értetlenül nézett rám. 2 körül érkeztek meg Pauláék. Toni jött még velük Kimi legjobb haverja. Az este nagyon jól telt sok vicces történetet hallottam Kimiről. Elég későn aludtunk el. Reggel 11 fele ébredtünk Kimivel. Lebotorkáltunk a nappaliba, de Paula már reggelit is készített.

-Isteni illatok- mondtam mikor az asztalhoz értünk

-Remélem éhesek, vagytok- mosolygott ránk

-Ne aggódj anya Hanna mindig éhes

-Köszi- vágtam hasba Kimit- de, te se panaszkodhatsz

Matti is előkerült a kis eszmecserénk végére így leültünk reggelizni. Közben megszólalt a telefonom. Smst- kaptam.

-Ehhez le kell, hogy üljek-, mondtam hangosan, bár inkább ez csak saját magamnak szólt

-Baj van?- nézett rám Matti

-Nincs, csak most kiderül felvettek e a főiskolára

-Jelentkeztél?- csodálkozott Paula- nem is mondta Kimi

Óvatosan kinyitottam a telefonomat s le okéztam. Ahogy olvastam nem hittem a szememnek. Felvettek arra a helyre, amire nem is számítottam ez az egyik legjobb iskola.

-Na?????- néztek rám kérdőn

-Igeeeeeeenn- ugrottam Kimi nyakába

Miután kiörültem magamat vissza, ültem reggelizni.

-Tényleg és milyen szakra jelentkeztél?- kérdezte Paula

-Média és kommunikáció

-Komolyan- döbbent meg Kimi

-Fiam, nem mondod, hogy azt se tudtad, hogy a barátnőd milyen főiskolára jelentkezett- mondta szemrehányóan Paula

-Nem- válaszolta halkan Kimi s rádöbbent ez tényleg ciki

-Ezt nem hiszem el, fiam ez szégyen

-Tudom,- mondta, majd rám nézett- és azon belül mit akarsz tanulni?- kérdezte, hogy mentse a menthetőt

-Sportújságírás vagy külpolitikai írások, még nem döntöttem

-Ez eléggé távol áll egymástól- jegyezte meg Matti

-Tudom, de mind a kettő nagyon érdekel, de az a szerencse, hogy még két évig nem kell döntenem.

Szép lassan a többiek is ébredezni kezdtek. Este Mattiék már haza is repültek így ketten maradtunk Kimivel. Kivitte őket a reptérre mikor hazaért épp a tv előtt, ültem.

-Szia- ölelt meg hátulról

-Szia- húztam magam mellé

-Szeretnék bocsánatot kérni- mondta Kimi

-Mert igaza volt anyának, tényleg nagyon gáz, hogy azt se tudtam, hogy milyen főiskolára jelentkeztél

-Semmi baj- válaszoltam kedvesen

-De igen is baj, te mindig tök érdeklődve hallgatod, amit mesélek a munkámról én meg erre nem voltam képes

-Ugyan, én se mondtam

-De kérdezhettem volna, Jenni is megmondta soha nem figyeltem rá és arra, amit mondott. Megint ez van.- szontyolodott el- nem akarlak elveszíteni

-Ez úgy baromság, ahogy van

-De- kezdet bele, de az ujjamat a szájára tettem

-Te vagy a legfigyelmesebb pasi, akit ismerek, most már tudod, én is mondhattam volna, mindig csak azt mondtam fősuli, és egyébként is nem olyan könnyű megszabadulni tőlem- mosolyogtam

-Soha nem engedlek el- ölelt meg jó szorosan, mintha tényleg soha nem akarna elereszteni

Hagytam számára ez biztos, sokat jelenthetett.

-Figyelj rám egy picit- toltam el magamtól, s mélyen a szemébe néztem-, nem ismerem Jennit, de téged igen s ne gondolj ilyen hülyeségeket, te vagy a legaranyosabb pasi az egész világon, s ezt jól jegyezd meg

-Szeretlek-, mondta s átölelt

Nem tettünk semmit csak így ültünk és néztük a tvt. Ez mindennél többet jelentett mind a kettőn számára.