23. rész

-Olaszok, Ferrari, Kimi- mondta tömören

-Oké, döntsétek el- válaszoltam, s ott hagytam őket s visszamentem Kimihez

-Mi a helyzet?- kérdezte

-A semleges bírón vitatkozik az orosz-, mondtam unottan

-Válasszanak egy másik országból valót csak ne ukránt azt kész

-Oh nyugi a finnt és az olaszt már megvétózták-, mosolyogtam

-Mii?, De miért?- döbbent meg

-Miattad- veregettem hátba-, mert akkor szerintük nekem pontoznának

-Ez hülyeség- mondta

-Az, de hagyjuk-, s inkább elkezdtem egy picit mozogni

S lassan én következtem. Két ember ülhet be a versenyző mögé, hogy tanácsokat adjon, és segítsen a szünetbe, de az edző mivel ismerte az előzményeket, s a csaj bátya ült a másik oldalon, nem engedte, hogy tőlünk bárki is bejöjjön mögém.

-Kimi nem jössz?- fordult hátra

-Én?- nézett Kimi meglepetten

-Persze, gyere- intett neki az edző

Kimi gyorsan átmászott a kordonon s már itt is volt.

-Hát te?- néztem rá a pástról

-Baj?- nézett rám

-Dehogy, jó, hogy itt vagy- kacsintottam rá

Most már kezdődött a mérkőzés. Megvolt a szokásos pacsi s mentem is fel a tatamira. Szinte az egész csarnok a mi meccsünket figyelte.

-Ne feledjék fél erő-, mondta a bíró

Visszamentünk a vonalra s indulhatott is a küzdelem. Hát ez messze nem volt fél erő egyikünk részéről sem. Jó párszor figyelmeztettek mind a kettőnket.

-Stop- kiabálta a bíró

Elindultam vissza a kezdő vonalra, de a csaj rávágott egyet a tarkómra. Nem , volt kicsi le is kerültem a földre. A bíró megintette a csajt, az edző és Kimi azonnal odaszaladtak.

-Jól vagy?- kérdezték aggódva

-Igen- tápászkodtam fel a segítségükkel, - de ezt még nagyon vissza kapja

Pár másodperc volt már csak az első menetből ott szinte semmi nem történt, de a teremben érezhető volt a feszültség. Ott ültem a székben, az edző magyarázott, hogy mit, hogy csináljak, Kimi pedig csak figyelt, de most a puszta jelenléte megnyugtató volt számomra, amire most nagyon nagy szükségem volt. A második menet nagyon jól ment, simán nyertem. A harmadikat is én kezdtem jobban s ezt ő is, érezte, mert egyre durvább lett. Hátba rúgott, belém rugót mikor már a földön voltam. Végül jött az eredmény kihirdetése. Feszült percek voltak, hisz Daninál is meg voltunk győződve, hogy ő nyert aztán mindenki ismeri a történetet.

-Nyert a piros oldal, 3:0 â013as pontozással- s felemelte a kezemet

Hihetetlenül boldog voltam. Először megölelgettem az edzőmet, majd Kimi nyakába ugrottam.

-Nagyon ügyes voltál- nevetett

-Köszönöm, de te is sokat segítettél-, mosolyogtam

-Én? Nem is csináltam semmit- fogott még mindig

-De azt, hogy itt voltál- csókoltam meg

Csak mosolygott rám.

-Mi is gratulálhatunk?- jöttek oda a többiek

-Persze, - öleltem meg őket is

-Elégtételt vettél, gratulálok-, mondta nevetve Dani

Úgy ahogy voltam, kellett felmennem a dobogóra. Hát nem nyújthattam valami szép látványt. Ismét Lucatól kaptam meg a trófeát.

-Kemény meccs volt- jött oda a végén

-Az, de ilyeneket igazán jó megnyerni

-Ezt már Kimitől is hallottam.

Erre nem tudtam mit mondani, csak mosolyogni.

-Nekem már mennem kell- köszönt el Luca- majd jövő héten, találkozunk

Út közben még Kiminek is oda köszönt.

10-ig tartott a verseny. Elköszöntem a többiektől, akik indultak haza, Kimivel pedig visszasétáltunk a szállodába.

-Nem megyünk le a tengerpartra?- kérdeztem tőle

-Ez jól hangzik- csókolt meg

Mind a ketten nagyon álmosak voltunk. Elég hosszúra sikeredett ez a nap. Másnap délben keltünk fel. Kijelentkeztünk s indultunk is a partra. Közel három órás út várt ránk. Egy aranyos tengerparti városkában álltunk, meg ahol rögtön kerestünk is egy szállodát.