21. rész

Elmentük Kimivel kajálni hisz már nagyon éhes voltam. Megmutattam neki a várost. Aranyos olasz kisváros volt. Megint jó sok képet készítettünk.

-Jössz velünk?- kérdeztem Kimit már a szállodába, ajtóba

-Ha nem baj

-Nem beszéltem az edzővel, meg egyébként is van hely

-Akkor persze, de várj, add ide a táskádat

-Elbírom, tényleg- mosolyogtam rá kedvesen. Átöleltem s így mentünk le a buszig.

-Végre itt vagytok-, mondta az edző

-Nyugi, ahogy láttam, Dani még csak most pakol

-Gondolhattam, volna-, mondta lemondóan s visszaült a helyére

Kimivel leültünk persze egymás mellé hátra a buszba. Örültem, hogy egész jól kijön a többiekkel is így rendesen ment a poénkodás. Végre Dani is befutott így indulhattunk is.

-Hanna megkért Pisti, hogy az ő csapatába indulj, mivel nálunk nem jön össze a lány csapat

Elég megdöbbent fejet vágtam.

-Nem tudom, mit akar vele, de ha van kedved hajrá

-Végül is- húztam a számat

Alig 10 perces volt az út. Leszálltunk a buszról gyorsan előszedtük a táskáinak.

-Ismerem ezt a kocsit-, mondta Kimi miközben elsétáltunk egy Ferrari mellett- de, nem értem ő miért lenne itt

-Kire gondolsz?

-Luca-ra a Ferrari elnökére

Amikor a többiek beléptek őket is megdöbbentette a látvány úgy, ahogy engem is.

-Ezt nézd-, mutattam Kiminek- megvan az ok

Tele volt a csarnok Ferrari reklámmal.

-Sziasztok- jött minket üdvözölni Fernando a verseny szervezője s a legjobb olasz klub edzője

-Szia- köszönt ő is

-Itt meg mi történt?- kérdezte az edző tőle

-A sportszergyártó és a Ferrari társult

-Hallom Hanna, hogy te indulsz Pisti csapatába

-Igen- bólogattam

-Mindjárt jövök-, súgta oda Kimi

Odament egy idősebb férfihez gondolom ő, lehet Luca. Felmentük a lelátóra s lepakoltunk. Mondták, hogy mivel Pisti csapatát is ez a sportszergyártó cég támogatja így új csapat ruhájuk, van így keressem meg. Ahogy lementem a küzdőtérre Kimi bemutatott Lucanak.

-Hallottam, hogy te is indulsz, ma- mondta

-Igen, épp azt az edzőt keresem, mert nem a saját klubommal indulok

Közben Fernando is megjelent.

-Tessék Hanna, ez a ruhád, Pistiék már megkapták

-Köszi- mondtam s már ment is tovább

Elkezdtem kibontani a szatyrot, amibe megkaptam.

-Olyan lesz a ruhátok, mint Kimiék verseny overálja

-Ezt nem hiszem el- csattantam fel, hisz eddig is furcsa volt miért hívott meg a csapatába Pisti, de már mindent értek

-Nem tetszik?- kérdezte Luca

-A ruhával minden oké, de most megyek és megölök valakit- azzal ott is, hagytam, őket s megkerestem Pistit. Szerencsére nem tartott sokáig.

-Nem indulok, tessék- adtam oda a ruhát

-Engem azért ne vegyél be a csapatba, mert Kimi a barátom, és mert a Ferrarinál versenyzik

-Honnan veszed ezt a hülyeséget?

-Ne nézz hülyének, egy hónapja még nem tudtam semi-ni most már, tudok?

-Nem értem- mondta, bár nagyon is tudta miről beszélek

-Akkor gondolkozz- ott is, hagytam. Ahogy dühősen mentem Kimi fogta meg a kezemet, akik valószínű az egészet végig nézték.

-Mi történt?

-Nem indulok

-Miért?- kérdezte Luca

-Engem senki ne használjon ki

-Hanna min veszekedtetek, mert csak a nevemet értettem, meg hogy Ferrari

Mind a ketten kérdőn néztek rám így kénytelen voltam elmondani.

-Csak azért akart bevenni a csapatába, mert be akart nálad vágódni- néztem Lucara

-Ezer százalék, egy hónapja azt mondta, hogy nem tudok semi-ni, egy hete, pedig amikor feladtam a versenyt odajött, s kedvesen azt mondta, hogy látom neki, van igaza, megmondta, hogy ez nekem nem megy. Egy hét alatt megtanultam???

-Ezt tényleg aljasság- mondta Luca

-Az, de őszintén nem érdekel, utálom az egész semi-t megvagyok nélküle, meg Pisti nélkül is

-Ja utálja, de azért junior világbajnok belőle- mondta nevetve Kimi

-Nem azt mondtam, hogy nem megy, hanem hogy nem szeretem-, nevettem

-Ez a beszéd- mosolygott Luca is

-Nekem most mennem kell, mert azért a srácokkal még indulok

-Várj, megyek én is- jött utánam Kimi

Elkezdődtek a csapatversenyek. Az első két csapatot simán vertük. A harmadik nehezebb volt, de döntő ígérkezett a legnehezebbnek. A mi csapatunk döntőzött Pistiék csapatával. A felállás három fiú egy lány volt. Kicsit meglepő volt hisz mi inkább light-osak vagyunk, de végig egál volt, én voltam az utolsó két pont hátránnyal indultam. Feszült egy meccs volt. Az utolsó pontot az utolsó másodpercben ütöttem be. Persze Pisti vitatkozott a bírókkal, hogy az nem ért pontot, de döntöttek s ezt el kell fogadni, mi pedig megnyertük. Ez volt legnagyobb elégtétel a délutániért. Kicsit ünnepeltük, de nem vittük nagyon túlzásba hisz holnap korán kezdődnek a versenyek.