20. rész

Másnap délelőtt elkísértem Kimit. Pár embert már ismertem így mikor neki dolga volt akkor se unatkoztam. Együtt mentünk vissza a hajóra délbe, neki azonban hamar vissza kellett mennie a pályára hisz kezdődött a verseny. A hajóról néztük. Kiminek minden, ami lehet rosszul sikerült. Sajnos egy pontot se szerzett.

Jó pár óra volt mire visszaért hisz minden újságíró vele akart beszélni.

-Sziasztok- köszönt mikor visszaért

-Szia- köszöntünk kórusba

-Sajnálom-, mondtam mikor leült mellém

-Ez nem a ti hétvégétek volt- mondta Rami

-Hát nem- öleltük át egymást

-De neked is, meg nekem is sok verseny van még- nézett rám

-Úgy bizony

Este Pauláék hazautaztak. Mi, pedig maradtunk még egy napot.

-Kész vagy?- topogott Kimi az hajó előtt

-Nyugi itt vagyok-, fogtam a kezembe a táskámat-, elárulod hova megyünk?

-Meglepetés- azzal karon ragadott s elkezdett maga után húzni

Sétáltunk jó 10 percet mire a kikötő egy másik végébe lyukadtunk ki.

-Gyere- állt meg Kimi egy hajó előtt s nyújtotta is a kezét

Felszálltunk majd Kimi beindította a motort. Ez azért jóval kisebb hajó volt, mint amit bérelt magának a hétvégére.

-Gondoltam ezt a napot együtt tölthetnénk- mosolygott rám- így biztos nem fognak zavarni

-Jó ötleteid vannak-, adtam az arcára egy puszit

-Ki próbáljuk mennyit, tud?- nézett rám

-Persze- bólintottam

Jó volt a tengeren száguldozni. Annyira nyugodt és csöndes volt. Senki nem zavart minket s csak ketten voltunk. Egy óra múlva le is horgonyoztunk. A tengerbe úszkáltunk, ugráltunk a hajóról. Olyanok voltunk, mint két kisgyerek, de nagyon élveztük.

-Kész meghaltam- feküdt ki Kimi a hajóra

-Én is- huppantam le mellé

Feküdtünk így egymás mellett s csak sütetük magunkat a napon.

-Kimi- szólaltam meg egy kis idő után

-Éhes vagyok

Erre csak elkezdett nevetni.

-Most mit nevetsz?- vágtam hasba

-Már vártam ezt a kérdést- de miközben ezt mondta már fel is állt â013 várj

Felültem, mert kíváncsi voltam hova megy.

Lerakott elém egy kosarat.

-Nézd meg- mutatott rá

-ÁÁÁÁÁá- ugrottam a nyakába

-Mindig evvel várlak, ha ilyen hatást érek el vele- nevetett

A kedvenc kajáim voltak benne. Hamburger és finom süti. Szépen megebédeltünk, s üldögéltünk a hajón. Utána sajnos indulni kellett vissza. Már kezdett sötétedni mikor a bőröndjeinek pakoltuk össze. Kivitt a reptérre.

-Mikor találkozunk?- kérdezte

-Hát a jövő hétvége nekem nem jó

-Nem, de ezen a héten tanulok, hétfőtől érettségizek csütörtökig. Aznap délután, pedig utazunk Olaszországba.

-Akkor soká fogunk találkozni, nekem is, végig programjaim vannak szinte nem is, leszek otthon- nézett rám boci szemekkel

-Igazad van, de ha megvan az érettségim, már nem kell suliba járnom, így többet tudunk találkozni

-Tényleg erre nem is gondoltam- derült fel az arca- mi lenne, ha elmennék a versenyedre?

-Az nagyon jó lenne- mosolyodtam el én is

-Sőt utána eljöhetnél F-1-re is, hisz itt lesz Monzába

-Okés, akkor úgy intézem a dolgokat

-Szuper, már várom- ölelt meg

Sajnos ezután haza kellett mennem. Kimi is hazafelé indult csak ő kocsival. Elég későn értem haza persze még felhívtam Kimit, hogy ne aggódjon. A következő pár napba szinte csak tanultam az utolsó napokba már edzésre se jártam. Át akartam mindent nézni hisz tovább szeretnék tanulni így nem ártana egy jó érettségit írnom. Persze Kimivel minden nap beszéltünk, sőt már e-maileztünk is minden kis apróságot képesek voltunk megírni a másiknak. Teltek a napok s lassan túl voltam az érettségin. Egész jól sikerült szerintem. Zsanival csütörtökön annyi időnk volt, hogy érettségi után hazaszaladtunk összepakoltunk s már rohantunk is a csapatbuszhoz hisz indultunk Olaszországba. Az ilyen utak mindig jó hangulatba telnek nem volt ez most se másképp. Éjszaka sikerült elaludnom s hajnal ötig fel se ébredtem. Ekkor álltunk meg az egyik pihenőbe. 9-re értünk a teremhez gyorsan lemérlegeltünk. Így a nap további része szabad volt. Jó pár éve ebbe a városba rendezik ezt a versenyt így jól ismertük már.

-áááááááááá- kiabáltam, mert vizes volt a lépcső hisz egész éjjel esett megcsúszta s legalább négy embert magammal rántottam

-Jól vagytok?- jött oda az edző

-Jól - mondtuk egyszerre, de itt már mindenkiből kiszakadt a nevetés

-Ne nevessetek, inkább segítsetek-, mondtuk nekik

-Gondolhattam volna, hogy erre csak te vagy képes- nevetett mellettem Kimi

-Te, hogy kerülsz ide?- néztem rá még mindig a földről

-Itt vettem ki szobát- mondta totál természetesen

-Az jó, de segítenél

Végre segítettek felállni. Szerencsére senki se ütötte meg magát. Így összeszedtük a táskáinkat s indultunk befelé.

-Gondolom akkor neked, nem kell szoba- nézett rám mosolyogva az edző

-Nem- mosolyogtam én is

-36-os az öné- nyújtotta át a recepciós Kiminek az kulcsot

Amíg Kimi kiment a többi cuccáért beszéltem a többiekkel. S elindultunk a szobánk felé. A véletlen, de pont a Zsaniék melletti szoba volt a miénk. Nem is baj így még jobb. Épp mentem volna be a szobába mikor az edző jelent meg.

-6-ig azt csináltok, amit akartok, akkor találkozunk, s megyünk a csarnokba a csapatversenyre

-Oké- bólintottunk

-Nem tudom akar e, de lehet, hogy Kimi velünk jöjjön?

-Persze, nyugodtan bőven van hely- mosolygott az edző

-Köszi- majd a táskáimmal átverekedtem magam az ajtó szó szerint, mert elsőre nem fértem be

Épp ledobtam a táskáimat mikor Kimi is befutott.

-Megvárhattál volna, segíteni akartam felhozni a táskáidat- dobta le a bőröndjét

-Máskor is megbirkóztam már velük-, mosolyogtam