18. rész

-Komolyan?- döbbent meg

-Persze- s már át is dobtam a táskámat

Kimi csak nézett.

-Jössz?- néztem rá már a kerítésen ülve

-Megyek- kapott észbe s már fel is mászott, de megcsúszott és a másik oldalon leeset

Hangos nevetés közepette másztam le a kerítésről s mentem oda hozzá.

-Jól vagy?- kérdeztem

-Igen, de nem volt szép, hogy kinevettél

-Oh dehogy nem- nevettem tovább s fel segítettem, de kis gonosz volt s lerántott majd megcsókolt.

-Így már oké- állt fel

Csak pislogtam a földön.

-Jössz már?- nyújtott a kezét

-Megyek-, ráztam a fejemet

-Gyere Mark, ha akarsz nevetni-, hívta az ablakhoz anya

Onnan nézték végig az egészet. Bár anyánál ez már megszokott volt, hogy így közlekedek, de ügyesebb szoktam lenni.

-Sziasztok- léptünk be az ajtón s mentünk a nappaliba

Mikor beértünk még mindig egymás mellett álltak s nevettek.

-Mi ilye vicces?- kérdeztem

-Szép esés volt Kimi- nézett rá anya

-Hanna tanítsd már meg esni- nevetett tovább Mark

Gyorsan bemutattam anyát Kiminek.

-Máskor csengess nyugodtan- nevetett még mindig anya

-Rendbe- mondta Kimi de már ő is nevetett

Kicsit beszélgettünk még majd Mark felállt.

-Kimegyek a táskákért-, mondta

Kimi kérdőn nézett rá.

-Itt maradunk,- mondta s már ment is ki, hisz anya és Mark mindig is nagyon jóba voltak

-Nem baj, hogy én is itt maradok?- nézett anyára Kimi

-Nem, dehogy- legyintett- gondolom nem gond, ha Hannánál alszol

-Nem- mosolyodott el bár kicsit zavarba érezte magát, de tetszett neki, hogy Hanna anyukája ennyire jó fej. Igaza volt Marknak, hogy nem kell tőle félni.

Mark behozta a táskákat majd anya, megmutatta neki a szobáját, hisz már későre járt.

-Hagytam vacsorát a hűtőbe-, mondta anya

Felmentünk Kimivel a szobába.

-Hol tudok letusolni?- nézett rám

-Ott- mutattam az ajtóra

-Itt van a szobádba?- lepődött meg

-Ja, apa úgy gondolta, hogy könnyebb lesz így nekik, amíg kicsi vagyok, de én is jól jártam vele- kacsintottam

-Tényleg jó

-Megyek, hozok kaját-, mondtam

Gyorsan megsütöttem a szendvicseket s mentem is fel. Amikor beléptem a szobába Kimi épp a érmeimet nézte.

-Jó sok érmed és kupád van- nézett rám

-Gondolom, te se panaszkodhatsz- mentem oda hozzá

-Hát nem- ültünk le az ágyra s ettünk

-Jók azok a fényképek- mutatott az egyik falamra, amin egy parafa tábla van teli fényképekkel

-Mind olyan kép, ami sokat jelent valamiért. Apropó- ugrottam ki az ágyból

-Mi történt?- nézett rám

-Mosolyogj-, ültem vissza mellé az ágyra s készítettem egy képet, rögtön ki is nyomtattam és kitettem

-Így ni- tűztem fel

Hamar elaludtunk hisz engem eléggé kifárasztott a verseny. Azt hiszem elég pörgős hónapok elé, nézek. Reggel elég sokáig aludtunk. Az egész napot együtt töltöttük Kimivel. Megmutattam neki a kedven helyeimet a városba. Nagyon sokat nevettünk.

-Meddig maradsz?- kérdeztem haza felé

-Sajnos reggel indulnunk kell, Ausztriába lesz valami közönségtalálkozó féleség

-Kár- bújtam oda hozzá s így folytattuk az utat

Este gyorsan átolvastam még a holnapi órákra az anyagot, szerencsére kevés volt.

-Kész is vagyok-, csuktam be a füzetet

-Már?- nézett rám csodálkozva

-Ja nekem az a piszok nagy mázlim, hogy hamar tanulok

-Ez a tiéd- nyújtott át egy belépőt és jegyet Kimi- a hétvégére Monacóba

-Versenyem lesz-, mondtam szomorúan

-El is felejtettem, de tudod, mit tartsd meg- adott egy puszit

Beszélgettünk még majd szép lassan el is aludtunk. Reggel nem volt első órám így kicsit tovább aludhattunk. Fél óra alatt el is készültem.

-Ezt nem hiszem el- állt hitetlenkedve Kimi

-Hát ez van de, haladjunk- indultam az ajtó felé â013 oh a francba a füzetem- rohantam vissza a szobába

A két fiú csak nevetett rajtam.

-Elviszünk-, mondta Kimi

-Oké- mondtam majd beszálltam a kocsiba, mert persze én ismerem a várost, de nem vezethettem

-Ott fordulj be balra

-Itt jó lesz- állt meg Kimi

-Persze, úgy is ide megyek előtte- mosolyogtam

Mind a ketten döbbentek néztek rám.

-Hisz ez egy kocsma-, mondta Mark

-Nem az a tipikus meg különben is reggelente mindig itt találkozunk a csajokkal

-Ez jó- nevettek

Elbúcsúztam tőlük majd kisszálltam. Elindultam befelé, de Kimi még rám dudált.

-Tessék?- mentem vissza

Nem mondott semmit csak az ujjával mutatta, hogy hajoljak közelebb. Meg is tettem ő meg megcsókolt.

-Most már mehetsz- mosolygott

Ezek után tényleg elmentek. Rossz volt nézni a távolodó autót, de hát ez van. Nem gondolkodtam tovább, ezen megráztam a fejem és bementem.