17. rész

A szokásos módon folytak a nap eseményei. Ami engem igazán érdekelt az a light- contact volt. Szép lassan bemelegítettem s lassan kezdődött is a verseny. Sajnos a semi- contacttal kezdtem. Szépen ki is estem az első fordulóban. A light- küzdelmek csak a szünet után kezdődnek szóval kimentem kicsit sétálni és megnyugodni. Egy padon ültem a terem előtt. Mintha Kimit láttam volna egy kocsiba, de el is hessegettem a gondolatot.

-Várj, kiszállok-, mondta Kimi Marknak-, ott van Hanna

-Oké- állt meg- meglátogatom Katit, majd ott találkozunk

Kimi kérdőn nézett rá.

-Hanna anyukája

-Oké, oké- pattant ki Kimi a kocsiból

Elindult a pad irányába, ahol Hannát látta.

-Szia- huppant le Kimi mellém

-A frászt hoztad rám- ijedtem, meg mert elég elmélyültem a gondolatimba- egyáltalán, hogy kerülsz ide?

-Köszi a fogadtatást- mondta gúnyosan

-Jól van, csak meglepődtem, nem kell durcizni

-Egy valamivel engesztelhetsz ki-, játszotta még mindig a fejét

-Nos?- néztem rá nagy szemekkel

-Nincs ötleted- erre meg csókoltam

-Jó, de még kérek- nézett rám boci szemekkel

Újra megcsókoltam.

-Szóval, hogy kerülsz ide?

-Nincs versenyem nekem meg igen, gondoltam megnézlek

-Jó ötlet- öleltem meg- egyedül jöttél?

-Nem Markkal, de ő elment anyukádhoz, tényleg ő hogy-hogy nem jár a versenyeidre?

-Jobb az így, ő nem bírja nézni én, meg nem szeretem, ha itt van, aggódik meg minden

-Értem, átérzem a dolgot- mosolygott keserűen

-Te, hogy-hogy itt kint?- kérdezte

-Próbálok megnyugodni, miután kapásból az első körbe kiestem

-Sajnálom, de akkor már nem is fogsz versenyezni

-de- csillant fel a szemem- még csak most jön a light ami, igazán lényeg, de ideje bemenni- mondtam, ugyanis láttam, hogy azok épp pakolnak, akik csak semi-ztek.

-Akkor menjünk- állt fel Kimi s megfogta a kezemet s úgy sétáltunk be. Páran megnéztek minket, de nem kell aggódni, mindig ezt teszik. Odamentünk a csapathoz. Ott bemutattam Kimit a többieknek.

-Segítesz?- kérdeztem Kimit

-Persze, de mibe

-Tessék- adtam a kezébe két kesztyűt

-Gyere, menjünk ki- kimentünk a folyósora, jó volt, mert lehetet mindent hallani, azonban volt hely is

-Szóval?- nézett rám

-Vedd fel, segítesz nekem beütni

-Biztos jó lesz? Nem csináltam még ilyet. â013 olyan cuki volt

Gyorsan megmutattam neki, hogy melyik ütéshez, hogy tartsa a kezét.

-Szóval változtasd melyik ütésre, teszed fel a kezed, és mozogjunk közbe-, mondtam miközben, felvettem a kesztyűt.

Na egész jól ment neki a dolog. Ügyes volt ő is.

-Elég lesz, köszi- álltam meg

-Fuuu, jó nagyokat ütsz-, mondta, miközben levette a kesztyűt

-Köszi- mosolyogtam aranyosan

Visszamentünk a csarnokba az edzőm szólt is, hogy most már én következek. A meccs jól ment simán nyertem. A következő két meccs már kicsit nehezebb volt, de azért azt is hoztam. A döntő viszont egyáltalán nem volt könnyű, jó hajtós meccs volt, de a végén azért szerencsére nyertem. A utolsók közt versenyeztem, így gyorsan lezuhanyoztam persze az öltőzőbe a csajok letámadtak Kimi miatt. Oh ha azt hallották volna az emberek.

-Itt is vagyok- mentünk vissza nevetve a csajokkal

-Mi ez a vidámság?

-Semmi- ültem le mellé és kapott egy puszit

Pont kezdődött az eredményhirdetés. Megkaptam, az érmet s kaptam egy szép kupát is.

-Hova megyünk?- kérdezte Kimi

-Haza?- néztem rá mosolyogva, mert mikor kiléptünk a csarnokból már rég besötétedett

-Oké- majd kézen fogva egészen hazáig sétáltunk.

A ház előtt már láttuk Mark kocsiját. A kapu előtt megálltunk s elkezdtem keresni a kulcsomat.

-Na nézett rám?

-Itt van valahol, láttam mikor pakoltam, de nem találom, de már megszoktam, meg kéne varrni a zsebet-, mosolyogtam

-Ilyenkor mit szoktál csinálni?

-Kerítést mászok-, mondtam teljesen természetesen